Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Lovas Lana írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek a Szerelmes vagyok beléd című könyve jelent meg, amit a LittleFox Kiadó oldalán, valamint a Líra hálózatoknál lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Először is furcsa nekem az írónő jelző, mert nem érzem magam annak. Nem ebből élek, egyszerűen csak szeretek írni, szóval nem tartom magam írónőnek. Életem második felében találtam rá az írás adta boldogságra, de mindig is éreztem, hogy bennem van, sokat monologizáltam fejben, csak sohasem írtam le. Későn kaptam rá az olvasásra is. Az egész családom nagy irodalom fogyasztó, de én mindig minden ellen lázadtam, ezért nem voltam hajlandó olvasni, csak tinédzser korom végefelé, de akkor olyanokkal kezdtem, mint Vonnegut, Orwell, Hemingway, Márquez, Merle. Anyukám volt a példa, mindig ő mondta mit olvassak. Könyvtáros volt, hatalmas irodalmi tudása volt. Ha ő rá gondolok, mindig egy könyvvel vagy egy ÉS-sel a kezében látom, ahogy olvas. Imádtam a könyvtárban lenni. A nyugalom, a csend és a hatalmas tudás, ami ott van lenyűgözött. Fotóriporter, újságíró akartam lenni, de elsodort az élet a vendéglátás, majd az egészségügy felé, nyughatatlantípus vagyok. Nagyon szeretek tanulni, ezért több szakmám, iskolai végzettségem is van, széleskörű az érdeklődésem. Tanultam a Kodolányi Egyetemen közgazdásznak, valamint kommunikációs szakembernek, de a kedvencem a Szent István Egyetem, ahol HR managementből diplomáztam. Az utóbbi időben pedig több író és szerkesztő tanfolyamot is elvégeztem. Felnőtt fejjel Svájcba sodort az élet, most már régóta itt élek és nagyon szeretem.
A Szerelmes vagyok beléd című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Nagyjából fél év alatt írtam meg. Igen, kellett kutatnom, de nagyon élveztem. Megtudtam végre, mi az a FLOW érzés.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Ez a történet két házas ember viszonyáról szól, szóval nagyon sokaknak ez a sztori a valóság lehet. Egy olyan történetet szeretnék elmesélni, ahol egy férfi és egy nő nagyon különböznek, de valami földöntúli dolog mégis egymáshoz vonzza őket. Mondhatni, hogy egy ún. karmikus kapcsolatot találnak. Talán mindenkinek van egy ilyen kapcsolat az életében, amit azért kap, hogy tanuljon, fejlődjön. Eszter és Attila kivételes gyorsasággal és mélységgel szeretnek egymásba, olyan módon, ami csak egyszer adatik meg az életben. Lavina szerű kapcsolatukban rátalálnak a másikban a saját magukból hiányzó kirakós darabkára és így válnak teljes egésszé. Ehhez azonban egy érzelmi hullámvasúton kell végigszáguldaniuk, hiszen az életüket már egy társ egy életforma mellett elkötelezték. Nincs könnyű dolguk.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Nagyjából egy éve kezdtem el írni. Egy barátomat akartam lenyűgözni. Sikerült. Ő biztatott, hogy írjak, hát írtam. Először egyáltalán nem gondoltam komolyan, csak magamat szórakoztattam, eltöltöttem az időt, de azt a visszajelzést kaptam, hogy jó az, amit csinálok, vegyem komolyan. Ráfüggtem az írásra, azt éreztem, hogy megtaláltam azt, amiért a világra jöttem, hihetetlen boldogságot adott az írás, ezért képezni kezdtem magam. Nagyon élveztem, szóval nem volt megállás.
Mennyire volt nehéz elkezdeni az írást? Van valami rituáléd?
Én az a típus vagyok, aki felkészül, tervet készít, de valahogy mégis spontán és impulzív. Nem volt nehéz elkezdeni. A rituálém az egyedüllét, a bezártság, a nyugalom megteremtése és hogy minden nap írok, a sztorin kattogok. Fejben mindig a könyvben a karakterekkel vagyok, ha nem írok, akkor is. És nagyon nem bírom, ha zavarnak írás közben. Belekerülök a világba, amiben a karakterek vannak, és nem szeretem, ha kirángatnak onnan. Legtöbbször energetizáló zenét is hallgatok, kávéval tartom magam fókuszáltan. Mikor valami kész, folyamatosan és rengetegszer visszaolvasom, visszahallgatom és javítom, szerkesztem, amit írtam.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Egyelőre nem. A szerelmes, erotikus, pszichológiát is érintő történetek megírása érdekel.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Nem jó érzés, mert csak azért engedem el a kéziratot, mert muszáj. Sohasem érzem azt, hogy tökéletes, hogy nincs már benne hiba, ezért nem tudok elégedett lenni vele. Még sokáig tudnám csiszolni, ha lehetne.
Nem gondolkodtál még írói álnéven?
De igen, a Lovas Lana az írói álnevem.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem voltak elképzeléseim, de szerintem máshoz nincs affinitásom.
Milyen érzés ebben a zsánerben írni? Történetedben sok a szókimondóság?
Őszintén írok, próbálom nem maszatolni a dolgokat. Igen, mondhatni, hogy szókimondóak az írásaim.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Döbbenetes és hihetetlen érzés volt. Mikor megláttam, hogy nyomdában a könyv, elsírtam magam. Mikor először a kezemben fogtam, büszke voltam, de nem éreztem azt, hogy ez az enyém. Azt éreztem, hogy ez egy könyv, egy regény. Teljesen más érzés kézben fogni, mint a laptopon írni, olvasni, látni. Még most is hihetetlen. Főleg az a furcsa, amikor dicsérik és hála az égnek eddig csak dicsérték.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Mindkettő. Alapjában véve a fejezetek és a karakterek is meg vannak tervezve. Így tanultam, hogy így kell, szóval alaposan megismerem a karaktereket, mielőtt dolgozom velük. Van rengeteg kérdés, amire válaszokat adok a karaktertervezésnél. Mindent tudnom kell róluk. De ha jobb ötletem támad, vagy valami inspirációt kapok, akkor bátran változtatok.
Hogyan születik meg egy történet? Van esetleg, ötlet vagy inspiráció?
Igen, van inspiráció. Emberek, történetek inspirálnak, vagy amit olvastam, hallottam, láttam, átéltem.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Sok kedvencem van. Levelek, párbeszédek, de talán a regényem csúcspontja a hatodik fejezet a kedvencem, mikor Eszter és Attila először találkoznak. Nem volt olyan, amit nehéz lett volna megírni. Most a második részben vannak olyan történések, amiket már most tudom, hogy nagyon nehéz lesz megírni. Hogy miért, az majd olvasáskor fog kiderülni mindenkinek.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, a történet alakulásába?
Van egy nagyon szigorú, kemény szerkesztőm, vele rengeteget vitatkozunk. A párom és a barátaim szava sokat számít. De van, aki arra bátorít, hogy legyek nyugodtan önmagam és semmivel ne törődjek, csak élvezzem az írást, ez a lényeg. Van egy irodalom tanár barátnőm, vele a helyesírási dilemmáimat beszélem meg, egy másikkal a sztori folyamatáról beszélgetünk. Az ügyvédemmel pedig, hogy mit szabad közzétenni és mit nem. Ugyan is van, aki jelezte, hogy felismerte magát a regényben, ezért nem mindegy, hogy mit és hogyan írok a történetben, hogy ne legyenek jogi problémáim. A fiú barátaimmal, a párommal és egy pszichológussal a férfi karaktert és az ő motivációit vesézzük ki. Szóval mondhatni, hogy egy egész csapat dolgozik velem a háttérben. Én szeretek így írni, másokból inspirálódom. A kézirat elkészültekor pedig írósulis bétázók olvasták a fejezeteimet és javaslatokat tettek. Ez is rengeteget segített.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Maximálisan támogattak. Mindenben. A párom a legjobban. Büszke rám és ő lelkesebb, mint én. Rengeteget segít nekem, valahogy mindig tudja, hogy mire van szükségem ahhoz, hogy a legjobbat hozzam ki magamból.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Írom a regény második részét, hiszen Eszter és Attila kapcsolata 16 hetesre volt tervezve, és az első rész 8 hét eseményeit meséli el. Augusztus végére kérte a kiadó a kéziratot, így karácsonyra kint lesz a történetet lezáró újabb 8 hét. Fejben van harmadik rész is, de hogy megírom-e azt még nem tudom. Egy teljesen más történet foglalkoztat már fejben, amit ősszel el is kezdek megírni.
A könyvet itt tudjátok beszerezni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése