Beleolvasó Philip K.Dick: Vulcanus kalapácsa - ("Három nap múlva ő is sorra kerül, és megkapja a válaszokat. A kérdéseit majd feldolgozza és megválaszolja a bonyolult szerkezet. Ahogy a T osztályban mindenki, ő is minden fontos problémát a hatalmas számítógépnek nyújtott be, ami egy földalatti erődben rejtőzött valahol a genfi iroda közelében.")

Ma egy hosszabb részletet hozok Philip K.Dick: Vulcanus kalapácsa c. könyvéből. Ugyanis hamarosan új részletet fogok hozni nektek. A könyvet az Agave Könyvek Kiadónál szerezhető be.

Jó olvasást!

 
Philip K. Dick:
Vulcanus kalapácsa

 

Tartalom

 A huszadik század pusztító háborúi után a világ kormányai egyetlen szervezetbe tömörülnek, hogy mindenáron megőrizzék a békét a bolygón. A béke biztosítása érdekében az összes fontos döntést a Vulcanus 3 nevű szuperszámítógépre bízzák.
Vannak azonban olyanok, akik nem örülnek annak, hogy kihagyják őket a döntéshozásból, másoknak pedig az nem tetszik, hogy a Vulcanus 3 istent játszik. Mindeközben a szuperszámítógépnek megvannak a maga tervei is, amelyekben egyáltalán nem szerepelnek az emberek. Nem csoda tehát, hogy amikor a Vulcanus 3 kezdi elveszíteni az irányítást egy gyorsan erősödő vallásos mozgalom miatt, az egész világon kitör a pokol.
Philip K. Dick korai regénye egyrészt a totalitárius rendszert, másrészt ember és gép kapcsolatát vizsgálja oly módon, amely ma is érvényes.

ENGEDÉLLYEL

Nem bízhatok magamban, mert nem vagyok pártatlan – az Egység egész
szervezetében senki sem az. Ha nem lehetek biztos a saját motivációimban, akkor jobb, ha nem engedek a gyanúmnak.
Még egyszer felhívta a helyi operátort.
– Igen, uram – mondta a nő –, az atlantai hívása…
– Töröljék – mondta kurtán. – Helyette… – Nagy levegőt vett. – Kérem az Egységközpontot Genfben.
Miközben a kapcsolásra várt – a hívást több asztalon jóvá kellett hagyni a sok ezer mérföldes vonalon –, szórakozottan kavargatta a kávéját. Egy ember, aki két hónapig kijátszotta a pszichoterápiát a legjobb orvosainkkal szemben. Én vajon képes lennék rá? Nagy ügyesség kellett hozzá. Jókora kitartás.
Kattant a vidfon.
– Egységközpont.
– Itt Barris észak-amerikai igazgató. – Nyugodt hangon mondta: – Rendkívüli kérést szeretnék intézni Vulcanus 3-hoz.
Kis szünet, majd:
– Van kiemelt fontosságú adata? – A képernyő üres volt; csak a hangot hallotta, ami olyan üres, olyan személytelen volt, mintha nem is ember lett volna. Biztos egy funkcionárius. Névtelen fogaskerék.
– Olyan nincs, ami ne lenne benne az aktákban – válaszolta vonakodva Barris. A funkcionárius talán névtelen volt, de tudta, mit kell kérdezni, értett a munkájához.
– Akkor a megszokott módon kell beadnia a kérését – mondta a hang.
Papírsusogás. – A várakozási idő jelenleg három nap.
– Mit csinál Vulcanus 3 mostanában? – kérdezte Barris könnyed, csevegő hangon. – Sakknyitásokat dolgoz ki? – Az efféle megjegyzéseket csakis tréfálkozva lehetett megtenni; a skalpja múlott rajta.

– Sajnálom, Mr. Barris. A várakozási időt még igazgatói szinten sem lehet csökkenteni.
Barris már le akarta tenni, de aztán felszívta magát, és pattogós, parancsoló hangon mondta:
– Akkor hadd beszéljek Jason Dill-lel.
– Dill főigazgató jelenleg tárgyal. – A funkcionárius nem szeppent meg, és nem jött zavarba. – Nem lehet zavarni rutinügyekkel.
Barris heves mozdulattal bontotta a vonalat. A képernyő elsötétült. Három nap! A szörnyeteggé nőtt szervezet óhatatlan bürokráciája. Megfogták; nagyon jól tudták, hogyan kell húzni az időt.
Tűnődve felvette a kávéscsészét, és belekortyolt. A hideg, keserű löttyöt le sem bírta nyelni, kiöntötte; a főző azonnal megtöltötte a csészét friss kávéval.
Hát nem érdekli Vulcanus 3-at ez a dolog? Talán nem zavarja a világra kiterjedő Mozgalom, ami – ahogy Taubmann mondta – be akarja törni a fémburkát és kiszórni a reléit, a memóriacsöveit meg a vezetékeit a varjaknak?
De persze nem Vulcanus 3 a hibás, hanem a szervezet. Az üres szemű kis titkárnőktől, akik kávészünetet tartanak, a menedzsereken át fel az igazgatókig, a karbantartóktól, akik üzemben tartják Vulcanus 3-at, a statisztikusokig, akik adatot gyűjtenek. És Jason Dill.
Vajon Dill szándékosan rekeszti ki a többi igazgatót? Szándékosan vágja el őket Vulcanus 3-tól? Talán Vulcanus 3 válaszolt, csak visszatartották az információt.

Még rá is gyanakszom, merengett Barris. A saját felettesemre. Az Egység legmagasabb rangú tisztviselőjére. Kezdek összeomlani a nyomástól; ez már tényleg őrültség.
Pihennem kell, gondolta nyugtalanul. Pitt halála tett be; valahogy felelősnek érzem magam, hiszen én biztonságban vagyok itt, ennél az íróasztalnál, közben pedig a hozzá hasonló buzgó fiatalok kimennek a veszélyes terepre. Pedig tudják, hogy ha valami rosszul sül el, Taubmann-nak meg nekem, vagyis nekünk, igazgatóknak nincs félnivalónk a barna köntösű eszelősöktől.
Legalábbis egyelőre nincs.
Elővett egy nyomtatványt, és gondosan nekilátott írni. Lassan írt, minden szót alaposan meggondolt. A nyomtatványra tíz kérdés fért rá; ő kettőt tett fel:

Van a gyógyítóknak jelentősége?
Miért nem reagál a létezésükre? 

Aztán bedugta a nyomtatványt a továbbítónyílásba, és hallgatta, hogy a szkenner végigsuhan felette. Több ezer kilométerre a kérdései besoroltak abba a hatalmas áradatba, amely az egész világról érkezett, minden ország Egységirodájából. Tizenegy Igazgatóság, elosztva a bolygón. Mindegyikben egy igazgató, személyzet és aligazgatóssági irodák. Mindegyikben a helyi igazgatónak felesküdött rendőrségi szervezet.
Három nap múlva ő is sorra kerül, és megkapja a válaszokat. A kérdéseit majd feldolgozza és megválaszolja a bonyolult szerkezet. Ahogy a T osztályban mindenki, ő is minden fontos problémát a hatalmas számítógépnek nyújtott be, ami egy földalatti erődben rejtőzött valahol a genfi iroda közelében.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Agave Könyvek Kiadó