Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Dömötör László írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A Hold hősei (A vörös kereszt rejtélye) c. könyve jelent meg eddig, a Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezetnél lehet megrendelni.
Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Nem is egyszerű ez a kérdés. Elképzelésem sincs, mi érdekelheti az olvasót egy első könyves, ismeretlen szerző személyéről. Szívesen mesélnék az akcióktól hemzsegő titkosügynök életemről, de nem vagyok titkosügynök. Ha az lennék, akkor meg azért nem mesélhetnék róla. Na de, komolyra fordítva, jogász végzettséggel rendelkezem, dolgoztam már közigazgatásban, jelenleg – immár 15 éve – a Magyar Vöröskereszt főállású munkatársa vagyok. Mindig vonzottak az olyan feladatok, amelyek az emberek sorsának, ügyeinek előremozdítását szolgálták, és a világ legnagyobb humanitárius szervezetének kötelékében igazán sok lehetőségem van tenni a közösségért.
Az első regényem ötlete is innen ered. Mielőtt elkezdtem dolgozni a Vöröskeresztnél, a szervezetről én is csak annyit tudtam, mint az átlagemberek (véradás, adományozás). Később megismertem a Vöröskereszt történetét is, és ez a sztori olyan izgalmas és megrendítő, hogy – bevallom – mélyen megérintett. Elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy ezt a kivételes történetet hogyan lehetne minél több emberhez eljuttatni. Mivel az én legfőbb fegyvereim a szavak, adódott a gondolat, hogy írok erről egy olyan könyvet, ami egy izgalmas regény cselekményébe csomagolva, szórakoztató módon meséli el azt, hogy valójában mi rejtőzik a vörös kereszt embléma mögött.
.jpg)
A Hold hősei c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Bár ez egy fantasztikus kalandregény, nem titkolt szándéka az ismeretterjesztés. Így természetesen minden történeti résznek utánajártam. Talán még ennél is több időt vett igénybe a huszonkettedik századi holdbéli világ megalkotása, és az, hogy a sci-fi regényem „science” lába is biztosan álljon, az elképzelt technikai megoldások többé-kevésbé realisztikusak legyenek. Egyes fejezetekben szinte soronként meg kellett állnom, hogy utánajárjak a gravitációs erő fizikájának, vagy éppen a fenntartható étkezés lehetőségeinek.
S hogy mindez mennyi időt vett igénybe az ötlet megszületésétől? Ehhez tudni kell, hogy sajátos írói módszerhez folyamodtam. A fő mondanivalón túl nem készítettem előre cselekményvázlatokat, így sokszor én magam is együtt izgultam a szereplőimmel, vajon hogyan fognak kimászni abból a kalamajkából, amibe én magam kevertem őket. Azért választottam ezt az utat, mert reméltem, hogy ha én nem tudom előre, mi lesz a sztori vége, talán az olvasó számára sem lesz kiszámítható. Így, a rövidebb pihenőkkel együtt 3-4 hónap alatt készült el a kézirat első változata. A lektorálás után újabb egy hónap munka következett a kézirat átdolgozásával.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Említettem, hogy egy 260 éves igaz történetet szerettem volna bemutatni: hogyan született meg a Vöröskereszt? Aztán vettem egy nagy levegőt, és elhatároztam, hogy még jobban megcsavarom ezt az egész ötletet, a történetet „kilövöm” az űrbe, és egy fantasztikus kalandregény formájában mesélem el. Így aztán a regényben keverednek a fikciós elemek és a valóságos információk. Ez egy külön kihívás volt, hogy ezek megfelelő olvasmányossággal simuljanak össze, az olvasó mégis kétségek nélkül tudja, mikor olvas a hiteles ismeretekről.
Ez a „cselszövés” kezdettől fogva tudatos volt részemről, mert gondolnom kellett a fiatalokra is, hiszen fontos számomra, hogy a humanitárius gondolatot minél fiatalabb korosztályok felé közvetítsük. Így született meg egy olyan regény, ami a kamasz főhősök és a rejtélyes nyomozás miatt az egészen ifjú olvasóknak is izgalmas és vonzó lehet, ugyanakkor a történelmi háttér és sci-fi világ a felnőttek számára is érdekessé teheti.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
A szenvedély az olvasással kezdődött, és ezen közel negyven évig nem is léptem túl. Persze számtalan alkalommal megfordult a fejemben, miután becsuktam egy könyvet, hogy „hát ilyet én is tudnék írni”. Mostanra lett azonban olyan mondanivalóm, ami miatt arra vetemedtem, hogy megírtam a regényt. Könnyen meglehet, hogy ezzel viszont egy új szenvedély született.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A Hold hőseiben felépített
jövőbeli világban én nagyon jól éreztem magam, és a karakterek is a szívemhez
nőttek. A kötetet szándékosan nem terveztem túl terjedelmesre, hogy a kevésbé
gyakorlott olvasók is szívesen kézbe vegyék. Emiatt fájó szívvel rengeteg
ötletet ki kellett hagynom belőle. Így viszont adja magát a folytatás. Szívesen
térek vissza ebbe a világba, és még mondanivalóm is van ebben a témakörben.
Annyit elárulhatok, hogy a folytatásban egy krimi szálat is kipróbálok, ha ez
jól működik, akkor máris megnyílik az út egy új zsáner felé.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Sajnáltam, hogy vége. Imádtam elmerülni a megalkotott világban, kezdtem megkedvelni a karaktereimet, még a rosszfiúkat is. A mondandóm és a célom alapján azonban a történet végére értem. Magamban megünnepeltem a mű megszületését, és elkezdtem agyalni a folytatáson.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Nincs írói álnevem, fel sem
merült. Büszke vagyok rá, hogy képviselhetek egy világméretű humanitárius
eszmét, és talán én is hozzájárulhatok a népszerűsítéséhez. Kötelességemnek is
éreztem, hogy adjam ehhez a nevemet. Ha majd olyan zsánerben vagy témaválasztással
dolgozom, ami megkívánja, akkor megalkotok egy alteregót.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Gyermekkoromtól kezdve vonzottak a sci-fik. Persze eleinte csak a fantasztikus kalandok miatt, később már a könyvekben felépített világok és elképzelt technológiák is lenyűgöztek. Volt egy egészen konkrét élményem is. A nyolcvanas években, a Magyar Rádióban minden nyári szünetben leadtak egy évadot a Szíriusz kapitány kalandjai című rádiójáték sorozatból. Hétről hétre tűkön ülve vártam az újabb részt, aztán az epizódokat szanaszét hallgattam kazettáról. Az ott megismert holdbéli világ olyan hatással volt rám, hogy nem is volt kérdés, az én első történetem is a Holdon fog játszódni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Mint amikor az ember elhozza a nyomdából a szakdolgozatát. Ki sem mertem nyitni, féltem attól, hogy rögtön hibát találok benne. És amikor megláttam a sok kötetet becsomagolva, beindult egy kis para, hogy vajon érdekelni fog-e ennyi olvasót. És persze az öröm, ahogy egy új, friss illatú kiadványon megláttam a nevemet. Száz és száz könyv ment át a kezemen életem során, és amikor kézbe vettem a sajátomat, attól azért elakadt a lélegzetem.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Javarészt impulzív. A végkifejletet nagyjából felvázolom előre, aztán, hogy oda hogyan jutnak el szegény szereplőim, azt velük együtt élem meg írás közben. Ha később adódik egy ötletem, vagy a formálódó cselekmény megkíván egy újabb fordulatot, nem habozok belenyúlni a már megírt fejezetekbe sem, hogy megteremtsem az előzményeket és összekössem a szálakat. A saját világomban bármit megtehetek, és élvezem is a „mindenható” szerepét.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Törekszem a cselekmény mellett a háttérre is odafigyelni. Az nem elég, ha én magam előtt látom, hogy a szereplőim éppen milyen környezetben tevékenykednek. Szeretném, ha az olvasó is minél többet megtapasztalna a helyszínek hangulatából, színekből, szagokból, ízekből. Ha visszaolvasva a saját bőrömön érzem ezeket, akkor azt a jelenetet különösen kedvelem.
Amivel nehézségeim adódtak, azok a szerelmi szálak. Olyan érzésről beszélünk, amiket az ember még saját magában sem tud tisztán látni. Tudom, hogy százmillió regény szól a szerelemről, számomra mégis talán az volt a legnehezebb, hogy az érintett hősömnek ezek az érzései hitelesek legyenek, és ne sziruposak.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Minden eddig megírt történetemnek van valóságos alapja, magja. Egy igaz történet, egy valóban megtörtént esemény. Még a legvadabb, fantasztikus kalandok mögött is ott áll a valóság egy darabja. A történet megalkotása során ezt a valóság-darabot rakom ki az elképzelt helyszínek és események mozaikdarabkáival egy egységes képpé.
Az inspirációt a már említett Szíriusz kapitányon kívül az öt érzékszervem adja. Igyekszem minél több élményt befogadni a körülöttem lévő világból, és ezekből valamit visszaadni. És persze hatnak rám a könyvek is, de ez inkább technikai kérdés: cselekményvezetés, karakterábrázolás, melyik szerző hogyan csinálja, mi áll hozzám közel és mi távol.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Én nyilvánvalóan elfogult vagyok a történetemmel, de általában fogalmam sincs, működik-e a sztori másoknál is. Ennek elbírálására van egy-két hozzám közel álló személy, ők az áldozataim, akiket a kézirataimmal megbombázok. Minden javaslatot, ötletet elfogadok, sőt, az első megjelent könyvem végén az olvasókat is arra kértem, bármilyen benyomásuk, véleményük van, bátran osszák meg velem. Végül is a regényírás nem öncélú tevékenység, és én nem tudok minden olvasó fejével gondolkodni. Persze van a szerzői autonómiának egy határa, de az alkotás folyamata miért ne lehetne bizonyos mértékig interaktív is.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Mivel menet közben nem vertem nagydobra, meglehetős meglepődéssel. Próbáltam is kiélvezni a hitetlenkedés és ájuldozás mámorító pillanatait, mert az első könyve bemutatását az ember csak egyszer élheti át életében, kivéve, ha időutazó.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Említettem, hogy a Hold hőseire újabb kalandok várnak. Elkészültem a folytatással, és már a harmadik részen is dolgozom. Hogy ezek eljutnak-e az olvasóhoz, és mikor, az attól függ, hogy az első részt mennyien olvassák, és mennyien szeretik. Az érdeklődőknek azt üzenem, hogy kukkantsanak be a Hold hősei instagram oldalára, és ha szívesen átélnének egy különleges humanitárius kalandot, akkor utazzanak velem a Holdra!
A könyv megvásárlásával támogatod az
Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezete munkáját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése