Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Alyona Crower - ("Mi a fantázia és mi a valóság? Vagy kérdezhetném úgy is, mi számít valóságnak? Dolgozom valós helyszínekkel, kitalált karakterekkel, de soha nem használok valós karaktereket, nem írok a szomszéd néniről, nem jelenik meg a pék bácsi a regényemben, nem igazán inspirál egy körülöttem lévő személy se.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Alyona Crower írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek több kötete jelent meg, többek között Bárcsak igaz volnál, A parasztleány aranya, Álomjárók, és nyomtatottan Árnyak és csillagok címmel. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Már gyerekként is kacérkodtam az írás gondolatával, ha jól emlékszem, egy Harry Potter fanfiction volt az első művem, aztán jöttek a novellák, majd pár év szünet után a regények. Két zsánert preferálok, az a fantasy és a romantikus, vagy ezek elegye. Ezért ebben a kettőben alkotok.

A családom szinte minden tagja imád olvasni, rengeteg könyv sorakozott a nagyszülők szekrényében, édesanyám polcán, amik közül párat a mai napig őrzők és újra olvasok.

Jelenleg Pakson élek a családommal, és itt is dolgozok, viszont gyakran hazajárok Bonyhádra, hiszen ott éltem le 27 évet.

Az eddig megjelent könyveid sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első regényem, a Szerelem receptjének megírása 2-3 hónap alatt végbement. Itt egyáltalán nem figyeltem a túlírásra, írástechnikára, ami a fejemben volt, lepötyögtem. Ahogy egyre tudatosabban kezdtem írni, ez az idő kitolódott, és beállt 10 hónap, max 1 évre. A kutatómunka jóval tovább tart a megírásnál, főleg, ha olyan témát érintek, ami számomra kevésbé ismert. A Földön ragadt imák című fantasy regény erősen kötődik a Bibliai témákhoz és Énok könyvéhez, a legutóbb megjelent Árnyak és csillagok pedig a szláv folklórhoz és a középkorhoz.

Mi különbség számodra az e-könyv és a nyomtatott könyv? Te melyiket preferálod?

 Mindkettőt. Van, hogy nincs időm elmenni a könyvesboltba, esetleg nem kapható már az adott regény, csak e-könyvben, ezért úgy veszem meg. Van számtalan itthon az utóbbiból, helytakarékos, hamar hozzáférhető, viszont a formátumával nem vagyok kibékülve. Szeretem ha egy könyvnek könyv jellege van. Tördelt sorok, oldalszámozás, különböző betűtípusok. Ezt csak a pdf és a nyomtatott könyv képes visszaadni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mi a fantázia és mi a valóság? Vagy kérdezhetném úgy is, mi számít valóságnak? Dolgozom valós helyszínekkel, kitalált karakterekkel, de soha nem használok valós karaktereket, nem írok a szomszéd néniről, nem jelenik meg a pék bácsi a regényemben, nem igazán inspirál egy körülöttem lévő személy se. Sokszor felteszik a kérdést, hogy akkor most minket is bele fogsz írni a regénybe, vagy ezt meg azt a valós történetet/életutat írd meg. Nem. Nem írok ilyesmit. Úgy érzem, elég nagy fantáziával rendelkezem „külső” segítség nélkül is.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekként túl sok történet volt a fejemben. Csak feküdtem az ágyban, és álmodoztam. Úgy voltam vele, miért ne írhatnám le? Így születtek meg a novellák, regények és pár vers.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre maradok a jól bevált romantikus-fantasy vonalon. Megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom a krimivel, de előbb érdemes lenne mélyebben beleássam magam a témába.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A legutóbbi romantikus történetemet, Az érted a világ végére is-t elég könnyen elengedtem. Talán meg is könnyebbültem, de viszont izgatott is vagyok, mert tudom, hogy mikkel szeretném kiegészíteni a regényt. Az Árnyak és csillagok befejezésénél ürességet éreztem. Mint mikor valami véget ér. Egy szerettünk meghal, valakit elvesztünk. Nehéz elbúcsúzni a karakterektől, a felépített világtól, de muszáj visszatérni a valóságba.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Vagy,ha igen miért pont azt a nevet választottad?

A legelső regényemet, a Szerelem receptjét évekkel ezelőtt publikáltam egy közösségi oldalon. Ekkor az egyik családtagom megkérdezte, hogy ugye minden rendben? Ugye nincs semmi baj? Ő konklúziót vont a történetbéli, elvált, gyerekét egyedül nevelő Eva karaktere és az én valós életem között, holott nem a saját életemből merítettem ihletet. Nem vagyok se házas, se gyereket egyedül nevelő nő. Na, ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy nem akarom a saját nevemet használni. Nem hiányzik, hogy az olvasó párhuzamot keressen. Az író nem azonos azzal, amit leír. Ez nem kivetülés, ahogy sokan tévesen hiszik. Ha valaki horrorsztorikat ír, az nem gyilkos, nincs meg a hajlama.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Az elején keresgéltam, végül rájöttem, a fantasy és a romantikus zsáner áll hozzám a legközelebb.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Volt egy nagyobb lendület, ahol felfokozott lelkiállapotban voltam, már küldtem volna az anyagot a nyomdába, amikor jött a hír, hogy egy pályázaton továbbjutott a regény. (Erről a pályázatról már letettem időközben, mert vagy fél évet csúszott az eredményhirdetés) Aztán jött a közönségszavazós rész. Itt már elszállt a lelkesedésem, mert nem mindig az a legjobb történet, amire a legtöbb haver szavaz.

Az a pár nap, amíg a nyomdára vártam, idegtépő volt. Végül megkönnyebbültem, mikor megláttam az elkészült könyveket.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Mostanra tudatossá vált. Apránként építem fel a fejezeteket, a plotpontokat, a szereplők jellemét, egyszóval mindent. Viszont egy az új történet születése mindig impulzív. Kell hozzá egy zene, egy érzés, látványvilág, benyomás. Ha ez nincs meg, nincs új történet se.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindegyik történetemben vannak olyan jelenetek, mondatok amiket kifejezetten szeretek. Eleinte az erotikus részek megírása okozott nehézséget, vagy ha olyan kort, helyszínt akartam megjeleníteni, amiben/ahol nem éltem. Ilyenkor jött a kutatómunka, streetview, útikönyvek fellapozása.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy dal, egy helyszín, illat, film. Mindig kell valami, ami inspirál.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Vannak előolvasók/barátok, akikkel kölcsönösen segítjük egymást, illetve a legutóbbi történetemen együtt dolgoztam egy lektorral, ő igazán jó meglátásokkal szolgált. A középkori világban pedig egy kifejezetten jártas személyt ismerhettem meg Andrew Jonathan O’Brien személyében.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Pozitívan fogadták a törekvésemet, és szerencsére az Árnyak és csillagok megjelenéskor is velem együtt örültek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az Árnyak és csillagok augusztus elsején jelent meg, előreláthatóan országos terjesztésben is kapható lesz, jövőre, ha minden úgy alakul, várható a folytatás, és talán még egy romantikus regény is, ami maga mögött hagyja a fiktív világot, és elrepíti az olvasót egészen Angliáig, majd onnan Dél-Koreába, hogy megismerjük Amelia és Jin-sung koránsem egyszerű szerelmi történetét.

Alyona Crower írói oldala

Alyona Crower weboldala