Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tarja Kauppinen írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A rendszer ellensége című könyve nemrég jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
A rendszer ellensége a második regényem. Bár nem teljesen azonos irány az elsővel, akiknek az tetszett, azoknak ez is fog. Kevert zsáner, nehezen behatárolható: egy, a mai Magyarországhoz hasonló, fiktív világban játszódó mágikus realista történet politikáról, intrikáról, bűnözésről és drogokról, sok karakterfejlődéssel, esendő, szerethető szereplőkkel, leheletfinom „szerelmi” szállal, és nagyon morbid fekete humorral, kizárólag felnőtteknek.
A rendszer ellensége c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A rendszer ellenségét szívből írtam, erős érzelmi töltetet fektetve bele. Ugyanakkor kellett hozzá kutatni is, például feltérképezni olyan helyszíneket, amelyek a regényben felbukkanó, fiktív helyek valóságalapját adták. Mivel az egyik férfi főszereplő egy teljesen iskolázatlan munkás, a másik pedig egy menő politikus, mindkettejükhez sok háttérmunka kellett, hogy életszerűen meg tudjam formálni őket. Náluk valamelyest könnyebb volt írni most a női főszereplőt, aki ugyan szintén teljesen más személyiség, mint én, viszont olyan kihívásokkal szembesül a regényben, amelyekkel a női olvasók könnyen tudnak azonosulni.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Valóság és fantázia keveredik A rendszer ellenségében. Mind a szereplők, mind a világa nagyon valószerű, mert olvasóként is zavar, ha sok fantasztikus lény vagy elem van egy könyvben. Még ha fiktív is egy történet vagy egy világ, szilárd lábakon kell állnia, a valóság pedig kitalált lények és hasonlók nélkül is épp elég érdekes, így ilyenekkel nem terhelem az olvasót. A rendszer ellensége egy drogos-bűnözős politikai fejlődésregény, némi mágikus realizmust is tartalmazó világban. (Nagyíts rá a borítóra! A csávó egy lángoló várost néz a képen, ami utal a cselekmény egy részletére, valamint szimbolikus is.)
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
2017 óta publikálok, pályázati sikerek folytán. Azt figyeltem meg, hogy alapvetően kétféle író van: aki azért ír, hogy elmeneküljön a valóságtól, és aki azért ír, hogy szembenézzen vele. Én az utóbbiak közé tartozom: még a fikciós szövegeim is a valóságból táplálkoznak. A realitástól elrugaszkodott, varázslatos szövegekhez olvasóként sem tudok kapcsolódni, még mágikus realista regényemben, A rendszer ellenségében is két lábbal állok a valóság talaján.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Jelenleg írok klasszikusabb fantasyt is, részben az olvasói igényekre reagálva. A világa és a szereplői mások lesznek, mint az eddigiek, de a törzsolvasóimnak nem fog csalódást okozni készülő, a zsánerkritériumok közé jobban illeszkedő művem sem. Erkölcsileg szürke és szerethetően gyarló karakterek, valamint nagyon választékos nyelvezet ebben is lesz. Fontos megjegyeznünk továbbá, hogy készülő regényem is a felnőtt korosztályt célozza meg - nem pedig a fiatal felnőtteket, és semmi esetre sem az ifjúságot.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
A kézirat befejezése nem egy pontosan meghatározható időpillanat, hiszen hiába adom le a szöveget a kiadónak, még egy csomó munkafázis hátravan, mire elnyeri végleges formáját. A rendszer ellenségének nagyon jó szerkesztője volt, nagyon hasonlóan látjuk a világot és az irodalmat, ami segített a lehető legtöbbet kihozni a kéziratból. Ha van módja az embernek szerkesztőt választani, elsődlegesnek tartom azt, hogy jól megtaláljuk vele a közös hangot, hiszen ha mások az író és a szerkesztő elképzelései, mást akarnak kihozni a szövegből, az a közös munka rovására mehet.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Álnév, és rajtam ragadt, amit nem is bánok. De azért fogok a jövőben magyar néven is publikálni.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Drogos-bűnözős mágikus realizmus, morbid humorral, csak felnőtteknek? Ha az oviban megkérdeznek, még nem biztos, hogy ezt mondtam volna. De ez az én „zsánerem”, ebben vagyok a leginkább önazonos, úgyhogy voltaképpen megvalósítottam önmagamat.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Borzasztó stresszes, mert épp tombolt a covid, nem lehetett rendezvényeket tartani, oltás még nem volt, és a feje tetején állt minden. A rendszer ellensége megjelenése sem ment zökkenőmentesen, mert a Libriben és a Lírában jelenleg még mindig csak előrendelhető (kell belőle nyomni még). Az alkalmazottak munkatempójától függően remélhetőleg a héten már ez a két könyvterjesztő is teljesíteni fogja az előrendeléseket, és a boltok polcaira is mielőbb kikerül. Addig is a kiadónál kapható, -20%-os bevezető áron, valamint a készlet erejéig tőlem is rendelhető.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Értelem és érzelem egyaránt kell az íráshoz. Ha nincs terv, vagy nem elég alapos a terv, a szöveg nem fog stabil lábakon állni, így a gondos tervezés elkerülhetetlen – mivel elég gyakorlatias ember vagyok, én szeretek is tervezni, kidolgozni a részleteket. Ugyanakkor az érzelmi tényező is elengedhetetlen, hiszen ez tölti fel szívvel, lélekkel a történetet. Ez kell ahhoz, hogy az olvasók megkedveljék a szereplőket, beléjük szeressenek, vagy azonosuljanak velük.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Az egyik főszereplő otthonát egy létező, nagyon veszélyes környékről mintáztam. Bár földrajzilag nincs messze, igencsak elbizonytalanodtam a munkafolyamat során, hogy oda merjek-e menni terepszemlét tartani, mivel lakott ott egy ismerősöm, és rémtörténeteket mesélt róla. Bár nagyon hasznos az, ha egy, akár csak fiktív helyszínhez is valós ismereteket gyűjtünk, jó pár cikket találtam az adott helyszínen történt bűncselekményekről, így végül csak Google Streetview-on jártam be a környéket, valamint a neten található anyagok alapján igyekeztem minél többet megtudni róla.
Kedvenc jelenet: noha kilépés volt a komfortzónámból, nagyon szerettem írni a női főhős jellemfejlődését. Izgalmas kihívás volt egy tőlem idegen nő bőrébe bújni, és belehelyezkedni az élethelyzeteibe.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
A rendszer ellensége részben építkezik az előző regényemből, de a kiadó- és zsánerváltás miatt bele kellett kalkulálnunk, hogy lesz sok új olvasó is, akik nem ismerik az előzőt, így semmi esetre sem írhattam meg úgy, mint egy folytatást. A rendszer ellensége önálló regény lett, amely csak igen lazán épít az előző könyvemre, és annak ismerete egyáltalán nem szükséges hozzá. Az írás során felhasználtam az olvasók visszajelzéseit, pl. mit vagy kit szerettek a legjobban, miről szeretnének többet olvasni, vagy melyek voltak a kedvenc részeik. Ezek az észrevételek fontos támpontot jelentettek, ám a könyv témájából eredően leszögezem, hogy semmiféle tudatmódosító szert nem próbáltam ki hozzá.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A rendszer ellenségét a szerkesztőm, Krizsai Fruzsina látta először, akinek nagy tapasztalata van szépirodalmi és fikciós kötetekkel. Együtt tökélyre csiszoltuk a szöveget, hogy minden smakkoljon benne.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Igyekszem külön kezelni a családi és az alkotói életemet, s bár pozitívak és támogatóak, kérésemre nem járnak a rendezvényeimre, könyvbemutatóimra, dedikálásaimra. (Ha eljönnének, nem tudnék teljesen az íróságra koncentrálni, fél szemem mindig a gyermekeimen lenne.) A férjem már a megjelenés után olvasta A rendszer ellenségét, épp a minap fejezte be. Mivel nem avattam be őt az alkotás folyamatába, az újdonság erejével hatott rá. Nagyokat röhögött a poénokon, és azt mondta, hogy bár az első is elég jó volt, ez sokkal, de sokkal jobb. Mivel elég kritikus ember, azt is megmondja, ha valami nem tetszik neki, el is hiszem.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
A júliusi Galaktikában érkezik egy cli-fi, vagyis climate fiction novellám, amely egy ószövetségi történet parafrázisa. Ez a másik idei nagy büszkeségem A rendszer ellenségén kívül. Ezeken kívül már csak egy e-book van tervben idén, amelyben egy hard sci-fi novellám kapott helyet.
Kövess a közösségi médiában:
Rendeld meg A rendszer ellenségét
a kiadótól, -20% kedvezménnyel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése