Lovas Lana: Szerelmes vagyok beléd című könyvéből, újabb részletet hozok kedvcsinálónak. Megint két részletet hozok nektek, még hozzá Előszó részét.
Jó olvasást!
Részlet
A könyvet itt lehet beszerezni:
Lovas Lana: Szerelmes vagyok beléd című könyvéből, újabb részletet hozok kedvcsinálónak. Megint két részletet hozok nektek, még hozzá Előszó részét.
Jó olvasást!
Részlet
A könyvet itt lehet beszerezni:
A Prae Kiadó őszi kötetei
Kayla Czaga: Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon (vers, Kis Orsolya fordításában)
Ughy Szabina: Az átlátszó nő (próza)
Szeles Judit: Libegő (esszék, a Vár Ucca Műhellyel közös kiadás)
Chrétien de Troyes: Perceval, avagy a Grál meséje (verses regény, Vaskó Péter fordításában)
Jelena Glazova: Naivitás (vers, Kis Orsolya fordításában)
Zemlényi Attila – Kabai Lóránt: Vasgyári eklógák (dráma)
László Noémi: Pulzus (vers, a Lector Kiadóval közös kiadás)
Weber Kristóf: Keringő (regény)
Weber Kristóf: Keringő dalok (megzenésített kortárs versek, kotta)
Dargay Marcell: A 180-as Csoport (zenetörténet)
Tóth Kinga: AnnaMaria sings/singt/énekel (vers, fotó)
Dedikálások
(B10-es stand)
Szeptember 29., péntek
15:00 Zemlényi Attila
16:00 Dargay Marcell
17:00 Jelena Glazova és Szemjon Hanyin
Szeptember 30., szombat
15:00 László Noémi
16:00 Bánhidi Lilla és Gráczer L. Tamás
17:00 Ughy Szabina és Weber Kristóf
18:00 Vaskó Péter
Könyvbemutatók
Szeptember 21., csütörtök, 19 óra, Próféta Galéria (1111 Budapest, Gellért tér 3.) Chrétien de Troyes: Perceval,
avagy a Grál meséje. Az eseményen Vaskó Péter fordító, Jeney Zoltán szerkesztő, Csörsz-Rumen István és Molnár
Katalin beszélgettek.
Szeptember 27., szerda, 19 óra, Kis Présház (1111 Budapest, Bartók Béla út 44) Szeles Judit Libegő című esszékötetét
a szerző Fenyvesi Ottóval mutatja be.
Szeptember 29., péntek, 19 óra, Kis Présház. Zemlényi Attila és kabai lóránt Vasgyári eklógák című drámáját
Zemlényi Attilával Tallér Edina mutatja be.
Szeptember 30., szombat, 19 óra, Kis Présház. Jelena Glazova Naivitás és Szemjon Hanyin De nem úgy című köteteit
bemutatja a szerzőkkel Vass Annamária, a beszélgetés oroszul zajlik, tolmácsol Zoltán Dominika.
A kötetek megrendelhetőek a kiadó webáruházában!
Megjelent!
Prae Kiadó, 2023
Szerkesztette: Balogh Endre
Rajzok: Láng Orsolya
Borítóterv: Láng Orsolya
Dedikálás a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon
szeptember 30-án 17 órakor, a Prae Kiadó standjánál (B10).
Fülszöveg
Kódolt üzenetek, hamis dokumentumok, embercsempészek, titkosügynökök, leplezett ajándékok, váratlan meglepetések, krimiszerű fordulatok várják az olvasót Weber Kristóf regényében. Walz Emil zenekari menedzser és komponista Ausztrián és Budapesten keresztül érkezik meg szülővárosába, Pécsre, a kalandos autóútját kísérő személyek kavalkádja pedig a múlt szövetébe ágyazódik. Feltárul előttünk, ahogy a tehetséges, de korhely művész a nyolcvanas évek késő szocialista miliőjében a karrierjét építi, Budapest kocsmáit és klubjait járja, és közben a szerelemben is próbál helytállni. Az idősödő Walz végül egy nyomozás kellős közepébe csöppenve, kották rejtett üzeneteiben és vendéglők, házibulik elejtett mondataiban leli meg az őt körülvevő világ igazságát, és talán egykori szerelmét is.
A Keringő az egy pont körüli folytonos keringés regénye, és ez az egy pont a zene. A szerző alteregójának világlátása és művészetfelfogása izgalmas, új fénytörésben mutatja meg a muzsikát, és rádöbbent, milyen érzéki módon hatja át életünk egészét.
Keringő dalok
A regény kísérőfüzete, amely kortárs versek megzenésítéséből keletkezett kottákat tartalmaz. Keringő dalok címmel ingyen letölthető a Prae Kiadó webshopjában:
A szerzőről
A szerző portréját Németh-Sámik Emma készítette. |
Weber Kristóf zeneszerző és muzikográfus 1959-ben született. Zeneművei megtalálhatók a Petrucci online kottatárban. Különféle szöveges műfajokban ír, emellett a PTE Művészeti Karán oktat. Hobbija az idiómák gyűjtése. Szokott fotózni is. Ez a harmadik kötete.
Emil Walz impresszárió a halálra készült. Ötvennyolc évesen fiatalnak tűnt a
végzethez, de a bő egy hét múlva esedékes ötvenkilencediket már nem akarta
megérni. Nem egyszerűen a depresszió szűkítette be a tudatát, hanem a
kíváncsiság tágította az önfeladás, az életről való lemondás irányába. Meg
akarta tudni, milyen az, amikor már nem ő az, aki tud. Nem hitt a halál utáni
élet káprázatában, de úgy vélte, valami azért csak van ott az ismeretlenben.
Túl volt a végrendelkezéseken, néhány búcsúlevél megírásán. A halál időpontját
egy asztrológiai rovat részletes tesztjéből számította ki, pontos születési
dátum, betegségek megnevezése alapján. Mivel magára nézve elég meggyőző volt, s
a családtörténete életátlaga is fedte az időpontot, komolyan vette, hogy aznap meg
fog halni. Előző este már nem vett be gyógyszert, az étkezést is mellőzte, noha
éhes volt. Valahol olvasta, hogy teli hassal nem jó meghalni. Hajnali három óra
tizenkilenc perckor kéne távoznia a világból. Az impresszárió ezzel elégedett
volt: vonzódott a prímszámokhoz. Nem akart bevenni altatót sem, mivel át akarta
élni a halálát. Ám elaludt. Álmában ütemes lábdobogások zaját hallotta. Gyakori
álma volt, hogy zenekari zenészek a lábukkal dobolják a ritmust, mert nincs
karmesterük.
Reggel egykedvűen ébredt, nem örült igazán, hogy még nem halt meg. A szokásos
szertartások után megnézte az íméljeit: a bejárónő, akinek nem szólt, hogy ma
meghal, értesítette rövid levélben, hol találja az ebédet. Egy osztrák
rendőrfelügyelő – bizonyos Geretschläger hadnagy – kért időpontot
telefonhívásra, hogy sürgős. A tőzsdei jelentések tanulmányozása után bukkant
Walsegg levelére. Megnyitotta, olvasni kezdte. A betűk ugrándoztak a szeme
előtt. Megszabadult a szemüvegétől, lehajtotta a laptop fedelét s becsukta a
szemét is. Pihent: a város beszűrődő zajait hallgatta, és ez megnyugtatta. Az
impresszárió szerette a környezete hangjait zeneként hallgatni. Passau
különösen inspiráló hely: folyami, vasúti, közúti és légi közlekedési hangok
kiegyensúlyozott arányban keveredtek embertől származó hangokkal és csenddel.
Mintha a várost zeneszerzők tervezték volna. A hangok alapján akár egy
lesötétített szobából is következtetni lehetett a napszakra. Mikor megéhezett,
nekilátott rántottát sütni. Reggeli után azzal tért vissza az ágyhoz, hogy
folytatja a lustálkodást és a levélrendezést. Geretschläger és Walsegg is
kiment a fejéből. Amikor újra kinyitotta a gépet, átrakott néhány videót egy
külső meghajtóra. Másfél órát pepecselt ezzel. Váratlanul koppanást hallott a
konyha felől. Kíváncsian fülelt, de lusta volt megnézni, mi lehetett. Aztán a
fejéhez kapott: fülzúgás jelezte a közeledő ájulást. Bevett két
nyugtatócseppet, próbálta a figyelmét valamivel másra terelni: megnyitott egy
pornószájtot. Álmos lett, magára húzta a hálózsákot. Nem tarthatott sokáig az
alélt állapot: a képernyőn még ugyanazok keféltek. A magányos ember
mormogásával ment ki a fürdőszobába, ellenőrizte arcát: mintha kettő lenne,
kettő egyben. A szeme karikás volt, a hálózsák fonákjára emlékeztető színű,
piócaszerű képződményekben meglehetősen gazdag látványt nyújtott. Borostája a
bögresárga különféle árnyalatát mutatta. Nem tartozott a tinilányok álmai közé:
kifejezetten slampos, folytonosan izzadó, opálosan csillogó szürke szemű,
borostás férfit mutatott a tükör, amit alacsony termete miatt csak húsz
centivel a csap felett helyezett el. Kedvetlenül borotválkozott. A készülék
nagyon csikorgott, Emil aggódott, hogy lemerül az akkumulátor, mielőtt
befejezné, ám nem aggódott eléggé. Nem mert a tükörbe nézni, de megpróbálta
elképzelni a látványt, ami különös egykedvűséggel töltötte el: aszimmetrikus
formát képzelt el. Azzal nyugtatta magát, hogy míg a szimmetria nagyon gyakori
a természetben, addig a természet egésze nem szimmetrikus.
Fürdés után lassan öltötte fel ruháit, s úgy vélte, nem kell kabát a
mélygarázsig. A Wittelsbacher patikában gyógyszert vásárolt, majd a
Nikolastraße jobb oldalán indult a Duna irányába, kissé kábán a gondolattól,
hogy esetleg közlekedési balesetben fog meghalni. A Schanzlbrückén ment át a Duna
másik partjára, a parkolóba. A jezsuitáknál jutott eszébe, hogy rokona, Leopold
Sert föl fog menni a lakásába, elvileg neki kellene megtalálni a holttestét.
Poldit azzal csalta a lakására, hogy estefelé elindul Magyarországra, és
elviszi Bécsig. Megígérte, hogy másnap Poldi kamaraegyüttesének, a Midimalnak a
próbájára is benéz: Decrescendo című darabját fogják próbálni. Odakinn tűnődő
lassúsággal elkezdett esni a hó. Megkereste a mosdót, hogy valamennyire rendbe
hozza magát. SMS-t küldött Leopoldnak, s elindult a Marienbrückén át az állomás
felé.
A híd körül sirályok röpködtek véletlen mintázatokban. A hídvasnak
támaszkodott, s lassan nyúlt a mellkasához, ahol a szorítást érezte. Lent a
folyó csilingelt lassú, sárga méltósággal, ahogyan azt régi villamosok
hangjáról írta Erich Kästner. Kezdett a világ elsötétülni, próbálta nyitva
tartani a szemét. Várta azt, amiről annyiszor olvasott: az alagutat, melynek
végén csend van, nyugalom és fény. Aztán jött a hideg veríték, a szájszárazság
és az ismerős remegés. Az impresszárióról folyt a víz, akár a híd alatti
folyóban. A zsebében kotorászott, ám eszébe jutott, a kocsiban hagyta, ami
ilyenkor segít: a Ritter keserű csokoládét.
A sirályok röpködése szabályossá vált: jól kivehető, deltaszerű rajzolatot
vettek föl. Még hallotta a feje koppanását a vason, de fájdalmat nem érzett.
Amikor magához tért, azt hitte, a várva várt fényt látta meg. Nem volt olyan
megnyugtató, amilyennek képzelte. Hangokat is hallott, kinyitotta a szemét. A
fény egy zseblámpából jött, amit egy orvosi ruhás, festett nő tartott. Formás
lába csíkos volt a fehér-vajszínű harisnyától, az orra alatt diszkrét kis
bajszocska szőkéllett.
– Jó estét, Eunicke vagyok, az ügyeletes orvos – búgta.
Walz aszexuális volt. Kamaszkorában mutatott némi érdeklődést a másik nem
iránt. Az érdeklődés gyümölcse egy fiatalon kötött házasság volt, ami rövid
ideig tartott, és súlyos csalódással végződött. Az impresszárió ezt az
elveszített kapcsolatot kereste az összes nőben. Nem találta. A fény mögött
álló sejtelmes lény emlékeztette az elmúlt szerelmére. A szeme ugyanolyan. A
hangja kissé mélyebb tónusú.
– Kisztihand – rebegte Emil erőtlenül.
– Friedrich Eunicke – felelte, erőteljesebb basszussal.
Emil csalódott mosolyra húzta a száját. Dr. Eunicke tájékoztatta, hogy a
jezsuita kórházban fekszik, mentő hozta be. A diagnózis hipoglikémia.
Háromnapos megfigyelésre akarták benn tartani, ám ő ebbe nem egyezett bele. A
három ugyan prímszám, de a kettő is az. Így csak egy éjszakát tölt ott, és a
másnapi konzílium után kiengedik. Az egészségkártyájáról levettek háromszáz
eurót, Emil szóvá tette a szolgáltatás árát. Próbált felülni, de csak a takaró
csúszott le róla. Bizalmatlan takaró. Felemelte a fejét, üres sarkok néztek
vissza rá. Babonából megszámolta őket, s este tíz körül ránézett a karórájára.
Megrendelhető a kiadó webáruházában!
Köszönöm Jud Meyrin írónőnek, hogy a Felföldi rejtélyek 3. részét is elolvashatom megjelenés előtt. A könyv A kastély réme címet rejti. Ez a kötet, uhh ez nagyon jó. Tristan és Lottie páros, után kedvencem lett Francesca és Blake. A legjobb kötet volt számomra, nem is volt kérdés.
A könyv előrendelése Október 15-én indul. Megjelenés: 2023.November 15.
Tartalom
Eszter boldog családi életet él az álomszerű svájci havasokban, de unatkozik. Kíváncsiságból regisztrál egy szexpartnert kereső oldalra, ahol különcségével szinte azonnal felkelti a céltalanul keresgélő Attila érdeklődését. A férfi élete is csak látszólag tökéletes a szikes, hortobágyi pusztaság idilli környezetében, ezért titkos szeretői viszonyba bonyolódnak az online tér segítségével. Vajon mi lesz ebből az 1500 km távolságban kezdődő kapcsolatból? Egy modern szexuális viszony? Egy lavinaszerű mindent elsöprő szerelem?
Részlet a könyvből:
„Visszahívtam és az történt,
amit imádtam megint, mert Eszter maximálisan elkápráztatott élvezete
hangjaival. Ismét minden a fantáziámra volt bízva. Elképzeltem őt, ahogy a
selymesen puha, barna bőre hullámzik a rózsaszín ágyneműben, a keze az ágyékán,
a feje hátrahajtva, gyönyörű hosszú nyakába omlik a szépséges szőke
hajkoronája, dobálja a fejét az egyre erősödő élvezetében, teste ívben
meghajlik, mellkasa felemelkedik. Én hallom, minden sóhaját, nyögését, élvezete
minden pillanatát, ahogy gerjed benne a vágy, ahogy egyre türelmetlenebbül ki
akar elégülni, és én is mindent megteszek, hogy vele együtt élvezzek.
Iszonyatos hiányom volt Eszter után, hiszen tíz napja nem tudtunk szabadon
beszélni. Amióta először hallottam őt élvezni, azóta akartam megint és megint.
Állandóan benne volt a fejemben minden hangja, minden elképzelt mozdulata.
Minden tökéletes és észvesztően izgató volt. Gyorsak voltunk, gyorsan
végeztünk. Megint csak csendben voltam, csak őt akartam hallgatni. Más volt
most. Intenzívebb, hangosabb, felszabadultabb, biztosan azért, mert a saját
ágyában volt, és nem kellett a külvilággal foglalkoznia. Úgy hallottam, hogy
egyszer ki is esett a telefon a kezéből, annyira extázisban volt.
Ez a tíz nap, ami kimaradt most nekünk, hosszú volt, hiszen az első kanapés együtt töltött különleges este után tudtam, hogy ez a vérpezsdítő játék bizony kíséri majd a kapcsolatunkat rendszeresen. Betegesen nézhettem ki, ahogy guggolok a garázsban az autóm mellett és egy telefonnal a kezemben maszturbálok, de ez az élmény minden extrém pillanatot megért. Ez is olyan felejthetetlen kaland volt, amire szívesen emlékszem vissza bármikor.”
Részlet
„Mi is az a szerelem?
A világ olyan tempóban változik, amit követni és felfogni is lehetetlen, de azért vannak dolgok, amik változatlanok, ilyen például a szerelem.
....
A szerelem elsősorban az evolúció ravasz trükkje: egy
hihetetlen találmánya az agynak, egy lenyűgöző hormonális reakció, egy addiktív
állapot, hiszen a testünk különösen nagy eufóriában részesít bennünket a
szerelem által. Ilyenkor a szervezetünk endorfint, oxitocint, dopamint,
szerotonint, adrenalint termel nekünk, ami már a kokain, heroin fogyasztásánál
jelentkező kémiai változásokkal egyezik meg. A szerelem nemcsak egy érzelem,
hanem egy óriási hajtóerő, amit a test nem tud sokáig elviselni, így az sohasem
örök, illetve átalakul, többek között azért, mert a magas dopaminszintet a
szervezetünk nem tudja sokáig megőrizni.
De a romantikus szerelem sokkal több, mint egy
kokainos csúcsállapot: a romantikus szerelem egy rögeszme, ami hatalmába kerít.
Elveszítjük önmagunkkal, a realitással a kapcsolatot, nem tudjuk megállni, hogy
ne gondoljunk a másikra. Az a valaki beeszi magát a fejünkbe, így a szerelem
bennünk van és nagyon mélyen be van ágyazva az agyunkban.
Ezek tények, de melyik szerelmes gondolkodik tényszerűen? Én nem, mi nem. Mit éreztem, ha beleszagoltam a levegőbe? Bár július volt, de a tavasz virágzó illata kúszott az orromba, ami ananászos vattacukor bódító édességével keveredett. Mit láttam? Szikrázó napsütést, virágokat, mosolygó, boldog embereket, közeledő rózsaszín ködöt. Mit hallottam? A felcsendülő szimfonikusokat, akik a legszebb szerelmes filmzenéket játszották instrumentális formában és repültem…”
Folytatása
következik!
A könyvet itt tudjátok beszerezni, ha
tetszett a részlet.
Amiket el szeretnék olvasni!10 rész, rovatomban, most romantikus könyveket hozok. Szétnéztem több kiadó oldalán, és ezekre a kötetekre esett a választásom. Ti szoktatok romantikus regényeket olvasni?