Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Orosz Krisztián- ("Számomra felért egy harmadik diplomaosztóval. Amikor a kezemben tarthattam az általam alkotott történet fizikális verzióját elmondhatatlan büszkeség töltött el.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Orosz Krisztián írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak a Sodródás c. könyve jelent meg, amit a Marsbook kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Orosz Krisztián vagyok, 30 éves. Mosonmagyaróvár közelében élek. Két diplomám van, egy gépészmérnöki és egy közgazdász. Jelenleg az előbbiben dolgozom.

Az írás mellett az olvasás is fontos szerepet játszik a mindennapjaimban. Kedvenceim között van: Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 trilógia; Josh Malerman: Madarak a dobozban; Nick Cutter: A falka; Brandon Hackett: Xeno.

Ha épp nem írok, vagy olvasok, akkor a filmek és a zenék témaköre is előtérbe kerül, vagy csak egyszerűen kirándulok egyet. Ahogy az időm engedi.

A végletekig precíznek tartom magam, aki mindig odafigyel a részletekre.

A Sodródás c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez volt a legelső regényem, így első körben „fel kellett nőni” a feladathoz. Gondolok itt arra, hogy egy ekkora kiterjedésű történet koherenciáját, dinamikáját megtartani sok energiát és odafigyelést igényel, így az első lépések még bizonytalanabbak voltak.

A regényben szerepelnek olyan tudományos tények, amiknek utána kellett olvasnom. Próbáltam betartani a „valóság szabályait”.

Összességében gördülékenyen ment az alkotás és az első ötletfoszlány megfogalmazása után 8 hónappal, már a fizikai példányt tarthattam a kezemben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Jobban szeretem a földhözragadtabb történeteket, magam is inkább ebben alkotom. Mérnöki szemmel állok a dolgokhoz, így ha elrugaszkodottabb elem kerül az írásaimba, akkor is próbálom nem „túltolni” a dolgokat, hanem megmaradni a még elképzelhető/hihető kategóriában.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban is élénken érdekelt mind az irodalom, mind pedig a történelem. Füzethegyeket írtam tele, mindenféle történetekkel, aztán ez idővel abbamaradt. Sok év telt el, jöttek az egyetemek, egyéb tennivalók.

Végül Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 regénye vezetett vissza a könyvek szeretetéhez. Ennél a regénynél tudatosult bennem, hogy lehet élvezetből is olvasni. Majd 2020 elején kezdtem el különböző témájú verseket írni, amiket röviddel később novellák követtek, majd tavaly a regényírás is megjelent, így mondhatni meg volt nálam a fokozatosság, a kicsitől a nagy felé haladás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A sci-fi mellett szintén közel állnak hozzám a horror, a posztapokaliptikus és a drámai témák is, így ezekben is szívesen alkotok. Jelentek már meg ilyen témájú verseim, novelláim különböző antológiákban. Horror témában már regényötletem is van, ám az jelenleg talonban van tartva, mert most a Sodródás világában „ténykedem”.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Némiképp szokatlan. Mármint nap, mint nap alkotója vagyok az adott történetnek, egy darabig szervesen része a mindennapjaimnak, aztán egyszer csak „képszakadás” és leadásra kész a kézirat. Egy kicsit „furcsa” utána új projektbe kezdeni.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Soha. Megértem azokat, akik élnek ezzel a lehetőséggel, ám én nem érezném magaménak a kitalált álnevet. Az olyan volna számomra, mintha nem is én lennék az adott írás alkotója.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Elsőként igen. Mindig is érdekelt a világűr témaköre, az a tudat, hogy akár egy homokszem a tengerparton, annyira jelentéktelen benne, nemcsak az emberiség, de maga a Föld is. Olyan elképzelhetetlenül nagy a kozmosz, hogy az számunkra megérthetetlen jelenségek egész tárházát is magában hordozhatja, amibe igen rémisztő belegondolni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra felért egy harmadik diplomaosztóval. Amikor a kezemben tarthattam az általam alkotott történet fizikális verzióját elmondhatatlan büszkeség töltött el.  Maga a tudat, hogy a hónapok munkája, az éjszakákba nyúló ötletelések, a folyamatos finomítások végül meghozták a kívánt eredményt. Persze kellett hozzá egy remek borítóterv és egy precíz kiadó is, hogy a SODRÓDÁS a jelenlegi formájában tündökölhessen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Szerintem egy kicsit mindkettő. Nagy szerencsémre elég ügyes vagyok a hosszú, koherens szövegek, rövid időn belüli megalkotásában. Ezért sem okozott gondot annak idején sem a szakdolgozat, sem pedig a diplomamunka. Ha elhatározom, hogy most írni fogok, akkor ott valóban lesz előrehaladás.

Ha csak spontán jön egy ötlet, azt azonnal lejegyzem, már amennyire a szituáció engedi. Néha a legkülönfélébb helyzetekben fogalmazódik meg, valami igen egyedi elképzelés.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ennyire nem szoktam lebontani a műveimet. Nem tudnék kedvenc jelenetet, vagy eseményt kiválasztani. Számomra az a leginkább fontos, hogy a műveim mély mondanivalót tartalmazzanak.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nálam ez egy kósza ötlettel indul, amit kiválthat szinte bármi. Aztán ez a gondolatfoszlány kinövi magát egy novellává, vagy regénnyé, főként azokban a témákban, amik érdekelnek, vagy fontosnak tartom beszélni róluk.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a szűk család elé tárom a művemet. Persze ők elfogultak az irányomba, de ennek ellenére kendőzetlenül megfogalmazzák a véleményüket. Aztán a szűk baráti kör következik.

A történet nagyrészének alakulásába nemigazán van beleszólása másnak. Van egy elképzelésem, amit tűzön-vízen keresztülviszek. Az apróságok esetében, egy-egy karakter motivációjának, jellemének formálásában természetesen meghallgatom a megkérdezetteket. Nem egy esetben kaptam már olyan ötletet, amit érdemesnek láttam valamiképp beépíteni a történetbe. Természetesen figyelembe veszem a megjelentetéssel megbízott kiadó közös munkánk során alkotott véleményét is, hiszen ők mégiscsak szakemberei a témának.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Végig támogattak, izgalommal várták a folyamatok alakulását. Öröm volt látni a büszkeségüket, hogy egy ilyen nagyvolumenű dolgot is sikerült megvalósítanom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A fő projektem jelenleg a Sodródás második része. Újfent egy összetett és részletekbe menő történettel készülök, ami egyrészt tovább viszi az első könyvben megismert szálakat, reagál azok történéseire, de közben egy teljesen új történetet és karaktereket is megmozgat. Azonban ez várhatóan csak jövő nyárra készül el.

Idén „csupán” számomra érdekes vers, vagy novella antológia pályázatokon próbálkozom majd megjelenéssel.

 Orosz Krisztián írói oldala

Marsbooks  Kiadó