Vasárnap, akkor jöhet
Aurora és Lloyd története, ugye? Ki olvasta már az első részét? Én most kezdtem
el napokban, de íme a következő rész A
hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.)
című könyvéből hoztam most nektek egy kis részletet.
Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolygó
(Bolygókeringő 2.)
Tartalom:
Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy
megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében
mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy
megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a
Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök
tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek
rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok
valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak
le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani
magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.
ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET
– Nem hiszem – csóválta a fejét a szőke lány. – Szerintem csak féltékeny.
–
Miért lenne az? Nincs oka ilyesmire! – ráncolta a homlokát a vörös hajú
lány, majd bocsánatot kért Laurától, és Sam után indult, aki akkorra
már egy csomó aprót dobált be egy nyerőgépbe, és igyekezett felkészülni a
játékra.
– Ne haragudj! Nem akartunk megbántani – sóhajtotta a
lány, mire Sam félrehúzta a száját, barna tekintetét Aurórára vetette,
majd közölte vele:
– Valami azt súgja nekem, hogy Lloyd egyáltalán nem bír engem. Állandóan megjegyzéseket tesz, és bunkón viselkedik...
–
Mint mindenki mással. Az lenne fura, ha nem viselkedne bunkón – vont
vállat Auróra megkísérelvén elviccelni a helyzetet. – Ha minden
beszólásán megsértődnénk, akkor mást sem tennénk egész álló nap, csak
duzzogva ülnénk.
– Tudom, de veled más… Úgy értem, hogy engem
nem igazán érdekel az, hogy mit gondol rólam. Valójában az érdekel, hogy
te mit gondolsz róla.
– Mégis, mit gondolnék? – húzta össze a
szemöldökét Auróra értetlenkedve. – Azt, amit mindenki más, hogy egy
durva, kellemetlen alak, akire mind rá vagyunk szorulva, ezért
kénytelenek vagyunk elviselni őt.
– Én mást gondolok – csóválta egy nagy sóhajjal a fejét Sam, mire Auróra félve megkérdezte tőle:
– Mégis, mit?
–
Hát tudod, hogy ő ilyen… – próbálta felfújni a testét, és ezzel
nagyobbnak tüntetni fel magát. – Én meg ilyen vagyok. – A következő
pillanatban leeresztett. – Nekem nincs menő bőrdzsekim, meg nem vagyok
két méter magas, és még izmaim sincsenek…
– Nem, de neked ennél
sokkal fontosabb dolgod van! – igyekezett őt felvidítani a lány. – Egy
hatalmas szíved, amely tele van érzésekkel. És hidd el, nem cserélném el
a barátságodat senki máséért sem! – ölelte át Samet, amitől a srácban
megrázkódott valami. Szeretett a lány közelében lenni, megbolondította
őt Auróra édes illata, bőrének érintése. Így nem tehetett erről,
behunyta a szemét, és ő is magához szorította a barátnőjét. Amint aztán
elváltak egymástól, visszaültek Laurához, majd több órányi zaklatott
várakozás lett osztályrészük. A végére már Sam elaludt a pulton, mire
Laura és Auróra jócskán becsiccsentett. Érezték, ahogy forgott
körülöttük a világ. Észrevették, hogy nem változott körülöttük a
környezet, hiszen éjjelre szólt a dömping a helyen, csupán nappal
csendesültek el a helyiek. A hajnal közeledtével egyre több lett a
részeg, valamint megszaporodtak az olyanok, akik egy árva vas nélkül
hagyták el a kaszinót.
Hamarosan Lloyd is feltűnt a
színen, aki immár magán viselte kigombolt ingét, ami egy csíkban
szabadon hagyta tökéletes felsőtestét. A kezében tartotta az atlétáját,
kócos hajában csillámok szóródtak szét rendezetlenül, a testét pedig
heveny izzadtság takarta.
Jango öreg, jó barátként köszöntötte
őt, majd leült a társaság asztalához. Laura egy könnyed mozdulattal
oldalba bökte Samet, aki ettől felriadt, miközben Auróra úgy érezte,
hogy még mindig eszeveszett tempóban forgott körülötte az egész világ.
Jango lett az első, aki megszólalt:
– Igazán izgalmas licit
volt. – Aurórára pillantva közölte, miközben Lloyd egy cigarettára
gyújtott. – Láttam ám azt a kis csalást, de szerencsére mind jól
jártunk. Én megkaptam a pénzem, ti meg mindjárt megkapjátok az
információt, amiért fizettetek, Lloyd pedig… – fordult a nyugodtan
cigarettázó férfi felé. – Nos, ő legalább jól szórakozott az éjjel.
–
Mit kellett tenned? – csúszott ki a vörös hajú lány száján ez a kérdés,
amint megszületett elméjében a gondolat, de a férfi arcán egy rossz
fiús mosoly jelent meg.
– Ami abban a szobában történt, az ott
is marad. Mindannyiunknak jobb, ha nem beszélek róla. – Ezzel a lányt
heccelve újra beleszívott cigarettájába, miközben Auróra újra megérezte
azt a szurkálódó érzést a szívéből kiindulva az egész testében
szétáramlani, amit csak Lloyd közelében tapasztalt.
– Nos,
térjünk rá az üzletre – fordult Auróra felé Jango, akinek ezért el
kellett szakítania a tekintetét a nyugodtan cigarettázó Lloydtól, hogy
aztán immáron napszemüvegtől megfosztott pillantását a lány tekintetébe
szúrja.
– Egy olyan különleges képességekkel rendelkező nőt
keresünk, aki képes másokat lokalizálni. Izabellának hívjk, valaha
Oldfield tanár úr társa volt.
– Van tőle emléketek? Tudjátok, emlék nélkül nem megy. Valami, ami valaha hozzá tartozott.
–
Ha a lánya megfelel, akkor kezdje Rórával! – ajánlotta Sam, mire a
férfi bogárszemei egy csöpp érzelem nélkül vetődtek ismét a lányra, aki
körül a világ gyors forgása alig tudott megállni.
– Rendben. –
Ezennel Jango megfogta Auróra kezét, behunyta a szemét, és a
gondolataiba mélyedt. A kaszinó vezetője olyan sokáig tartotta magát
abban a pózban, hogy már-már azt hitték róla, hogy elaludt, de végül
mégis megmozdult, a lány szemébe nézett, majd így szólt:
–
Édesanyád a Nardeen nevű bolygón van, körülbelül ötszázezer fényévnyire
tőlünk. A Hetedik Bolygó planétái közül az a legnagyobb, így idő lesz,
amíg megtalálod őt.
– Beutaztuk már a hat bolygót emlékek után
kajtatva, szerintem menni fog – jelentette ki szűkszavúan Lloyd, mire
Jango megrázta a fejét, és Aurórához fordulva fűzte tovább a
mondandóját:
– Ha a könyvedben minden úgy szerepel, ahogyan
valóban történt, akkor ez azért volt, mivel az uralkodónő átka akkorra
már életbe lépett. Mágnesként vonzottak téged maguk felé az emlékek, a
társaság többi tagja nem is tudott erről, de azért kerültetek
önkéntelenül is arra a helyre, ahová végül kilyukadtatok, mivel közötted
és az emlék között olyan erős kapcsolat létesült, hogy még a barátaid
sem tudtak ellenállni a vonzásnak. Ez azonban más. A Nardeen a
legnagyobb bolygó a Hetedik Bolygó közül, azt viszont nem látom, hogy
azon belül hol kereshetnétek édesanyádat. Olyan lesz ez, mint tűt
keresni a szénakazalban. Nekem pedig homályos vízióim vannak egy
sivatagról, csupán három hegyet láttam magasodni rajta, valamint az égen
perzselő napot.
– Nekem bőven elég az, ha nem a fővárosban kell őt keresnünk – vonta meg a vállát Lloyd, ami maga után vonta Auróra kérdését.
– Mégis, miért?
– A főváros maga a pokol. Mivel sokan csak Szodoma és Gomoraként [1]emlegették,
ezért röviden Gomora lett annak ez elnevezése. A hat bolygón az emberek
hozzá lettek szoktatva a nyugodt élethez, a kényelemhez… Ahhoz, hogy
egy bolygón ne legyen bűnözés és gyilkosságok, az kell, hogy az emberek
állati természetüket valahol máshol élhessék ki. Gomora tűnt erre a
legjobb helynek, ugyanis ott mindent megtehetnek, amit csak akarnak;
szabadon gyilkolhatnak, rabszolgát tarthatnak, utcalányokkal hálhatnak.
Vannak persze olyan társaságok, melyek éppen erre vannak kiélezve, arra,
hogy odaszállítsák a hat bolygó tisztes állampolgárait egy kis izgalom
kedvéért. Természetesen van egy kimondatlan szabály; ember embert nem
ölhet, csupán az olyanokat, mint amilyenek mi vagyunk. Azokkal viszont
bármit megtehetnek, amit nem szégyellnek. A mieink jogait senki nem
védi. – Auróra elkínzott tekintetet vetett Lloydra, majd előjött a
csuklása, így el-elakadó hangon kérdezte őt:
– Hogy... jutunk... át o...da? Hisz Jack...Jack...son a tanár úr...éknak seg...segéd...édkezik.
–
Hacsak nincsen jó sok pénzetek, akkor felejtsétek el az élményturizmust
– ajánlotta Jango. – Úgy hallottam, hogy százezreket is képesek elkérni
azért, hogy átvigyék a gazdagokat egy-egy hosszú hétvégére. Persze
ennél sokkal többet kérhetnek a visszaútért cserébe. Mondják, hogy
vannak, akik sose térnek vissza. Persze ez többnyire azért van, mert
annyira rákapnak a féktelen élet ízére, hogy a normális élet immár nem
opció számukra. – Egy pillanatra elhallgatott, majd ennyit tett hozzá:
[1] A két város a Bibliában és a Koránban is szerepel. Azokat az ott élők bűnei miatt Isten tüzes esővel pusztította el. Ezek az erkölcsi romlottság és emberi gonoszság színhelyeiül szolgáltak.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése