Köszönöm Agave Könyvek Kiadónak, hogy lehetőséget adott, hogy Beleolvasó
rovatomban heti kétszer felkerüljön egy-egy részlet a hamarosan megjelenő
könyvből, mely én is nagyon várom. A könyv, pedig amiből részletet hozok: Tade Thompson: Molly Southbourne
feltámadása című kötet.
Jó olvasást kívánok nektek.
Tade Thompson:
Molly Southbourne feltámadása
(Molly Southbourne 2.)
Tartalom:
Ki volt Molly Southbourne? És mit hagyott hátra?
Egy kiégett pince. Egy vérrel írt név. Gyilkosságra emlékező testek, melyek közül egy életben maradt. És egy sor szabály, melyek többé nem érvényesek.
Molly Southbourne életben van. Ha életben is akar maradni, akkor menekülnie és bujkálnia kell, folyton harcra készen. Vannak ugyanis emberek, akik emlékeznek rá: tudják, hogy micsoda valójában, és hogy miket tett. Néhányan élve szeretnék, mások holtan akarják látni. És mindegyiküknél ott rejtőzik egy-egy darabkája a lány fejében összeálló kirakósnak.
Vajon Molly elmenekülhet előlük, vagy szembe kell néznie teremtésének véres múltjával?
ENGEDÉLLYEL:
Egy
A telefonkagylót szorongatva egy égő házat figyelek.
–Kérem, tartsa!
–mondja a hang a vonal túl végén. A ház az enyém is, meg nem is, de ezt majd később tisztázzuk. Nem baleset volt; gyújtogatás történt, és amikor kivizsgálják az esetet, bűnösnek találnak majd, noha sem- mi közöm nem volt a döntéshez, amelyből ezek a lángok születtek. Úgy vélik majd, hogy katalizátort használtam, egész pontosan benzint, és a bútorokat is úgy rendeztem halomba, hogy a lehető legkönnyebben lángra kapjanak. Az ujjlenyomatom ott van a kannán és a bútorokon, a DNS-em mindenfelé a házban. Hatalmas mennyiségű genetikai anyag. Ha egy nyomozó elég alapos, több vért talál majd tőlem, mint amennyi egyetlen embertől származhat.
–Kérem, tartsa!
A telefonkagyló maszatos a vértől, akárcsak a
Hogarth sugárút tábla, amihez hozzáértem idefelé jövet. Mind- két
tenyerem vérzik, mert egy törött ablakon keresztül menekültem el. A
szilánkos ablakkeretet letakartam egy függönnyel, de úgy tűnik, az üveg
átvágta az anyagot. Annyira elárasztott az adrenalin, hogy fel sem tűnt.
Verekedésből származó sebek vannak a bütykeimen, a csuklómon és a
bokámon pedig körkörös véraláfutások a bilincsektől. A bordáim tele
vannak zúzódásokkal, és mindenem folyamatosan sajog. Lecsúszom a
telefonfülke padlójára, a telefonzsinór megfeszül, hullámokban tör rám a
déjà vu érzése. Londonra jellemző módon a fülke nagyon mocskos, de ez
most egyáltalán nem érdekel. Én sem vagyok valami tiszta. A felsőm bal
ujja felcsúszik, és látom az előbb tárcsázott számokat formázó rusnya
tetoválást a karomon. A friss tetoválásokra jellemzően mindenhol piros a
bőröm a számok körül, és néhány vérpötty is vöröslik a karomon, mert
nem szakszerűen készült a rajz.
A ház diadalmasan fellángol, mint a
Neander-völgyiek tábortüze, a reggeli szélben feltámadó lángok
sárgállnak a feketéskék füstfelhő előtt. Milyen kár! Jó kis ház ez.
Illetve csak volt.
-Halló! – szólal meg egy zaklatott hang.
A könyvet itt tudjátok előjegyezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése