Aurora Lewis Turner:
Az Istenek játéka című könyvéből újabb részletet hozok nektek. Bízom benne,
hogy tetszett nektek. Nekem biztosan. Jó olvasást kívánok nektek. Majd
hagyjatok nyomot, hogy tetszett ez a történet. Jó olvasást kívánok!
Aurora Lewis Turner:
Az Istenek játéka
Hol vérontás készül,
ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek,
érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés,
se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell
áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe:
életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél
az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a
külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki?
Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén
nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?
ENGEDÉLLYEL
***
Hunter Robin nyomát kereste. Nem szeretett kényes témáról beszélni, viszont el kellett ismernie, hogy maga vállalta a főnökséget, így viselnie kellett annak minden terhét.
Épp vissza akart fordulni a tábor felé, amikor megjelent a szőke férfi. Nyugodtnak tűnt, még halvány mosolya is végigszáguldott arcán, amint meglátta az istent.
– Hunter? – kérdezte.
– Jól vagy, haver? – jött a kérdés.
– Igen – bólintott Robin, de lesütötte tekintetét. – Csak, tudod… azt hittem egy percre, hogy nem vagyok ura a testemnek, de már minden rendben.
– Nem szégyen, ami veled történt – veregette őt hátba Hunter óvatosan. – Hamarosan elkezd „normálisan” működni a testetek.
Robin ezekre a szavakra elgondolkodott, de nem kérdezett rá. Ehelyett Hunterrel együtt ballagott vissza a rögtönzött táborba. Amire odaértek, összekészült a csapat.
– Mehetünk – jelentette ki Luna, majd tett néhány lépést nyugat felé.
– Azt majd én döntöm el, kislány – állította meg őt szavaival Hunter. – Én vagyok a főnök, emlékszel?
– Talán maradnál még egy olyan tónak a partján, ami nem is olyan rég megpróbált megölni engem? – kérdezte a lány, mire Hunter a hátára vette táskáját.
– Na, most van indulás! – ragaszkodott hozzá, hogy övé legyen az utolsó szó. Nem ismerte el Luna igazát.
***
Hunter ment elöl, a többiek könnyű, nyári sétára készültek. Úgy haladtak, ahogy korábban is; Robin és Maya kissé lemaradt, Luna Dylan mellett bandukolt hangtalanul, Hunter pedig a mellette haladó Bruce-t tanította a szlengre, vagy káromkodni:
– Sokszor az érzéseink határozzák meg a megnyilvánulásainkat. Ha valami nagyon jó, akkor mondhatod, hogy „Király!”, „Zsír!”, vagy össze is vonhatod és lehet belőle „Zsírkirály!”
– Mi az a király? – kérdezte Bruce érdeklődve.
– Hogy is mondjam, hogy te is megértsd? – morfondírozott. – Régen voltak emberek, akiknek a főnöke egy-egy király volt. Ők döntöttek mindenről.
– Mint a mi vezetőink! – szólt közbe a hátulról hallgatózó Dylan.
– Nem teljesen – rázta a fejét Hunter. – Ezen a világon egyedül nálatok van teljes egyenlőség ember és ember között. Régen ez nem így volt, akkor voltak emberek, akik királynak születtek, majd az ő gyerekeikből is királyok lettek, ahogy azokéiból is, és így tovább. Mások egyszerű polgárok, parasztok, iparosok voltak.
– Tehát, ha valami nagyon jó, akkor egy ilyen uralkodó nevét kell emlegetni? – vonta össze a szemöldökét Bruce.
– Nem! Csak annyit mondasz; „Király!”
– Király! – ismételte Bruce és Dylan szinte egyszerre, megnyomva az első szótagot.
– A zsír pedig… – kezdett bele Hunter, de Luna közbeszólt:
– Tudjuk. A zsírszövet zsírsejtekből épül fel, melynek fontos szerepe van az energia raktározásában, a belső szervek és az egész test védelmében a külső hatásokkal szemben, és...
– Úgy látom, valaki figyelt biológia órán – bólintott Hunter elismerően.
– Ezt mindenki tudja – vonta meg a vállát Luna, majd tovább hallgatta Hunter tananyagát.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése