Köszönöm Garajszki Rozika írónőnek, hogy Beleolvasó rovatomban néhány részletet megoszthatok Aminah – A szokás hatalma című könyvéből. Hetente két részt fogok majd hozni. Ha tetszett a részlet, és egyben olvasnád el a lenti bejegyzés alatt, fogod megtalálni a linket. A könyv Holnap Magazin gondozásában jelent meg.
Garajszki Rozika:
Aminah- A szokás hatalma
Tartalom:
A befolyásos gazdag arab édesapa, Amir megerősített biztonsági kísérettel küldi Aminát vissza a Budapesti Orvosi egyetemre. A lánnyal a nyár folyamán olyan szörnyű dolog történt, ami ezt az őrzést megköveteli. Fényes nappal lőtték le a magyar édesanyját, aki pont a lány társaságában tartózkodott. Ez annyira megviseli Aminát, hogy képtelen a tanulásra. Vissza kell szereznie előző évi tanulótársát, akit az apa egy csók miatt máshová helyeztetett. Nehezen, de eléri édesapjánál, hogy Csaba ismét korrepetálja. Ám Amir olyan szerződést varr a férfi nyakába, ami még a lány érintését is megakadályozza, pedig a közöttük szárba szökkenő érzés nem múlt el. Kamerák hadával ellenőrzi az előírásainak betartását. A szerződés megszegése szigorú büntetéssel jár. Olyan szokás betartását követeli meg a lányától, ami elől maga is Európába menekült. Vajon képesek betartani az arab édesapa által előírt feltételeket? Mi lesz a szerelmükkel? És ki adott kilövési parancsot az édesanyára, Violára? Tud még boldog lenni Aminah, aki úgy kénytelen élni, mint egy kalitkába zárt Madár?
BELEOLVASÓ
ENGEDÉLLYEL
Aminah – A szokás hatalma
Az egyetemen
A gyönyörű barna bőrű, karakteres arcú, modellalkatú lány farmerben és fekete pulóverben fásultan ül a székében. Hosszú fekete haja összefogva, lazán a feje tetejére csavarva. Üveges tekintettel bámul maga elé. Nincs igazán képben, hogy miről is szól az előadás. Ki is tartja? Sőt, azt se tudja igazán, hol is van most. Meg talán még azt se, hogy a fenébe került ide. Ő jött magától, vagy úgy hozták. Miért kell itt lennie? Csak azért van itt, mert az a két kétajtós szekrény méretű fazon, aki minden lépését számon tartja, ide vezette, és ebbe a terembe ültette le. Sőt, most is itt ülnek mögötte. Egyetlen pillanatra sem téveszthetik a szemük elől. Ez a parancsuk. De magát Aminát nem igazán érdekli hol van. Nem is tudja, mit is gondolt édesapja. Hogy tudna ő most ilyen állapotban tanulni, amikor még az odafigyelésre is képtelen. Tavaly se ment neki igazán, pedig akkor még minden rendben volt körülötte. Igaz akkor egész más oka volt a nem tanulásra. Egyszerűen a barátnők, a vásárlás és a csavargás érdekelte jobban. A tanulástól legalábbis sokkal jobban. Elvégre csak tizenkilenc múlt akkor. Még nem érezte a súlyát, hiába tudta, hogy mindenképp orvos szeretne lenni. Úgy volt, ráér még. Majd úgyis behozza, hiszen, ha kicsit jobban ráfekszik, akkor minden oké. Könnyen kúsznak a fejébe a megjegyzendő példák. Most pedig, hogy minden, illetve csak egyvalami, de az nagyon összeomlott körülötte, hát nem érdekli semmi. Még önmaga sem, nemhogy a környezete! Mi van, ha az a golyó nem is az édesanyját, hanem őt akarta eltalálni. Ha mégis
neki szánták. Ezt még a saját apja sem tudta kizárni. Akkor még tutira nem. Most már talán. De még mindig sok a kétely. És az édesanyját is! Ki lőhetett rá? Miért kellett meghalnia? Ki a fenének árthatott annyira, hogy az életére törjön? Csak azért, hogy ő most teljesen egyedül legyen ebben a rohadt világban? Ebben a francos városban? Ez csak akkor volt gyönyörű számára, amikor mind a négyen itt voltak! A szülei, a bátyja, és ő maga. A család. Akkor még nagyon szeretett itt lenni. Tetszettek az éjszakai fényei, a nappali zsibongása, a hangulata, a forgataga, és minden, ami körülötte volt. Egészen más, mint London. Mikor a villájuk ablakából éjjel a Duna-partra nézett, hát, az mindig megfogta. Gyönyörű látványt nyújtott.
Eljátszott a gondolattal, hogy egyszer majd ő is ott sétálgathat kézen fogva, vagy esetleg derekánál átölelve Csabával az esti fényben lent a Dunánál. Csak néznék a fodrozódó vizet, meg egymást. Milyen gyönyörű lenne. Még a gondolattól is boldogabb lett. Vagy ha a kivilágított országházra tévedt a tekintete. No, az is meseszép tudott lenni. Most viszont. Ebből semmit nem érzékel. Egyszerűen nem képes felfogni, mi zajlik körülötte. Most aztán tök mindegy neki, hol van. Nincs olyan belső gondolat, ami felvidítaná. Mindenütt csak fásultan ülne. Eddig is őrizték minden lépését, de ezután, amíg teljesen ki nem derül minden, addig kétszer akkora a biztonsági kockázat, így az őrség is körülötte. Hogy is mondta apa? Ha az ő saját családja volt, akkor csak az anyja volt a célpont, ő mint a nagyszülők egyik kedvenc unokája nincs veszélyben. Hiszen őt és a bátyját nagyon szeretik. De ha valamelyik kiebrudalt üzleti ügyfél tette, akkor sajnos nem múlt el a nyomás. Akkor még bármi előfordulhat. Továbbra is megduplázott őrzést fog kapni. De ez most a legkevesebb, ami érdekli. Az egyedüllét sokkal jobban nyomasztja. Legalább a bátyját engedné ide az apja. De azt mondta, rá most otthon, Londonban van szüksége. Be kell segítenie a cégek irányításába. Akkor ő miért nem maradhatott Londonban? Ott legalább nem lenne olyan egyedül. Úgyse tud tanulni. Ez most magányosan nem megy. Talán még segítséggel se! Akkor miért kellett visszajönnie Budapestre? Igaz, legalább itt a temetőbe ki tud menni. Ez az egyetlen olyan dolog, ami most fontos neki. Édesanyját itt temették el, mert ő itt van otthon. Ő magyar volt. A nagyszüleihez közel sikerült édesapjának a sírhelyet megszerezni. Legalább ott ők együtt vannak. Megragad valami az előadásból. … Nézzenek utána a neten. … Ugyan minek? Ő semmiről nem akar tudni. Még a netről sem. Tök fölösleges. Jön egy újabb pontosan célzott lövés, és mindennek vége. Addig meg minek hajtsa magát? Nem is képes a figyelemre. Kár itt lennie. A laptopja az ölében, de halvány fogalma sincs, mit is kellene jegyzetelnie. Még ki se nyitotta. Nem tud az előadásra figyelni. Biztos, hogy ilyen állapotban az idén is segítségre lesz szüksége. Ebből egyedül nem fog tudni kimászni. Erről beugrik neki valami. Illetve valaki. Körülnéz hát a teremben. Üveges tekintete a tavalyi tanulótársát, Csabát keresi, aki talán a lelkét is ápolni tudná a tanulás mellett, de hiába, nem látja sehol. Pedig ha ő itt lenne! Talán ösztönzőleg tudna rá hatni.
A könyvet itt tudjátok beszerezni (Ekönyv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése