Ismerjük meg közelebről a szerzőket! Glaszhütter Bianka - ("Mikor pedig leülök a laptop elé, leírom, utána, ahogy haladnak tovább, a gondolatokkal jár az ujjam, és azt veszem észre, hogy ,,Nahát, már 1000 szót leírtam.”")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm Glaszhütter Biankának, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek  3 könyve jelent meg eddig Cor Machinia, Gyémánt és 180'-os szerelem, amiket Ágenda Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Első körben is, üdvözlök mindenkit és köszönöm, hogy részt vehetek az interjúban. Glaszhütter Bianka vagyok és április 26-án leszek 22 éves. Hobbim az írás és a rajzolás. Szeretek olvasni is, igazából bármilyen témájú könyvet elolvasok. Mindenevő vagyok. Kedvencem a Fantasy és a Manga, illetve Manhawa regények. Én első körben a nemrég megjelent, Cor Machinia c. könyvemről szeretnék nektek mesélni, mivel a Gyémántot már bemutatkozó napokon elmeséltem, mi történt, és egész részletesen, szóval az nem olyan érdekes, mint ez a mostani. 

Cor Machinia: Kezünkben az életünk című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nagyjából 1 évig írtam. Kicsit kevesebb. Sok kutató munka? Hát, ha annak számít, hogy sok robotokkal kapcsolatos játékkal játszottam ebben az időben és filmet néztem, akkor mondhatjuk, hogy igen. Két fő ihlet adóm volt. Az egyik az A.I. Mesterséges Értelem című film volt. Igazából ez adta az első löketet, hogy akarok egy ilyen könyvet írni. Olyat, ami erről szól. A másik ihlet forrás adóm a Quantic Dream cég Detroit Become Human című játéka volt. Többször kijátszottam és minden lehetőséget kipipáltam benne, az írás alatt. Így jobban beleláttam, hogy a stúdió hogy gondolta ki a robotok karakterét és hol loptam belőle momentumokat, hol egy számomra kimaradt vagy hiányos jelentet csempésztem a könyvembe.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez változó. A legtöbb kitalált történet, kitalált karakterekkel és kitalált történésekkel. De mindig van benne valami megtörtént, valami a múltamból, valami, ami életet lehel bele. Szerintem a legtöbb író így csinálja. Az olvasó nem tudja, hogy mi az a mozdulat vagy momentum a könyvben, ami az író lelkéből jött, a múltból, de én azokat a részeket sokkal jobban le tudom írni és több időt szánok nekik. Ezért szeretek megtörténéseket bele írni, kicsit átírva, felnagyítva, kiforgatva. A Gyémántban például ilyen, amikor másszák az emeleteket, a lépcsőket felfelé egy magas panelépületben. Egy kedves ismerősöm, aki apám helyett apám volt, a 4. emeleten lakik és a könyvbe leírtam azoknak az emeleteknek a megmászását. Az élményét, és amiket közben gondoltam magamban, hol cifrábban szidtam a tervezőt, hol kevésbé. Ezt az olvasó nem tudja, de annak a résznek tényleg nevetségesen sok oldalt szántam így visszagondolva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A középiskola elején. Mindig is érdekeltek a könyvek. És szerettem fogalmazást írni. Kitalálni történetet, elmesélni a többieknek, de amikor komolyabban nekifeküdtem és hetente, vagy volt, amikor naponta tettem ki fejezetet wattpadra az 9-ben volt. Az osztályban senki nem tudott róla, szinte. Annyit láttak, hogy nyomkodom a mobilom és bele vagyok merülve valamibe. Igazából így kezdődött. Mindig is szerettem mesélni az embereknek és olvasni is szerettem. Tehát összeraktam a kettőt!

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem tudom egyelőre. Én úgy vagyok vele, hogy folyok az árral és amit elém hoz az élet, azt megragadom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Fájdalmas. Furcsán hangzik, de én nagyon megszeretem a karaktereim. Mikor pedig vége egy történetnek, aminek tudom, hogy nem akarok folytatást, az mindig fáj nekem. Olyan, mintha egy részemnek engedném el a kezét az utolsó betűkkel. Pár ember vagy karakter, akikről hónapokon keresztül beszéltem itthon, akik körül a gondolataim járt 0-24 órában, akikkel álmodtam. Akiknek a bőrébe bújtam. És mikor vége őket elengedem, azt a világot is elengedem, és többé nem találkozok velük. Nem olvasom újra a könyveim, nem szeretem a saját munkáim olvasni. A rajzaim sem szeretem nézni, mindig találok hibát bennük. Bosszantanak!

De ugyanakkor boldog is vagyok. Mert mikor valaki azzal keres meg, hogy megszerette XY karakterem, az annyira jó érzés. Hogy adhattam egy olvasónak egy (lehet kicsi szeletet ugyan), de egy részét annak az érzésnek, amit én is megéltem, miközben írtam.

Elég vegyes érzések, de épp ezért szeretek írni. Egy karaktert kitalálni, akivel azonosulok, aztán levenni ezt az álarcot és egy újat létrehozni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

De igen. Nagyon sokszor, de már így adtam ki könyveket a saját nevemen, és így ez is marad. Nevek terén nem vagyok túl kreatív. Én leírok neked egy fantasy rókát, aki zöld színű, hatalmas, akár egy póni és gombák nőnek a hátán, amik világítanak. De, hogy nevet kelljen adnom valakinek vagy valaminek! Na az a kész katasztrófa számomra.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ez változó. Ahogy növök és haladok az életben vannak megbánások bennem. A melegregényem. Azt nagyon megbántam. És azt is, hogy kiadtam. De akkor, amikor írtam, ezelőtt 4-5 évvel, nagyon szerettem. Egy nagyon kedves ismerősöm adta az ihletet, és az ő emlékére adattam ki főleg. Egy nagyon jó wattpados, meleg barátom emlékére, aki már sajnos nem lehet közöttünk. Így azonban tovább él, és mivel szerepel a könyvben, sok ember emlékében él úgy, hogy nem is tudnak róla.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan. Még most is hihetetlen, mikor kapom az emailt a kedves kiadómtól, hogy ,,Gratulálunk legújabb megjelent könyvedhez!” 

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Abszolút impulzív. Ritkán tervezek. Akkor is csak azért, mert kaptam egy inspirációforrást, fő inspirálómtól, a nővéremtől, Timitől, és azt dolgozom újra a fejemben és írom tovább. Mikor pedig leülök a laptop elé, leírom, utána, ahogy haladnak tovább, a gondolatokkal jár az ujjam, és azt veszem észre, hogy ,,Nahát, már 1000 szót leírtam.”

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Gyémántban a kínzásokat. Azokat nagyon meghökkentőre akartam, és az orvosi szobában való leírásnak 3x-4x is nekiugrottam, hogy igazi sokkoló hatást érjek el vele. Nagyon nehéz volt, de épp ezért ez is a kedvencem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Tesóm, drága Timikém. Nagy olvasóm, és ő adja az ötleteket, mi lenne, ha bizonyos témákról írnék. Ezeket jó sokszor átrágom magamban. Lehetőségeket kutatok a fejemben azzal a témával kapcsolatban, és amikor ott tartok, hogy egy történetvázat már tudok a fejemben összerakni és tetszik, a karakter is nagyjából megelevenedik a fejemben, akiről szólni fog, akkor leírom.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Timi. Ahogy kész van, küldöm is neki, ő elolvassa és találgat, hogy mi lesz. Mi tetszett neki, mi nem. Illetve barátnőm, Kira. Ő a borítóim tervezője is. Neki is mindig elküldöm. Illetve Wattpados olvasóm és barátnőm, Merci. Ő a kommentjeivel szokott inspirálni. Illetve üzenetekben ír nekem, hogy miket gondol az adott fejezetről.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Annyira nem lepte meg őket. Ismernek és tudják, hogy szeretek alkotni. Mikor bejelentettem, hogy ki fogom adatni, igazából nem hitték el. Úgy voltak vele, hogy persze-persze, egy fellángolás, de drága a kiadás, nem lesz belőle semmi. Nagyon néztek, mikor ki lett adva. Azt hiszem, büszkék rám. Nem olvassák, mert nem olvasós a családom, csak, mint említettem többször is legidősebb nővérem, Timi. Ő mindig mondja, hogy büszke rám, és mindig elolvassa a könyveim.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Rajzok, illetve a Cor Machinia 2-t elkezdtem írni. Egyelőre ez a címe, mivel nem tudom mi legyen az alcíme. Az előző Kezünkben az életünk sem az én ötletem volt, ott is kotlottam rajta, vagy 2 hónapig, mire wattpadon kaptam egy üzenetet, hogy ez jónak hangzik. Szívesen fogadok messengeren ötleteket bárkitől, mert meg vagyok lőve ezen a téren.

Még egyszer köszönöm a lehetőséget, és azoknak az embereknek is köszönöm, akik elolvasták ezt az interjút, esetleg olvasták már valamelyik könyvem vagy beszerzik a könyveim. Szép napot kívánok mindenkinek! Vigyázzatok magatokra és a családtagjaitokra ezekben a nehéz időkben. Kitartást kívánok mindenkinek!

 

Az ebook könyveit itt szerezhetitek be:

Ágenda Kiadó (Ebook)

Glaszhütter Bianka alkotói oldala