Forrás:Kalliopé Kiadó Facebook oldala |
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Budapesten élek a családommal, szenvedélyem az olvasás. Ha feszültséget kell levezetnem, legtöbbször táncolok, tökéletesen kikapcsol. Introvertált vagyok, ismeretlen emberekkel nehezen találom meg elsőre a közös nevezőt, emellett nyomaszt, ha két-három főnél nagyobb hallgatóság előtt kell beszélnem.
ASzerelem kötőféken illetve a Felbontatlan múlt c.
kötetek sok kutatómunkát igényeltek?
Egyszerre igen és nem. Igen, mert mindkét
regényem az Egyesült Államokban játszódik, ezért utána kellett járnom az adott
helyre jellemző időjárásnak, növényzetnek. Ha konkrét, létező éttermeket
említettem, akkor megkerestem az étlapjukat. Ugyanakkor, mivel mindkettő pár
évvel ezelőtt játszódik, nem volt szükséges mélyebb kutatásra a történelmi
hitelesség érdekében.
Forrás: Kalliopé Kiadó Facebook oldala |
Meddig tartott az írás
folyamata?
Mire odáig eljutok, hogy az első bekezdést leírom, addigra általában a fejemben már egész jól körvonalazódik a történet, néhány fontosabb jelenetet szinte filmként látok magam előtt. Így maga az írás általában 2-3 hónapig tart. Ilyenkor igyekszem napról napra folytatni a történetet, van úgy, hogy csak egy órát sikerül írni, van, amikor három óra után veszem észre, hogy mennyi idő telt el.
A történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Vannak bizonyos helyszínek, amelyek teljesen valóságosak. A karaktereim egy-egy tulajdonsága is valós emberektől származik, a többi mind a fantáziám szüleménye, ahogy például a Felbontatlan múltban megjelenő Black Deer Valley városa sem létezik.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Még gimnazistakoromban, úgy huszonöt évvel ezelőtt. Rövid történeteket találtam ki, a Szerelem kötőféken első két fejezete is akkor született. Aztán jött az érettségi, az egyetem, a felnőtt élet, elég hosszú időre elfeledkeztem az írásról, csak olvastam. Lassan tíz éve, hogy ismét elkezdtem írni, estéről estére, egyszer csak megtöltöttem egy füzetet egy történettel, aztán jött a következő. Amikor a harmadik kéziratot is befejeztem, akkor a férjem meglepett egy tanfolyamon való részvétellel. Onnantól kezdve kezdtem azt érezni, hogy most már komolyabban kellene az írással foglalkoznom, nem csak hobbiszinten, az asztalfióknak.
Forrás: Kalliopé Kiadó Facebook oldala |
Más zsánerben is tervezed kipróbálni magad?
Igen, a romantika mellett a másik nagy kedvencem – olvasva is – a fantasy. Még nem tudom, mikor kerül kiadásra, de van egy urbanfantasy kéziratom.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Amikor leütöm, hogy „vége”, akkor mindig megnyugszom, az írás folyamata alatt van bennem egy bizonyos mértékű feszültség. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ez még csak a munkafolyamat eleje, hiszen, ha a szerkesztőktől visszakerül hozzám a véleményezett kézirat, azzal még mindig van pár hétnyi munka. Jeleneteket kell átírni, leíró részeket beiktatni, szinte sorról sorra átnézni a szöveget. Általában ez a munka nehezebb része, itt már sokkal tudatosabban kell figyelni a kéziratra, mint amikor először papírra vetem.
Miért ezt az írói álnevet választottad? Mi a története?
Egy történet kivételével minden, amit eddig írtam, az Egyesült Államokban vagy Angliában játszódik. Valahogy logikusnak tűnt angolszász nevet választani. Mindenképpen két keresztnevet akartam, olyan kombinációt kerestem, ami nem túl gyakori. Ebben a formában leírva a Lili Ann különleges nekem. A vezetéknév Dániel fiamnak köszönheti a létezését.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, valahogy egyértelmű volt számomra, hogy romantikus regényt írjak. Bár a romantikus és fantasy regények mellett nagy ritkán olvasok krimit is, sohasem fordult meg az a gondolat a fejemben, hogy krimiírással szeretnék foglalkozni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Felejthetetlen, főleg, amikor először kézbe vehettem és belelapozhattam. Valahogy hihetetlennek tűnt, hogy létrehoztam valami maradandót. Nem tudtam abbahagyni a mosolygást.
Forrás: Kalliopé Kiadó Facebook oldala |
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás, vagy impulzív?
Ez egy nehéz kérdés. Van, amikor tervezett, mert tudom, honnan indul a
történet és hová szeretnék eljutni vele, de a közbenső lépéseknél hagyom, hogy
a történet alakítsa magát. Vannak sarokpontok, események, amikhez ragaszkodom, de
mellettük sokszor olyan párbeszédek, jelenetek is bekerülnek, melyek nem előre
eltervezettek, menet közben döntök úgy, hogy érdemes beleírni a szövegbe.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?
Nehéz lenne egy-egy jelenetet kiemelni kedvencként, mert szinte az összes
a szívemhez nőtt. De ha mégis választani kellene, akkor a Szerelem
kötőfékenből két részt emelnék ki: az egyik, amikor megtalálják Éjfélt a
vihar után, és Liz ellátja a ló sebeit. Ez szerintem egy fontos jelenet Liz és Gareth
kapcsolatának alakulása szempontjából. A másik kedvenc a vizesluficsata a gyerekekkel, könnyed, vicces, az az
érzésem támad az olvasásakor, hogy én is szívesen csatlakoznék hozzájuk. A Felbontatlan
múlt számomra egyik legmulatságosabb jelenete, amikor Hope és az apja
bemennek fagyizni a városba.
Nehezen birkózom meg a veszekedős jelenetekkel, a szereplők közötti konfliktusok leírásával, illetve a gyász megjelenítésével, ez főleg a Felbontatlan múltban jelentkezett.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Általában van egy alapgondolat, egy apró jelenet kiindulópontként. Ezen kezdek el gondolkodni, hogy mi miért történt, mi a szereplő indítéka, egyre több jelenet, karakter lép be. Talán egy példával egyszerűbb elmagyarázni: megálmodtam egy jelenetet, amiben egy fiatal lány az első együtt töltött éjszaka után elhagyja szerelmét, a sötétség leple alatt elszökik a városból. Napokig azon gondolkoztam, miért tette, miért hagyta el, hová ment, hogyan boldogult utána. Az ő karakteréből született végül Audrey Callahan, Hope édesanyja a Felbontatlan múltban.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít?Kik szólhatnak belea szöveg, a történet alakulásába?
A családom láthatja elsőként, a férjem és az édesanyám szoktak az első olvasóim lenni. Ők is szoktak apróbb észrevételeket tenni, azokat kijavítom. Ténylegesen a szerkesztőim szólhatnak bele a szövegbe, a tanácsaik, észrevételeik döntő többségét meg is szoktam fogadni, mert látom, hogy jobb lesz tőle a történet.
Forrás: Kalliopé Kiadó Facebook oldala |
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Az írással elég hamar megbarátkoztak, hiszen napi szinten láthatták. Amikor kiderült, hogy a Kalliopé kiadó megjelenteti az első regényemet, akkor velem együtt örültek, és azóta is támogatnak ebben.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatótőledés mikor?
A kiadómmal már dolgozunk a Szerelem kötőféken folytatásán, amiben Marlene kapja a főszerepet. Úgy tervezzük, hogy Valentin-napra megjelenhessen, remélem, ez össze fog jönni.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése