Aranymetszés – Egy ékszerkészítő szerelme. Hamarosan megjelenik Kovács Rita regénye!

 Kovács Rita

Aranymetszés – Egy ékszerkészítő szerelme

 

Megjelenik június 8-án!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2023

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Fülszöveg

Eszter ékszerkészítőként dolgozik Budapesten, szabadidejében pedig a nemrég vásárolt Balaton-felvidéki házikójában pihen, és élvezi a helyi borokat a Szent Györgyhegy oldalában. Megismerkedése a szomszédban nyaraló Bálinttal sorsszerűnek tűnik, kapcsolatuk azonban a munka, a barátság és a szerelem hármas határvidékén billeg. Egy nap Eszter, miközben Bálinttal egy bevállalós ékszer- és festménykiállítás tervén dolgozik, egy régi, rejtélyes fülbevalót talál, melyet valaki elhagyott az épületben. A különleges kialakítású ékszer lassan a hatalmába keríti, és Eszter hamarosan megismeri a 16. századi Velence ötvöseinek és a fényűző paloták lakóinak titkokkal és szenvedéllyel teli világát.

Álom vagy valóság a két élet és a két idő, amelyekben Eszter sem elmerülni nem tud igazán, sem kívül kerülni rajtuk? Milyen hatalommal bírhat néhány egyedülálló ékszer készítője és viselője felett? És vajon beteljesedhet-e a vágyott sors két sebzett lélek találkozásakor? Kovács

Rita regényében a reneszánsz Velence pompája, az ezredforduló utáni nyüzsgő Budapest és a Balaton összetéveszthetetlen atmoszférája keveredik a múlt, a jelen és a jövő kaleidoszkópjában.

 

Rövid idézet a regényből

 

„Öt után meggyújtották az ebédlő hatalmas gyertyatartóiban és csillárjában lévő gyertyákat.

Veronicánál gyülekezni kezdtek a város legelőkelőbb és legérdekesebb figurái, akiknek csak a körvonalait tudtam kivenni, mintha szellemek lettek volna. Veronica fehér bőre és zöld szeme világított közöttük. A vajszínű brokátruhával én is felhívtam magamra a figyelmet, bár nem bántam volna, ha a háttérben maradok, hisz semmi közöm nem volt még ehhez a világhoz, sejtelmem sem volt, hogyan viselkedjek, ezért az ebédlő bejáratánál figyeltem az érkezőket, akik belépés előtt egy hatalmas kerámiatálban moshattak kezet. Amikor rám került a sor és közelebb hajoltam a tálhoz, finom rózsaillat csapott meg.

Lassan már foglalt volt az összes szék a nagy asztal körül, amikor az ajtón egy ismerős ember lépett be. A szolga Biaggini néven vezette a terembe. Az egyetlen üres helyre, a mellettem lévőre ült le.

Miután a három szolga mindenki poharába töltött vörösbort és felálltunk koccintani, a mesterre néztem. Nem látszott rajta, hogy rájött volna, ki vagyok, ami nem volt meglepő, hisz amikor megismerkedtünk, férfiruhában voltam. Bár a többiekre se nagyon figyelt a teremben, valami egészen más köthette le a gondolatait.”

 

Beleolvasó

 

„Január harmadikán nyitottuk ki újból a boltot, az ünnepek után. Egész éjszaka esett a hó, és reggel a lucskos sarat egy munkába induló város sem tudta beledöngölni a betonba.

Karácsonyra minden munkát befejeztünk, semmilyen új megrendelésről nem tudtam. Talán az első nap volt, mióta itt dolgoztam, hogy szinte csak ügyelni mentem be.

Bekapcsoltam a laptopot, hogy megnézzem az e-maileket, de semmi fontos nem volt a postafiókban, csak a szokásos reklámok, elektronikus számlák, illetve néhány köszönőlevél pár fotóval, hogy milyen sikerük volt az ajándékoknak.

Megnyitottam egy új, designnal foglalkozó weboldalt, ahol egy egész oldalt kitöltő hirdetés ugrott fel. Pár pillanatig küszködtem, hogy tüntethetném el a képernyőről, de mivel sehol sem találtam a keresztet, amivel bezárhattam volna, megnéztem a reklámot: „A szerelem nem ér véget sem a halállal, sem a házassággal. Szeretne örömöt vinni az életébe? Utazzon varázslatos ékszerek segítségével a múltba, ajándékozza egy antik ékszer hű másolatát kedvesének, az ékszer történetét feltáró könyvvel! Aranykút."

Kíváncsi lettem, kit vagy mit takarhat a nevetséges vállalkozás. A főoldalon egy giccses kép köszönt vissza, amely egy parókás, barokk ruhába öltözött nőt ábrázolt kicsit ferdén, mint aki a levegőben lebeg, a nyakában hatalmas, gyémántutánzatokkal kirakott ékszerrel. A nő inkább volt ijesztő, mint vásárlásra ösztönző. A rengeteg fehér púderrel az arcán és a vakítóan világos parókával úgy festett, mintha egy panoptikumból vagy kriptából mentették volna ki. Nem akartam elhinni, hogy ez a vállalkozás tényleg létezik, ezért rögtön a Kapcsolatra kattintottam, de még címet és telefonszámot is találtam.

A Munkáink menüpont alatt egy sor nagyon olcsó anyagból készült, de egykor létező, híres ékszerre kísértetiesen emlékeztető bizsu jelent meg. Az egyiken megakadt a szemem. Tökéletes mása volt a smaragdfülbevalónak, amit a kiállítás padlóján találtunk a portással, és végül Veronica vette vissza. Rákattintottam a képre.

„Az ékszer neve: Egyensúly.

A különösen értékes köveket tartalmazó fülbevalót eredetileg egy igen közismert nemes rendelte jegyesének a tizenhatodik századi Velencében. Az ismeretlen, gyönyörű nő képmását egy korabeli albumban találták meg, a város arisztokráciájáról készült rajzok között. A nemes nő a rajzon profilból, a fülbevalóval látható. A nevét a kép aljáról kivágták.

Az ékszer készítője ismeretlen, stílusa a korban kicsit szokatlan. Az igen aprólékosan, filigrán technikával kidolgozott fülbevaló – bár a fennmaradt emlékek szerint a tizenhatodik század első felében készült – a gazdag díszítés miatt már a század végén jelentkező manierizmus felél mutat. Az ötvösök is művésznek számítottak a reneszánsz korban, a művészek pedig köztudottan gyakran tapintanak rá, hogy mi foglalkoztatja majd a jövő alkotóit.

A fülbevaló egy száz évvel későbbi, reneszánsz, kuruzslással és mágiával foglalkozó latin nyelvű könyvben is felbukkant a Szent György-szigeti monostor könyvtárában mint példa a történelmi varázsékszerekre. Itt azt írják a fülbevalóról, hogy viselőjét csak az ajándékozó személyéhez kötheti szoros viszony, mások számára – legyen bár a világ legelbűvölőbb, leggyönyörűbb nője – teljesen közömbös marad. Ahhoz, hogy a fülbevalót ajándékozó biztos legyen a hatásban, nem szólhat az ékszer titkáról.”

A leírás végén, csak hogy teljes legyen a giccsparádé, egy papagájszínekben pompázó, lefátyolozott nő volt látható, a fátylon átcsillogott a fülbevaló. Elmentettem az oldalt, és válaszoltam pár sorban a köszönőlevelekre.

Sosem hallottam még olyat, hogy az lenne egy ékszer varázsereje, hogy a viselőjétől távol tartsa a hódolókat. Először fel sem fogtam a weboldalon olvasott leírást, a következő gondolatom pedig az volt, hogy biztos valami marketingfogás. De tovább töprengtem a dolgon. Milyen érdekes, az Aranykút szerint ez a fülbevaló pont az ellenkező hatást kelti, mint amit általában egy ékszertől elvárunk. Milyen beteges féltékenység kell ahhoz, hogy a kedvesünket csodáló tekinteteket ékszerrel akarjuk távol tartani?

Az ékszerre eddig úgy tekintettem, mint a két ember közötti bensőséges viszony kifejezésének a lehetőségére, vagy pedig úgy, mint az individuum önkifejezésére, a személyiségnek a külvilág felé való megnyilvánulására. Ez az aranykutas leírás felvet egy újabb lehetőséget, a háromszögét, vagyis az ékszer három irányba mutathat: az ajándékozó, azaz a szerelmes irányába, a szerelem tárgya felé, és afelé, akitől féltjük a szerelmet. Ez utóbbi lehet egy konkrét személy, de akár az egész világ is.” 

 

A szerzőről

 

A szerző portréját Mariia Kashtanova készítette.

Kovács Rita1976-ban született Kazincbarcikán. Író, kulturális újságíró, idegenvezető, tolmács. 2008 óta publikál kiállítás- és könyvkritikát. Versei a Műút folyóiratban jelentek meg. A Szent György-hegyen és Padovában él. Az Aranymetszés az első regénye.

Megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó