2021. július 12., hétfő

Beleolvasó: Garajszki Rozika: Aminah-A szokás hatalma ("Ezen soha sem fogok túllépni. Ez lehetetlen. Az életem minden egyes pillanatában annak az átkozott napnak az emléke van előttem. Panaszkodna, de közben bejön egy professzor, és kezdődik az előadás.")

Megint jöttem egy újabb beleolvasóval, még hozzá Garajszki Rozika: Aminah-A szokás hatalma című könyvéből hoztam. Köszönöm az írónőnek, hogy megoszthatok részleteket a blogomon. A könyvet Holnap Magazin oldalán szerezhető be.


Garajszki Rozika:
Aminah-A szokás hatalma


Tartalom

 A befolyásos gazdag arab édesapa, Amir megerősített biztonsági kísérettel küldi Aminát vissza a Budapesti Orvosi egyetemre. A lánnyal a nyár folyamán olyan szörnyű dolog történt, ami ezt az őrzést megköveteli. Fényes nappal lőtték le a magyar édesanyját, aki pont a lány társaságában tartózkodott. Ez annyira megviseli Aminát, hogy képtelen a tanulásra. Vissza kell szereznie előző évi tanulótársát, akit az apa egy csók miatt máshová helyeztetett. Nehezen, de eléri édesapjánál, hogy Csaba ismét korrepetálja. Ám Amir olyan szerződést varr a férfi nyakába, ami még a lány érintését is megakadályozza, pedig a közöttük szárba szökkenő érzés nem múlt el. Kamerák hadával ellenőrzi az előírásainak betartását. A szerződés megszegése szigorú büntetéssel jár. Olyan szokás betartását követeli meg a lányától, ami elől maga is Európába menekült. Vajon képesek betartani az arab édesapa által előírt feltételeket? Mi lesz a szerelmükkel? És ki adott kilövési parancsot az édesanyára, Violára? Tud még boldog lenni Aminah, aki úgy kénytelen élni, mint egy kalitkába zárt Madár?

 

ENGEDÉLLYEL


Közben megint meghall valamit a prof.előadásából. Illetve a végéből. A következő előadásra ezt is nézzék meg. Mit?… És hol?… Azt látja, hogy a többiek lassan szedelőzködnek, és elindulnak az ajtó felé. No, majd most figyeli Csabát, hátha olyan helyen ült, hogy nem láthatta. De most sincs sehol. A végén, amikor már teljesen kiürült a terem, őt is felállítja a két megtermett óriás, és átülteti egy másik előadóba. Ott megint a tavalyi segítségét keresi Hasztalanul. Itt sincs. Pedig most nagyon nagy szüksége lenne rá. Már kezdtek nagyon jóbanlenni egymással. Csaba többször átölelte, egyszer meg is csókolta. Az a csók olyan gyönyörű volt. Hosszú és érzéki. Még a bőre is bizsergett tőle. Azóta se tudja elfelejteni. Most is biztosan meghallgatná. Neki kiönthetné a szívét. És még talán kicsit meg is tudná vigasztalni.Egy újabb olyan csók, és felengedne a jéggé dermedt szíve. De valamiért nincs. Pedig nyár óta nem is beszélt vele csak egyszer. Akkor még az édesanyja is élt. Stikában felhívta Londonból. Már nagyon hiányzott a srác neki. Legalább a hangját szerette volna hallani. Érdemes is volt. Még az éteren keresztül is olyan nagyon szépeket tudott neki mondani lágy búgó hangján. Nyugtatólag hatott rá. Boldog volt tőle hosszú ideig. De ez se volt sokáig titok. Legalábbis apja előtt nem. Édesapja gyorsan rájött, és kérdőre is vonta. Talán elhitte, hogy a tanulásról beszélgettek, de ez egyáltalán nem biztos. Fura képet vágott.Most miért nincs itt? Pedig most akkora szüksége volna egy kis megértésre, mint még soha. Az a búgó, meleg hang most talán megnyugvást adna háborgó lelkének. Szüksége lenne rá.  Meg talán Csaba erős ölelő karjára is. Szeretetre. Erre vágyna most nagyon! Mióta nincs édesanyja, nem is kapott ilyet. A bátyjától néha, de az nem ugyanolyan. Megint lehajtja a fejét, és könnyek szöknek a szemébe. Apja egészen más. Kemény ember. Érzi ugyan a szeretetét, de még alig-alig ölelte őt át. És erre most meg elküldte ide tanulni. El Londonból Budapestre. Se apuka, se testvér. Olyan egyedül van, mint még soha életében. Hiába vigyázzák minden lépését a biztonságiak, meg a budai villájukban is vagy húszan őrzik a testi épségét és a villa biztonságát, ő akkor is egyedül van. Még szólni sincs kihez. A testőrök nem nagyon beszélgetősek. Nem az a feladatuk. Megint az ajtó felé emeli könnyes tekintetét. Sóvárogva várja Csaba belépését. Nem jön. Ám mégis felcsillan a lány szeme. A srác helyett valaki mást lát meg az ajtónál. Ennek a személynek legalább ugyanannyira örül.


Mónika tekinget, amint belépett. Aminah felemeli a kezét. Jelez neki, hol van. A barátnő sebes léptekkel közelít, és levágja magát az Aminah mellett lévő helyre. A mögötte lévő arab biztonságis már abban a pillanatban le is fogja. Még Móni feneke szinte le se ért a székre, már mozdulatlanságra lett ítélve. A magyar őr szól angolul, hogy ne, mert ő már ismeri a lányt tavalyról, de addigra Aminah is rákiált a testőrre. Arabul beszél hozzá. – Ne bántsd! Ő a barátnőm! Mónika.
A testőr elengedi a lányt, aki most már üdvözli Aminah-t.
– Szevasz, csajszi! Hogy vagy? Egyébként kösz a fogadtatást!
És a biztonságis felé bök a hüvelykujjával.
– Bocsi az őr miatt. Még nem ismer. Borzasztóan érzem magam!
Ezen soha sem fogok túllépni. Ez lehetetlen. Az életem minden egyes pillanatában annak az átkozott napnak az emléke van előttem. Panaszkodna, de közben bejön egy professzor, és kezdődik az előadás. A lányok csendben lesznek. Móni jegyzetel a laptopjába. Aminah megint nem tud figyelni. Hiába van neki is az ölében a méregdrága gépe, ki se nyitja. Semmit nem ért az egészből. Hallja a hangot, de értelmezni már nem képes. Három nyelven beszél perfekt, mégis olyan érzése van, mintha az előadás egy negyediken menne. Mondjuk kínaiul. Nem képes az elméjébe férkőzni egyetlen elmondott mondat sem. Az egész egy értelmetlen hablatynak tűnik számára. Folyton édesanyja jut az eszébe. Meg a rengeteg rossz, ami azóta történt vele. Állandóan egyedül volt. Bezzeg míg élt az anyukája! Az olyan volt, mintha lett volna még egy barátnője. Mindent meg tudott vele beszélni. Még Csabát is. Mindenhová együtt mentek. Szerettek együtt vásárolni a család férfijainak. Anya volt a praktikusság, Aminah pedig a divat. Ketten együtt nagyon jókat hoztak össze. Azóta meg szinte sehová nem mehetett. Vagy csak díszkísérettel. Apja nagyon féltette, viszont alig ért rá vele beszélgetni, mert a nyomoztatással, és az üzlettel volt elfoglalva. Talán nem is ismeri igazán. Meg ő se tudott volna mosolyt csalni lánya arcára, mert ugyanolyan szomorú volt. Meg a bátyja is. Azelőtt sokat civódtak, hülyéskedtek, és beszélgettek, azóta viszont ő is bezárkózott. Más lett. Megint arra eszmél fel a gondolataiból, hogy ürül a terem. Móni löki meg a könyökével. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni (Ekönyv)

 
Nyomtatott könyv

 

1 megjegyzés: