Alkalomadtán
Szöveg és zene: Légrádi Gergely és Zsoldos Dávid beszélgetése a Spinoza Színházban
Időpont:január
26., csütörtök 18.00–19.30
Helyszín: Spinoza Színház (Budapest VII., Dob u. 15.)
A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött Email
A helyszínen kedvezménnyel megvásárolható Légrádi Gergely Alkalomadtán című kötete.
Légrádi Gergely
Alkalomadtán
Légrádi Gergely új regénye egy feszültséggel
teli családtörténet, amelyben a család legfiatalabb tagjának kell szembenéznie
a feldolgozatlanul hagyott múlt örökségével.
A kötetről
Az Alkalomadtána mindent felemésztő hallgatás története, egy magába forduló, csorbult családfa rajza, melynek ágai meghajlanak a generációs traumák és a kimondatlanul maradt szavak súlya alatt. A regény négy szólamban, a fiú, az apa, az anya és a nagyapa hangján szólal meg, ahol ki-ki a saját történetét meséli – míg észre nem vesszük, hogy mind ugyanarról beszélnek. Szereplői együtt- és egyet álmodnak, együtt-hallgatnak, együtt-olvasnak és nem utolsó sorban végérvényesen együtt kovászolódnak egy lezárt csatosüvegben.
Felolvasások
Részlet a kötetből Rudolf Péter tolmácsolásában.
Részlet a kötetből Máté Gábortól.
Részlet a kötetből Fullajtár Andrea tolmácsolásában.
Részlet a kötetből Schmied Zoltán előadásában.
Részletek a kötetből
„Soha nem láttam egyetlen tárgyiasult
bizonyítékot sem, amely igazolná a nagyszüleim kilétét. Se egy fénykép, se egy
gyűrű, se egy irat. Nincs egy ábrázat, egy tekintet, amely előtt
elmerenghetnék. Csupán néhány kurta mondat. Az is csak akkor, ha megfogalmazom
és kimondom. Ezek az emlékek, emlékeknek képzelt foszlányok belőlem jönnek elő.
Belőlem táplálkoznak és belőlem állnak össze. Önmagukba fordulnak. Nincs
viszonyítási pont. A felmenőimet csend veszi körül. Csend és arctalanság.”
„Elindultam a lépcsőn, felfelé. A fordulóban hátrasandítottam. Ott jött mögöttem. Nem nézett fel, a lépcsőfokokra koncentrált. Mintha számolta volna. Akárcsak én. Mindig, ha felszaladtam vagy lementem, számoltam a fokokat. Nekem úgy tűnt, hogy egy idő után már nem is a lábammal veszem a lépcsőket, hanem a számokkal. Ahogy eljutok tizenhatig, benne a fordulóval, megteszek egy emeletet. Ha tizenhatig számolok, lejutok, ha újra tizenhatig, a szobám előtt állok. Ha az anyám leküld valamiért, hogy hozzam fel, az egyenlő harminckettővel.”
„Azt mondják, a legfontosabb dolgok csendben történnek. Nem a pillanat művei. Csend és idő kell, hogy létrejöjjenek, megfoganjanak. Ez talán szép és igaz. De azok, akik ezt mondják, elfeledkeznek arról (vagy magától értetődőnek tartják), hogy csak valamihez képest lehet csendről beszélni. Ráadásul ez a valami teszi a csendet értékessé és értékteremtővé. De ha ez a valami nem vagy csak alig létezik a csend ellenpontjaként, akkor a csend üres, süket és fénytelen tér-idő, amely rátelepszik az emberre. Rátelepszik és rágja, mint egy ostoba, kitartó féreg.”
A szerzőről
Légrádi Gergely ügyvéd, író.
Rövidprózáit
antológiákban, irodalmi folyóiratokban, napilapokban publikálja. MestereiRadnóti Zsuzsa és Háy János.
Korábbi kötetei:
Titokfa (Partvonal, 2007)
Szemben (Napkút, 2016)
Nélkülem (Napkút, 2018)
Napfénytető (Jaffa, 2019)
Nélkülem – Nélküled (Jaffa, 2020)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése