Nagyon régóta nem hoztam Kedvenc idézetek rovatában idézeteket, de most pótolom, hiszen számos könyvet olvastam, igencsak találtam jócskán kedvenc idézetet belőlük. Ez sem volt másképp S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei című könyvével sem, annyi jó idézetet találtam, hogy ezekből mazsoláztam ki nektek. Érdemes beszerezni az írónőtől a könyvet, nekem a nyár egyik legjobbja, kedvencem lett.
18 éven aluliaknak nem ajánlott!!
S. A. Locryn:
Edinburgh kék fényei
Tartalom:
Pokolian indul a nap, Davist
ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni.
Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Még hogy ő kiállhatatlan?! Csak
annyit akar, hogy mindenki hagyja békén. Dennis sem vágyik ennél többre, mégis
társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát
még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében. Rázósan
indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de
társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell. Sokáig azt hiszik, hogy
ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok
és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami
eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a
környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük. Sejtelmük sincs,
hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk
vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy
Davis elveszítse a munkáját?
Kedvenc idézeteim:
A könyvet itt tudod beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése