Tudtad-e? Urbán Erika

 Tudtad-e? rovatomban Urbán Erika írónő hét érdekességet osztott meg velünk.  Írónőnek Helma kiadó gondozásában jelent meg Jegyzőkönyvezve novellás kötet.

Íme a hét érdekesség az írónőtől.

Ughy Szabina: Az átlátszó nő – Megjelenik szeptember 6-án!

Ughy Szabina: Az átlátszó nő

– novellák –

 

Megjelenik szeptember 6-án!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2023

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borító: Szabó Imola Julianna

 

 

Dedikálás a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Prae Kiadó standjánál

Szeptember 30., szombat 17-18 óráig.

Könyvbemutató a Margó Irodalmi Fesztiválon

Október 15-én 19.30-tól a Millenáris Kamaratermében.

A szerzővel Terék Anna beszélget.

 

Fülszöveg

 

Milyen árat kell fizetni egy nőnek, hogy szépnek, egészségesnek tűnjön – hogy láthatóvá váljon? Ughy Szabina elbeszéléseiben a nők számára az önmagukra ismerés, testük és szellemük újrafelfedezése alapélmény. Életük fordulóponthoz érkezik, igényeik lassan nemcsak a környezetük, de saját maguk számára is alig érzékelhetők. A gyermekét elengedni nem tudó rózsadombi anya, a tinderező egyetemista, a depressziós felsővezető, a vidéki pincérlány, a Dubajban szerencsét próbáló zongoratanárnő vagy épp a kiégett szerkesztő ugyan más-más élethelyzetben van, egyvalami mégis közös bennük: már rég nem szabadok. Az átlátszó nő novelláiban krízis nélkül nincs változás. Ahhoz, hogy újra láthatóvá váljanak, hogy ismét ők legyenek saját életük főszereplői, át kell élniük, ki kell hordaniuk szenvedésüket. A jelentéktelenség érzését hátrahagyva erőt kell gyűjteniük életük új fejezetéhez. Ahogy az egyik novella hőse megfogalmazza: „…mozdulataim szépnek és egészen idegennek tűnnek, mintha hosszú idő után újra látnék egy régi ismerőst”.

Ughy Szabina érzékeny, a lélek rezdüléseit anatómiai pontossággal feltáró írásait a jól adagolt irónia és finom humor oldja.

 

 

Rövid idézet a könyvből:

 

„Életem nehéz vagy épp legszebb perceiben szeretem magamat leírni, mintha egy regény vagy egy film szereplője volnék, aki egy megrendezett jelenetben van, pont úgy, ahogy a rendező vagy az író megálmodta őt. ’Én vagyok az a nő, aki együltő helyében képes felzabálni négy doboz Pringles chipset.’ ’Én vagyok az a nő, aki a reggeli fénybe tartja az arcát, miközben a villamost várja.’ ’Én vagyok az a nő, akinek formás bokáját megbámulják a férfiak.’ De akkor elszállt minden szavam. Nemhogy valamilyen nő, de még nő sem voltam. Se jelző, se főnév, de még ige is alig, alig.”

 

 

A szerzőről

 

Ughy Szabina (1985) Bella István-díjas író, szerkesztő, irodalomteraputa. Korábban két versesköte (Külső protézis, 2014, Séták peremvidéken, 2015) és egy regénye (A gránátalma íze, 2018) jelent meg.

2008-tól kezdve rendszeresen publikál verseket, prózai szövegeket, recenziókat, beszámolókat, interjúkat különféle folyóiratokban, hetilapokban. Verseit évek óta beválogatják Az év versei és a Szép versek antológiákba. Műveit angol, bolgár, orosz, olasz, spanyol nyelvekre fordították le.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen diplomázott magyar-újságírás szakon, de emellett elvégezte a Lacfi János és Vörös István vezette Kreatív írás speciálizát is. 2011-ben egy évet Erasmus-ösztöndíjjal Szicíliában, Cataniában töltött, ahol film- és irodalomtörténeti kurzusokat hallgatott.

2013-ban Bach Máté fotóssal közösen létrehozta A pesti nő oldalt, ahová Budapesten élő nőkkel készítetett interjúkat több mint két éven keresztül.

2018 óta a Móra Kiadó irodalmi szerkesztője. Emellett közel öt éve vezet irodalomterápiás önismereti csoportokat Budapesten és Brüsszelben.

A szerző portréját Bach Máté készítette.

 

Részlet a kötetből

Csucsó

– Anyád volt a legszebb lány akkoriban a faluban. Tizenhat éves korára ő lett a rút kiskacsából a gyönyörű hattyú. Korábban mindig csak olvasott, de hirtelen elkezdték érdekelni a fiúk. Sokszor kiszöktünk bulizni, rettegtünk, hogy anyu észreveszi, képzelheted.

– „Csend, rend, fegyelem.” Tudom. Azt hiszem, ő volt az egyetlen általam ismert ember, aki tényleg betartotta a Tízparancsolatot – nevetgélek magam elé, és látom magam előtt nagyi kezét, ahogy mutatja, hogy kell imádkozni. „Én Istenem, jó Istenem…”

– Aztán, ahogy kijártuk a szakmunkást és dolgozni kezdtünk, már nem volt velünk olyan szigorú. Persze így is mindig meg kellett mondani, hogy hova megyünk, meg éjfélre haza kellett érni. Folyton azt mondogatta, hogy disznó minden férfi, de mi még azt nem is tudjuk. Nem értettük, mitől félt minket, hiszen a faluban mindenki ismert mindenkit. A búcsúba vagy a házibulikba, ha egy idegen csapat jött, a helyi banda srácai mindig figyeltek ránk.

– A Csucsó is?

– Csucsó a szomszéd falu nagymenője volt. Ismertük látásból, tudtuk, hogy régóta fűzi anyád, de ő mindig csak játszott vele. Szűz volt még, én tudtam, még ha mindenkivel flörtölt is. Ráadásul azt a hírt terjesztette magáról, hogy van egy pesti pasija. Aztán egy Szent Iván napi búcsúban egyszer csak eltűnt anyád. Gondoltam, valahol smárol valakivel. Hajnal felé már aggódtam. Szóltam a többieknek is. Jött föl a nap, de nem találtuk sehol. Elindultam hazafelé, hogy hátha valamiért megsértődött, és már rég az ágyban alszik. Aztán alig fordultam ki az utcából, az árokban, egy nagy bodzabokor alól valami nyöszörgést hallottam. Sosem felejtem el azt a hangot, ahogy kimondta a nevem. „Kati.” Teljesen meztelen volt, véres és sáros volt a combja és a keze. Segítettem neki felállni, és ráterítettem a kardigánom. Együtt kezdtük keresni a ruháit, de közben a többiek, akik még ott cigiztek a sarkon, észrevettek minket. Nem jöttek oda, látták, hogy mi a helyzet. Kocsiba ültek, hogy megkeressék Csucsót. „Megölöm!”, ordított a srác, aki halálosan szerelmes volt anyádba. De nem találták meg, és őszintén szólva nem tudom, hogy mi lett vele. Soha többé nem beszéltünk aztán erről az estéről anyáddal. Két év múlva megismerte apád, és férjhez ment. Aztán megszülettél te, és végleg elfelejtettük azt az estét.

Rozi békésen alszik a babakocsiban, szerencsére nem ért még semmit az egészből. Megnyugszom, hogy nem lát, nem hall, mintha ettől megkímélhetném az érzéseimtől. Üvölteni szeretnék, de ehelyett rázni kezd a sírás.

Kati ad egy papír zsebkendőt, aztán sokáig néz kifelé az ablakon. Végül hoz egy bögre citromfűteát, és könnyekkel a szemében mosolyog rám.

– Lehet, hogy nem kellett volna elmondanom. Anyádnak mindenestre ne szólj erről.

– Hány éves volt anyám akkor?

– Tizenkilenc.

A döbbenettől megszólalni sem bírok. Mintha leforráztak volna.

Nem tudom, hogy jutok haza. „Még jó, hogy gyalog vagyok, és nem kocsival.” Erre még emlékszem, hogy ezt gondolom, aztán a következő pillanatban, amikor újra feleszmélek, már az étkezőasztalnál ülünk. Bár a faluban is harangoznak, csak távolról hallatszik, mert apám most is, mint mindig, bekacsolja a rádiót, és recsegve szól onnan is a harangszó. Anyám konyharuha nélkül hozza a levesestányért, alig teszi le az asztalra, a füléhez kapja az ujját.

– Nem fáj, azbesztből vagyok – mondja mosolyogva.

Apám pedig hangos szürcsöléssel enni kezdi a forró levest. Hányadszorra élem át újra ezt a jelenetet? Háromszáz, ötszáz, ezer ilyen ebéd van már mögöttünk? És mi még mindig nem tudunk egymással beszélni, ehelyett komótosan kavargatom a levest, és nem nézek egyikük szemébe sem.

Este nem bírok elaludni. Imádkozni próbálok, úgy, ahogy a mamitól és anyutól tanultam: „…lecsukódik már a szemem…” De most újra és újra csak azt látom, ahogy a marseille-i salsa klubban a vécé fölött öklendezek, aztán amikor kimegyek, hogy megmossam az arcom, a tükörben meglátom azt a két csávót vigyorogni, akikkel az előbb felváltva táncoltam, kezükben a mosdó kulcsával.

Pontosan tudom, hogy anyám miért döntött úgy, hogy az egészet elfelejti, hogy miért nem tett feljelentést. A végén még ő lett volna a hibás. Az egyetemi szobatársam is pont ezt mondta. C’est ta faute! Ő volt az egyetlen, akinek kénytelen voltam elmondani, mert az apja nőgyógyász volt, muszáj volt valahonnét hetvenkétórás tablettát szerezni. Iszonyúan leszidott, szerinte meg is érdemeltem volna, hogy kihordjam azt a gyereket. Mert drogoztam, meg túl kurvásan voltam felöltözve. Végül másnap nagy kegyesen az asztalra dobta a tablettát. Aztán befejeztem a kinti gyakornokoskodást, és soha többé nem beszéltem senkinek róla. Egy ilyen hír a faluban, a hetvenes években még kínosabb lett volna. Ha a nagyi megtudja, elsüllyed szégyenében.

Másnap reggel anyám megkér, hogy menjünk ki kocsival a temetőbe. Hamarosan emlékmisét tartanak nagyi halálának ötödik évfordulója alkalmából. A faluban egyfajta szentként emlegetik. Elment a pünkösdi misére, az első sorban volt a helye, mindig ő csengetett szertartás közben, aztán egyszer csak úrfelmutatásnál nem szólalt meg a csengő. Nagyi ott térdelt, arccal előreesve az imapadon. Embólia. Szép halál.

Rozit a hordozóban a hátamra kötöm. Így én is tudok segíteni, bár sok dolog nincsen, hiszen nagyi már nagyapa halálakor olyan sírt választott, ami neki is tetszett. Büszkén mutogatta mindenkinek, hogy fekete gránit sírköve lesz. Nem kell majd vele sokat foglalkozni a rokonoknak. A kárpótlási pénzét erre tartogatta, meg a tizenharmadik havi nyugdíjából is mindig félretett rá.

A két oldalsó betonvázában van csak kövirózsa, amúgy tényleg tiszta kő az egész. Nézem nagyanyám születési és halálozási dátuma között a vonást. Olyan, mint anyám szája. Egy nagy, összeszorított hallgatás.

 

 

Megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Hanna J. Nagy - ("Tudod, az egész élet egy fantázia. Először beleszületünk mások fantáziájába, majd ebből kiindulva alakul a miénk. Nekem az a mottóm, ha a szeretet burkolja be a fantáziádat, akkor a rosszal nem lehet dolgod.")

Ismerjük meg a szerzőket! rovatomban felkértem Hanna J. Nagy írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet.

Az írónőnek eddig novellás/antológia kötetei, versekötetei és társírós regényei irásai jelentek meg. Biztos találkoztatok már a Megérzés, Angyalok lángja, Véletlen, Megbocsátás és Véletlen extra antológiákkal, de az “1001 pillanat” verses antológia most jelent meg....

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sok író szeretne maga köré egy bemutatkozással egyfajta misztériumot teremteni. Nem szándékom. Jó érzésű, kedves embernek tartom magam. Lehet, ez látszik az írásaimban is.  Semmi extra küldetéstudat és semmi megváltásérzés. Csak egy a sok közül, aki leírja a gondolatait.

Novellás könyveid közül sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írásfolyamata?

Az előző kérdésből indulva folytatom a mondanivalóm. Az egész élet egy kutatómunka. Keresi mindenki a helyét. Olyan helyeket, ahol kiteljesedhet s élhet az örömeinek. Nekem az is örömöt okoz, ha segítek másoknak. Így van az, hogy nem elsősorban a saját novelláskötetemre koncentráltam, hanem mások megjelenését segítettem szerkesztő munkával. Eddig hat antológia került ki a kezeim alól. Persze van saját novellás könyvem is, amely nemrég jelent meg.

Hanna J. Nagy
Kicsit magadra hagylak

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Tudod, az egész élet egy fantázia. Először beleszületünk mások fantáziájába, majd ebből kiindulva alakul a miénk. Nekem az a mottóm, ha a szeretet burkolja be a fantáziádat, akkor a rosszal nem lehet dolgod. Más dolog a mottó s más dolog az, amikor ütköznek a világképek s konfliktusok lehetnek emiatt.A történeteim a realitás mentén megvalósuló álmaim.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Azaz igazság, ha ezzel kezdek egy mondatot, hogy „azaz igazság”, mások arra gondolnak, hogy mért is igaz.... Az én igazságom benne van az életemben. Az irodalom szeretetétől az emberszeretetig terjedve. Benne az apró kis történetek, amelyek megfogalmazódtak bennem. Először olvasva, majd magam is írtam gondolatokat, verseket.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ha lenne olyan zsáner, hogy angyal, akkor az lenne a zsánerem. A valóságot a jóérzések miatt érdemes színezni a fantáziával, amelyek elgondolkodtatóvá teszik a történeteket, verseket. Itt bármely kitalált zsáner elfér, mégha angyal zsánernek nevezem is....

Hanna J. Nagy
Hanna

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szerintem egyfajta sikerélmény. Olyan sikerélmény, amely visz tovább az utadon s keresed már a következő kereszteződést vagy irányt.

Hogyan jutottál Helma kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?

A Facebookon találkoztam vele. Írótársaim már bent voltak a kiadóban. Megfogott az elv, amely mentén szerveződik s gondoltam, nekem is itt a helyem.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Ha esetleg írói álneved van, miért választottad?

Egy író sokszor a történeteiben él és azonosul szereplőivel. Néha elég, ha a szereplők viselik azt az álnevet, amely épp adódna.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nincs az a kifejezett zsáner. Minden lapot az élet s az álmok osztanak. Ha ez egy kontrollkérdés, akkor csak meg tudom erősíteni az, amit az előbb:

“Ha lenne olyan zsáner, hogy angyal, akkor az lenne a zsánerem.

A valóságot a jóérzések miatt érdemes színezni a fantáziával, amelyek elgondolkodtatóvá teszik a történeteket, verseket. Itt bármely kitalált zsáner elfér, mégha angyal zsánernek nevezem is...”

Hannan J. Nagy

Mennyire nehéz novellát írni? Jobb, mint a regényírás?

Minden idő kérdése. Ha elkezdődik az írás, csak abban élek addig, míg be nem fejezem.

Úgy tudom, Kanadában, Torontóba laksz. Ott ismerik a műveid? Mennyire nehéz onnan, itt Magyarországon érvényesülni novellaíróként?

A neten sok minden elterjedt. Vélhetően igen. Az írói oldalam elérhető mindenkinek. Eddig 7 művem jelent meg s a hat antológia is ott van, mert mint szerkesztője, fel tudtam tenni az oldalamra. Most is folyamatban van egy verses könyvem s egy társszerzős írásom. Nem keresem az érvényesülést úgy direktbe, csak adom magam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egyrészt büszkeség, másrészt meg az, hogy ez itt nem fog megállni, mert már bennem van a következő írás.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább impulzív. Sokszor mikor már végeztem az írással, utána kell még szerkeszteni, ha túl impulzív.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

Igen van, amikor elakadok, de egy jó alvás, majd séta után folytatom, A természet szerelmeseként feltölt egy tóparti séta. Az Ontario-tó itt van az életterünkben s rengeteg színes madár s mókusok hada visszahozza a kedvem az íráshoz.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hát igen, volt olyan, amelyet megálmodtam. Egyik mondat megszületik a másikból. Jó, ez nagyon könnyen hangzik, de van, amikor egy-egy mondatot könny kísér, akkor kicsit ez eltérít a melankólia világába.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem segít sokat. Ő is író és szerkesztő. Meghallgatjuk egymás véleményét.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Szerény a család s nem hordozunk olyan attitűdöket, amelyek elbizakodottá tehetnének bármelyikünket.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Magam is olvasóként kezdtem. Most se értem célba.... de még idén lesznek megjelenéseim... Szeretettel köszönöm, hogyha belenéznek a lelkembe az írásaim által.

Illiryan Monastery

Hanna J. Nagy weboldal

Tudtad-e? Hatala Csenge

Tudtad-e? rovatomban Hatala Csenge írónő hét érdekességet osztott meg velünk. Írónőnek eddig három regénye jelent meg. Új könyve, ami nemrég az Úton címmel jelent meg, Tarandus Kiadó gondozásában.

Íme a hét érdekesség az írónőtől.

Sorstársak a könyvekben, avagy hallássérült karakterek a történetekben. - ("Mindig is fontosnak tartottam számomra, hogy hallássérültek is kaphassanak figyelmet. Hisz a blogolást is emiatt kezdtem el.")

Mindig is fontosnak tartottam számomra, hogy hallássérültek is kaphassanak figyelmet. Hisz a blogolást is emiatt kezdtem el. Azóta néhány sorstársam is elkezdett blogolni. Mindig arra vágytam, álmodtam, hogy lesz olyan író, szerző, aki ír egy olyan történetet, mely hallássérült karakter lesz benne. Hisz, annyi fogyatékkal élő karakter van egyes történetekben, miért ne lehetne egy hallássérült is. Nem?

Nagyon megörültem amikor Hayden Moore megírta a Csendkirályt Jamie és Alex, majd később Tiszlavicz Mária  a kisregényt írt Madarat tolláról címmel, Gina és Ábel. Idén pedig Mörk Leonóra: Szentjánosfű könyvet Aelke és Jan. Mind három kötet egyedi, különleges történet volt számomra.

Ezért ezt a három könyvet osztom meg veletek, és nagyon bízom benne, hogy később más szerző/író is kedvet kap, hogy hallássérült karakterekről írjon. Hisz számos ötlet, potenciál ebben.

Tiszlavicz Mária

Madarat tolláról

(Kisregény, e-könyv)

Tartalom:

Gina ​és Ábel látszólag két külön világban élnek. Gina szeretne mindenkinek megfelelni: a családjának, a barátainak, csak a saját vágyainak nehéz. Ábel egy autóbaleset következtében hallássérültté válik, elveszíti a magabiztosságát és a céltudatosságát – egyetlen barátja marad, Feri, a szárnyaszegett harkály.

Nyughatatlanul keresik a helyüket az emberek között, elfogadásra vágynak, amikor egy nyári táborozás során útjaik keresztezik egymást, és életük váratlan fordulatot vesz. Egy találkozás a medvével az erdőben olyan események sorozatát indítja el, melyek következtében Gina és Ábel kénytelen átértékelni eddigi vélekedéseiket. Mit jelent az őszinte barátság? Képesek vagyunk-e meghaladni egykori önmagunkat, tévedéseinket és hibáinkat? Meg tudunk-e bocsátani és nyitottabbá válni?

Mörk Leonóra

Szentjánosfű

Tartalom

1634, ​Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.

A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A holland aranykorban játszódó Szentjánosfű a tizenegyedik könyve.

Hayden Moore

Csendkirály

Tartalom

Alex ​Seeley sikeres fotós, aki már régen rájött, hogy a pénz nem teszi boldoggá. Keresi a kihívásokat, és állandóan úton van. De nem csak a kalandvágy hajtja, sokkal inkább menekül a múlt árnyai elől. Édesanyja halálát sosem tudta feldolgozni, ezért inkább messzire elkerül mindent, ami felidézheti az emlékeket.

Jamie Cameron nem teheti meg, hogy elmenekül a démonjai elől. Ő a saját elméje foglya, ahol a belső hangokon kívül soha, semmi sem töri meg a csendet.

Autóbaleset következtében vesztette el a hallását, és azzal együtt a korábbi életét is.

Nincs zene, nincsenek kedves szavak, csak az örök némaság.

Ebbe a hangtalan magányba robban bele Alex, és bár a kapcsolat hatalmas zökkenőkkel indul, fáradhatatlanul küzd kettejükért.

Csakhogy Jamie nem elégszik meg a szerelemmel. Ő vissza akarja kapni a hallását, és véget akar vetni a fájdalmas némaságnak.

Kockázatos beavatkozásra szánja el magát, amiért akár az életével is fizethet.

Vajon mit választ? A lemondással teli, mégis boldog életet, vagy mindent egy lapra tesz fel?

Mörk Leonóra Szerzői oldala

Hayden Moore Hivatalos oldala

Tiszlavicz Mária Szerzői oldala

Tudtad-e? Lengyel Dávid és Kuba Richárd

Tudtad-e? rovatomban két szerzőpáros küldött hét érdekességet a rovatomban, a két szerzőpáros elsőként írt magyar helyszíneken zombis horror regényt, a szerzőpáros pedig

 Lengyel Dávid és Kuba Richárd– Holtak világa sorozat

Tudtad-e? Dömötör László

Tudtad-e? következő rovatomba Dömötör László író kerül. Írónak eddig kettő megjelent kötet A vörös kereszt rejtélye és A lámpás hölgy, a kötet A Hold hősei sorozatához tartoznak. Író 7 érdekességet küldött be nekem, és ezt blogomon fogom nektek bemutatni.

Jó olvasást!

Spira Eszter Mirjam: Találkozzunk a csillagok völgyében! - (" Őszintén ezt a könyvet minden terapeuta kezébe adnám, hogy amikor hozzá mennek párok, oda adhassa ezt a könyvet. Mirjam csodálatos történetet írt, nem tudom Szamira és Gábor házassága, próbálkozásai mennyire valósak, de úgy érzem, ez bárkivel megtörténhet.")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, hogy lehetőséget adott elolvasni Spira Eszter Mirjam második kötetét, Találkozzunk a csillagok völgyében! címmel. Mely számomra nagyon nagy élményt adott, és elgondolkodtatott. Az első olvasásom az írónőtől, de remélem nem az utolsó.

Spira Eszter Mirjam

Találkozzunk a csillagok völgyében!

Tartalom:

Együtt, ​egy új út kezdetén

Szamira és Gábor kapcsolata irigylésre méltó. Húsz éve, a gimnázium óta tartó szerelem, házasság, gyerekek, szép közös otthon egy csodás Soós Nóra-festménnyel a nappali falán. A biztonságos burok azonban egy ártatlannak tűnő estén megreped, amikor Szamira kezébe veszi férje tabletjét, és azon egy ismeretlen nőtől talál félreérthetetlen üzenetet…

A legtöbb nő ilyenkor magából kikelve, magyarázatot követelve esne neki a házastársának, és válással fenyegetőzne, Szamira azonban elszámol magában háromig, és egészen más elhatározásra jut: meg akarja menteni a házasságát, amelyben hisz, és amelynél értékesebbet nem is tudna elképzelni.

Spira Eszter Mirjam, a Milyen anya az ilyen?! szerzőjének második könyvében a részleteken van a hangsúly, és egy olyan páron, amelynek tagjai szembe mernek menni a modern trendekkel. Nem akarják egyből elhajítani azt, ami elromlott, hanem épp ellenkezőleg: jobbá akarják tenni. És eközben újra felfedezik egymást testileg-lelkileg, hogy a szenvedély is visszatérjen a mindennapjaikba.

A történet szereplői eltérő kulturális háttérrel rendelkeznek: míg Gábor budapesti, Szamirának perzsa gyökerei vannak, ez pedig nem egyszer okoz megmosolyogtató helyzeteket. A közös úton, amelyen elindulnak jobban megismerni egymást és saját magukat, ez a mesebeli világ is feltárul.

Vélemény

5/5

Lehet, nem leszek jó mások szemében, ha azt mondom, nem hiszek a házasság szentségében, az, hogy egy darab papír tartja össze a két embert. De ez a kötet ráébresztett arra, hogy a házasság lehet jó is. Igazi, szenvedélyes és maradandó, viszont lehet rossz is egyszerre, amikor monotonitás, unalmas szürke napok kerülnek előtérben. Ez a könyv, történet sokat adott, elgondolkodtató volt számomra. Más szemszögből kezdtem nézni a dolgokat.

Spira Eszter Mirjamtól ez az első kötet volt számomra, s megmondom őszintén talán egy vagy két hírt hallottam felőle. Azt tudom, hogy van első kötete Milyen  anya az ilyen? címmel, és azt hiszem listára is tettem. S pont! Ennyi! Aztán kaptam emailt a kiadótól, nem-e lenne kedvem elolvasni az új könyvét. Kicsit hezitáltam, de aztán igent mondtam.  

Ez a kötet Szamira és Gábor házasságuk egy-egy szeletét mutatja be, mely közben Szamira édesanyja múltjáról is kapunk betekintést. Őszintén ezt a könyvet minden terapeuta kezébe adnám, hogy amikor hozzá mennek párok, oda adhassa ezt a könyvet. Mirjam csodálatos történetet írt, nem tudom Szamira és Gábor házassága, próbálkozásai mennyire valósak, de úgy érzem, ez bárkivel megtörténhet.

Én nem vagyok házas, de még így is külső szemlélőként olvasva ez egy nagyon jó megírt romantikus történet. Tetszett az, hogy Szamira nem menekült el a problémák elől, ahogy Gábor elé állt és elmondta mit szeretne… Történetüket olvasva követhetjük, hogyan, miként lábalnak ki a válságból.

Vajon időben vannak? Sikerül megoldaniuk a gondjukat? Felébredt a szenvedély, a tűz a megismerkedésük elején? Szamira végre megérti, hogy nemcsak anyaként tudd boldogulni? Gábor pedig őszinte lesz valaha Szamirával?

S még több ilyen kérdéseim vannak a gondolataimban. Hálás vagyok a kiadónak, hogy elolvashattam. Minden párnak oda adnám, hogy olvassák el, hátha még nem késő megmenteni a szerelmet, házasságot. Kötelező olvasmánnyá váltanám a felnőttek világában. Kellenek az ilyen történetek, mely gondolkodásra kényszeríti az olvasót, hogy másként is lehet gondolkodni.

Egy szóval egy élmény volt számomra, szívesen olvasnék még az írónőtől, ilyen romantikus könyvet.  Megismertem magam, ezzel együtt a gondolkodás módomat is megváltoztatta a házassággal kapcsolatban, hisz ahogy írtam fentebb lehet jó is, de lehet rossz is. Viszont Szamira és Gábor nem hagyták, hogy rossz felé billenjen a házasságuk, hisz mindketten akarták, ezt a 20 évet nem lehet csak úgy eldobni. Ilyen párok kellene a világban, nem eldobni, hanem próbálkozni kell, tudni mi az ami hiányzik magunkban és másikban, Mirjam ezt írta meg ebben a történtben.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Spira Eszter Mirjam írói oldala