Octavia E. Butler:
A talentumok példázata
„Olvastam, hogy az újságírók által „az apokalipszis”– vagy még gyakrabban, még keserűbb kifejezéssel „a dögvész” – néven illetett viharos időszak 2015-től 2030-ig tartott, másfél évtizedig tartó káoszt eredményezve. Ez nem igaz. A dögvész sokkal hosszabb ideig okozott szenvedést. Jóval 2015 előtt felütötte a fejét, talán már az ezredforduló előtt. És még nem ért véget.”
Végre magyarul is elérhető lesz az egyik leghíresebb kortárs sci-fi regény, mely 1998-ban megjósolta Donald Trump elnökségét, és annak hatásait.
Megjelenés: július 28.
Fordító: Huszár András, Farkas Veronika
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 448 oldal
Leírás
A talentumok példázata 1998-ban jelent meg és azonnal zajos sikert aratott, elnyerte többek közt a legjobb regénynek járó Hugo-díjat is. A magvető példázata című regény folytatása a Földmag-duológia zárása, melyet első publikálásakor a Los Angeles Times Margaret Atwood disztópiájával, az azóta szintén kultkönyvvé érett A szolgálólány meséjével állított párhuzamba. Butlert teljes irodalmi pályafutása során leginkább a különféle társadalmi berendezkedések érzékeny kritikája mozgatta, mely ebben a regényében tetézett: a vallási fundamentalizmus borzongató árnyoldaláról rántja le a leplet.
Mégis, kultikus státuszát leginkább a benne ábrázolt amerikai elnök, Andrew Steele Jarret alakja adja, aki valóságos keresztényellenes üldöztetést hajt végre az Egyesült Államokba, és erre építve hatalmát a következő szlogent használja: „Make America Great Again”. A kötet nem véletlenül Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampánya alatt – és így közel húsz évvel első megjelenése, és tíz évvel a szerző halálát követően – újra a bestsellerlisták élén találta magát, hisz a republikánus elnökjelölt ugyanezt a mondatot tűzte a zászlajára. A regény ugyanakkor disztópikus felhangjai okán nem csupán ebben jósolta meg a 2010-es, 2020-as éveket, és az amerikai közállapotokat. Tanulságos regény arról, milyen látnoki erővel bírt az XX. század második felének egyik legsokoldalúbb amerikai sci-fi szerzője, akinek műve huszonöt évvel az első publikálás után is aktuális és izgalmas olvasmány.
Fülszöveg
A magvető példázata Nebula-díjas folytatásában tovább követhetjük Lauren Olamina történetét a 2030-as évek társadalmi és gazdasági válsággal küszködő Kaliforniájában. Lauren, aki meg van győződve arról, hogy az emberiség problémáinak megoldását a csillagok gyarmatosítása jelenti, a híveivel együtt azon dolgozik, hogy megtegye az ehhez szükséges előkészületeket. De a társadalmi összeomlás és a fanatikusok feltörése következtében a teljes közössége rabszolgasorba kerül, és a lányát is elrabolják. Laurennek fel kell vennie a harcot az ellenfeleivel, hogy megteremthesse az új világrendet.
Octavia E. Butler Földmag-duológiájának befejező kötete szédületes látomás és egyben komoly figyelmeztetés a jövőnkre nézve. Az 1998-ban megjelent regény a klímaváltozás valóra vált jóslata mellett kitüntetett figyelmet kapott az USA-ban nemrég, ugyanis a történetben mellékszereplőként megjelenő amerikai elnök az “Ismét naggyá tenni Amerikát”-szlogennel népszerűsíti magát, amit aztán később Donald Trump is használt az elnökválasztási kampányához.
A szerzőről
Octavia E. Butler 1947. június 22-én született a kaliforniai Pasadenában szegény fekete szülők gyerekeként. Az apja cipőfényesítő volt, az anyja pedig szobalányként és takarítónőként dolgozott, akit Octavia gyerekként sokszor elkísért, és ekkor szembesült először az elnyomás jelenségével, ami később több regényének is meghatározó elemévé vált. A tudományos fantasztikummal fiatalon találkozott a helyi könyvtárban, ahova sokszor azért menekült, mert nem tudott beilleszkedni a többi gyerek közé.
Az 1960-as évek végén egy kisebbségi íróknak szervezett workshopon az írása lenyűgözte az egyik tanárt, Harlan Ellisont, akinek bátorítására Butler beiratkozott a hathetes Clarion Science Fiction Writers Workshopba. Ott találkozott Samuel R. Delanyvel, akivel később nagyon jó barátokká váltak. Butler a workshop elvégzése után el tudta adni az első novelláit (a legelsőnek a jogait maga Ellison vette meg), és egyre több időt szentelt az írásnak. Sikerét jól illusztrálja, hogy az első, Patternist című sorozatát követően 1978-tól csak az írásból élt.
Butlernek 2006. február 24-én bekövetkezett haláláig több mint tíz regénye és két novelláskötete jelent meg, a történeteit számos magazin és antológia közölte. 1984-ben legjobb novella, 1985-ben pedig legjobb kisregény kategóriában is kitüntették a Hugo-díjjal, ezen kívül kétszer kapott Nebula-, egyszer Locus-díjat. A műveinek központi témái a társadalmi berendezkedések kritikája, az emberi test fejlesztése génmanipulációval, különféle mutációkkal és az idegenekkel való kapcsolatfelvétel által, valamint az afrofuturizmus. Leghíresebb regényei a Hajnallal kezdődő Xenogenezis-trilógia, illetve a Kindred és a Földmag-duológia.
Mások a kötetről
„A szépirodalom egyik legkifinomultabb hangja. Butler nem vonakodik szembenézni a rasszizmussal, szexizmussal, szegénységgel és tudatlansággal, miközben bemutatja az olvasónak az emberi természet rémségeit és szépségeit is.” - The Washington Post Book World
„Nagyszerű…, provokatív..., egy olyan példabeszéd, amin érdemes elgondolkozni.” - The Plain Dealer
„Lenyűgöző... magával ragadó és végtelenül eredeti.” - Denver Post
Idézetek a kötetből
„Olvastam, hogy az újságírók által „az apokalipszis”– vagy még gyakrabban, még keserűbb kifejezéssel „a dögvész” – néven illetett viharos időszak 2015-től 2030-ig tartott, másfél évtizedig tartó káoszt eredményezve. Ez nem igaz. A dögvész sokkal hosszabb ideig okozott szenvedést. Jóval 2015 előtt felütötte a fejét, talán már az ezredforduló előtt. És még nem ért véget.”
„Ma beiktatták Jarretet. Meghallgattuk rövid, szenvedélyes beszédét. Volt itt bőven „Amerika, Amerika, Isten árassza rád kegyelmét”, meg „Isten áldja Amerikát”, meg „Egy és oszthatatlan nemzet Isten színe előtt”, honszeretet, törvény, rend, szent becsület, zászlók mindenütt, Bibliák mindenütt, zászlókat és Bibliákat lengető emberek.”
„Elmondom, mi történt. Múlt héten kedden, a nap végén éppen két Faircloth gyereket rajzoltam le, és közben egy iskolai projektjükről beszélgettem velük. A történelemóráikon akkoriban fedezték fel a második világháborút, és csatahajók, tengeralattjárók és repülőgépek modelljeit akarták elkészíteni. Beszámolókat akartak írni a nagyobb csatákról, és alaposabban utána akartak járni a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombáknak. Lenyűgözték őket a háború hangos, robbanásszerű eseményei, de fogalmuk sem volt róla, hogy milyen hatalmas témakört választottak, ahogy arról sem, hogy miért is vívták azt a háborút, a legvázlatosabb körvonalait leszámítva. Úgy döntöttem, hogy lerajzolom őket, miközben erről beszélgetünk és pontosítjuk a részleteket.”
„Az összes kisgyermekünk eltűnt. Az összes. Larkintól, a legkisebbtől kezdve a Faircloth fiúkig, a legnagyobbakig mindnek nyoma veszett. Ezt azzal magyarázták nekünk, hogy meg kellett menteniük a gyermekeinket a bűneinktől. Hogy „tisztességes keresztény házakba” kerültek. Azt mondják, soha többé nem láthatjuk őket, hacsak hátat nem fordítunk a „pogányságnak”, és be nem bizonyítjuk, hogy olyan emberekké váltunk, akikre rá lehet bízni keresztény gyermekeket.”
Agave Könyvek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése