Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Van három befogadott kutyám és két befogadott cicám
Az egyik kedvenc mondásom az, hogy: ne sírjon a k*rva, ha b*ssszák. – Szóval, ha vállalok valamit, akkor azt véghez is viszem, és nem szoktam azon kínlódni, hogy nehéz vagy nincs kedvem hozzá.
És nagyon érzékeny ember vagyok. Sok mindenen meghatódok, elpityeredek, sírok. Ezt akár egy-egy kedves komment is képes kiváltani belőlem.
Szerintem a világot a szeretet és a hit képes megváltoztatni.
A Hurrikán c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A Hurrikán ennél jóval hosszabb utat járt már be. Ahogy az Előszóban
is említem, még tízen x éve írtunk egy közös történetet Sz. E.-vel, egy barátnőmmel,
és az adta az ötletét.
Kutatómunkát leginkább a Londoni környezet igényelt. Például van egy
rész, amikor Carolyn Williamre uszítja a rajongóit egy estélyen, William pedig
megkéri a testőrét, hogy kapja el a nőt. Egy limuzinba kerülnek, ahol William
elveszi Carolyn táskáját, hogy megtudja a lakcímét. Értelemszerű lenne, hogy a
személyijét kaparintja meg, és arról tudja meg a lakcímét – más országban. Angliában
az embereknek nem nagyon van személyi igazolványa – jogosítványon/útlevélen van
rajta a lakcímük, aki pedig se nem vezet, se nem utazik, az hivatalos ügyben a
nevére szóló számlával tudja magát igazolni.
Ez nekem annyira furcsa volt és hihetetlen, hogy órákon át nyomoztam,
igaz-e.
A másik, hogy a Dream of Doom egy világhíres zenekar. Át kellett látnom, hogy milyen folyamatok szükségesek ahhoz, hogy működni tudjanak. Eddigi életem során már jó pár magyar zenekart megismertem és közvetlen közelről is tapasztalhattam, hogyan folyik egy turné sorozat, hogyan szerveznek meg egy fellépést, kik vesznek részt a folyamatokban – tehát ez egy jó kiindulási alap volt.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A karakterek kitaláltak, a regények is fantáziák. Ugyanakkor szerintem, minden történetnek meg kell, hogy legyen a saját logikája, a saját valósága, a saját törvényei és szabályai. Ezek nem baj, ha nem igazodnak a valósághoz, azonban a saját világukban működniük kell.
Online regényként indult, majd nyomtatott lett a vége, milyen érzés?
Furcsa. Nagyszerű. Nagyon sírtam, amikor a kezembe vettem. És még most is elpityeredtem, ahogy az eszembe jutott.
.jpeg)
Miért online-on kezdtél írni? Mennyivel jobb online regényt írni?
Még nagyon-nagyon-nagyon régen, kamasz éveimben, írtam a merengőre fanficeket. Azokat tényleg „online írtam”, a Hurrikán viszont nem online kezdődött, az már egy kész, befejezett történet volt, amit online osztottam meg az emberekkel.
Az online írást én úgy értelmezem, hogy fejezetről-fejezetre találod ki a történetet, és töltöd fel különböző platformokra. Ennek azért vannak buktatói. (De van pozitív oldala is).
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
A szokásos sztori: amióta megtanultam írni, írok. De mindig úgy voltam vele, hogy nem fogom komolyan venni: túlságosan féltem, hogy nem leszek elég jó, túlságosan féltem, hogy pofonokat fogok kapni, amikkel aztán nem tudok majd mit kezdeni Túl fontos volt az írás ahhoz, hogy komolyan vegyem. Ezért csak írogattam, fanficeket, másokkal együtt, verseket, novellákat, regényeket.
Aztán teljesen másfelé ment az életem tovább, és ezt az „írogatást” is abbahagytam.
„Úgyse lehetek benne elég jó.” – gondoltam én.
Jártam az utamat, sok mindent tapasztaltam és sok mindent tanultam. És… két és fél évvel ezelőtt arra gondoltam, hogy miért ne próbáljam meg? Miért ne foglalkozhatnék ezzel? Miért ne lehetne ez a szakmám, a hivatásom?
„Mert nem vagy elég jó” – súgta az a gonosz kis hang.
Én pedig azt gondoltam:
„Akkor addig tanulok, ameddig elég jó nem leszek.”
És ha pofont kapok?
Akkor felállok. Felszívom magam. Tovább megyek.
Nem szabad félelemben élnünk. Én nagyon féltem és nagyon szorongtam.
…és kicsit még mindig félek, és kicsit még mindig szorongok… de nem hagyom, hogy ez gátoljon az életemben.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Én erre nem úgy tekintek, hogy más zsánerben kipróbálom magam, hanem úgy, hogy ha van valami, amit meg akarok írni, akkor azt zsánertől függetlenül teszem meg. Sokféle történet kavarog a fejemben, és engem nem szokott érdekelni, hogy hova sorolhatók. Olyan író akarok lenni, akinek az írástechnikai eszköztára kitűnő – emiatt pedig bármilyen típusú történetet meg tudok majd írni.
Tavasszal több novellaíró pályázatra is írtam (sci-fit, fantasyt, szépirodalmat, mágikus realizmust – ezeknek a keverékét). Múlt évben egy antológiába is bekerült egy szépirodalmi-disztópiám.
Engem nem a zsáner érdekel.
Hanem a történet.
Van kedvenc íród? Szoktál más műveket olvasni?
Kedvenc íróm nincs, kedvenc regényeim/könyveim vannak. Nagyon szeretem Kafkától a Kastélyt, Murakami Harukitól az 1Q84-t, igen Orwell 1984-t is. Nagy rajongója vagyok On Sai Vágymágusok sorozatának (mikor lesz már folytatás???????), de Huxley Szép új világát is meg kell említenem, mert nagy hatással volt rám. Gabriel García Márquez Száz év magánya is nagy kedvenc. De kedvelem még Bret Easton Ellis regényeit, és szerintem Chuck Palahniuk eddig megjelent összes kötetét is olvastam már. Vonnegut összeset is, de nem tudnám azt mondani, hogy kimondottan szeretem, viszont volt valami, ami megfogott a stílusában. Michel Houllebecq munkásságát is nyomon követem.
Valójában én úgy látom, hogy korszakaim vannak: volt egy időszak, amikor nagyon sok szépirodalmat olvastam, aztán a nihilista írók kötetei csúsztak nagyon, majd fantasy/sci-fi, történelmi romantikusok, fantasy-romantikus. Mostanában pszichológiával és írástechnikával foglalkozó könyveket olvasok.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Üres. Olyankor nagyon üres vagyok. Rengeteg energiát rakok beléjük, és utánuk időre van szükségem, hogy visszatöltekezzek.
Amúgy én egy kéziratot se fejezek be. Csak megtanulom őket elengedni.
Nem gondolkodtál még írói álnéven? Ha van, akkor saját neveden kiadni a könyved?
Jobb szeretem az írói álnevemet.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Ezt fentebb kifejtettem.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Még nem jelent meg. Csak a Hurrikánból vannak nyomtatott példányok - de nem kaphatók kereskedelmi forgalomban.
Amúgy valószínűleg sírni fogok. Nagyon!
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Hát… annak a megtanulása, hogy minél jobban tudjak írni, teljesen tudatos. Sok írástechnikai kurzuson részt vettem már, és tervezek is még részt venni egy jó páron. Sokat gondolkodom rajta, hogyan tudnék valamit jól megvalósítani egy novellában, vagy regényben, milyen írástechnikai eszközöket használjak és hogyan.
A történeteket is folyton pörgetem magamban. De amikor elkezdek írni, az flow – ott lekapcsol az agyam tudatos része, és átadom a helyet a tudatalattimnak (azt veszem észre, hogy ő a maga módján nagyon tudatos). Általában egy regényt 2-hét 1-hónap alatt írok meg (előtte fejben már ezerszer végiggondolom), és utána még legalább 3-4xer át kell írnom, mielőtt azt tudom rá mondani, hogy kábé oké és nagyrészt a helyén vannak a dolgok.
Aztán jön egy lektor/szerkesztő, aki pedig elmondja, hogy nem.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Igen, szoktak kedvenc jeleneteim lenni. Általában egy romantikus-erotikus regény ötlete onnan jön, hogy eszembe jut egy nagyon feszült jelenet, ami szeretném, ha akkor és ott azt a hatást tenné, amit én kigondoltam. És ehhez szoktam aztán a karaktereket megalkotni, a múltjukat, a szokásaikat, és minden mást.
Volt, amit nehezen tudtam megírni. Például nemrég befejeztem egy „dark romance” regényt, aminek az első része nagyon dark, a második része meg nagyon romance lesz. És abban volt több jelenet is, amik a határaimat súrolták, és valamiért „rossz volt őket írni”. Szóval ezt elkezdtem felgöngyölíteni magamban, hogy miért érzek így… és miután megfejtettem, gond nélkül megírtam őket.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Jön egy ötlet egy jelenetre, és azt kezdem el visszagöngyölíteni. Vagy egy gondolat, amit szeretnék élvezhetően megmutatni.
Írás közben mindig zenét hallgatok, segít fókuszálni, minden regényemhez külön playlistem van.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Rékának, egy barátnőmnek szoktam elküldeni, miután végeztem vele. Beleszólni pedig kinek szabad? Olyan lektornak/szerkesztőnek, akiben megbízok. Másra úgysem hallgatnék. És rájuk is csak akkor, ha az egész történetet olvasták.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Tartom magam hozzá, hogy még nem „jelent meg könyvem”. A Hurrikánból vannak nyomtatott példányok. A férjem támogat… és talán ideje lenne szólnom a szüleimnek is…
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Egy érzékien feszült regény biztosan. És pár beleolvasó a kész kézirataimba, talán novellák is. Jövőre pedig… várjátok ki, szeretem a meglepetéseket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése