Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Irsai Krisztinát kérdezgettem, akinek „Kikirics és Pipiske: A Borókakert meséi – Tavasz” című mesekönyve jelent meg magánkiadásban. Fogadjátok sok szeretettel!
1.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
15 éves korom óta írok meséket. Eleinte a pad alatt az osztálytársaimnak, később felnőtt fejjel novellákba bújtatott meséket a felnőtteknek. Nyertem fődíjat, és kevésbé nagy díjakat, pályázatokat, bekerültem a műveimmel novelláskötetekbe. De életem legnagyobb írói eseménye a „Borókakerti mesék” megjelentetése volt, ami eredetileg a lányom számára íródott. Neki kezdtem írni az első gyerekeknek szóló meséket, hogy félelem nélkül nyúljon egy földigilisztához, vagy ne rémüljön meg egy apró hangyától. Azóta könyveket és egyedi, névre szóló meséket írok, természetesen nem csak gyerekeknek.
Igyekszem a meséimmel tanítani, kertről, természetről, összetartásról, barátságról és minden másról, amit értékesnek és fontosnak érzek. Egyedi, névre szóló meséimben igyekszem segíteni a gyerekeknek, hogy félelmeiket fel tudják oldani, álmaikat át tudják élni.…
2.
Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?
A mesék átszövik a napjaimat, az egész életemet. Hiszen a kertemben koboldok és tündérek laknak minden fűszernövény mellett, a kerti szerszámokkal, növényekkel minden nap beszélgetek. Számomra a történetek valóságosak. Én az a típusú meseíró vagyok, aki még hisz a mesékben.
Természetesen én is olvasok meséket, de azokat élvezem igazán, amikből tanulni is lehet.
A legrégebbi mesekönyvek a gyűjteményemben 1961-ből valók, rongyosak és csodás meseillatot árasztanak.
3.
Gyerekkorodban volt kedvenced?
Még a mai napig is a kedvenceim!
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő című mesekönyve, ahol Dömdödöm a legkedvesebb erdőlakóm, és
Török Sándor: Csilicsala csodái. A mai napig irigylem Gyuszit és az összes gyereket, akinek saját bejáratú varázslója van.
4.
A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?
A Borókakerti Mesék illusztrátora: Jágerné Antal Tünde, aki nem csak mesekönyvet illusztrál, de a gyerekeim óvodájának falait is csodálatosan telefestette mesehősökkel. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert az első pillanattól értette és érezte, hogy mit szeretnék viszontlátni a mesekönyv lapjain és nagyon jó hangulatban tudtunk együtt dolgozni.
Mostanában saját illusztrációkat is készítek, elsősorban a „Fűszerkerti Mesék"-hez. Ehhez inkább bátorságra, mint inspirációra van szükségem. A rajzolás olyan kifejezésforma, amitől mindig is tartottam egy kicsit. Tény, hogy a betűk világában könnyebben boldogulok, és jobban ki tudom fejezni magam. Talán az inspirál, hogy rajzokban is meg tudjam mutatni a kertemet lakó lények, állatok, növények világát.
5.
Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?
Nálam első a család és a kert, hiszen ez adja az egyensúlyom. Írni általában hajnalban, vagy késő este tudok a legjobban, amikor csend vesz körül és végre nem csak hallom saját gondolataim, de „válaszolni” is tudok rájuk. :)
Általában sokat gondolkodom, jegyzeteket készítek, pereg bennem a történet, én pedig egyre türelmetlenebbül várom, hogy rám törjön az „írhatnék”. Ez sokszor hosszú hetekig tart, amíg a történet teljesen kialakul.
Végül az egyik szereplőm nem bír magával, és gép elé kényszerít. Olyankor jó két hétig püfölöm a klaviatúrát, majd bogarászok, javítok, vitatkozom a szereplőimmel… szóval sokak szerint megkattanok egy időre, de a családomnak ez a természetes állapotom.
6.
Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?
Szerintem a nagytöbbségnek elég nehéz. Kevés írónak van lehetősége, hogy országosan megismerjék. Ha boldogulni akarunk, sajnos meg kell állni a helyünket a marketing világában is, ami egy teljesen más gondolkodásmódot kívánó szakma. Ha kiadó segít a könyvek megjelenésében, a terjesztés, akkor problémás, nagy része az íróra hárul. A magánkiadásnál pedig tőkével kell rendelkezni, hiszen a nyomdai költségek csak egy részét teszik ki a kiadásoknak.
7.
Miért éppen magánkiadásként jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?
Az első könyv magánkiadásban jelent meg, a többit is egyelőre így tervezzük. Az egyedi „Ölelő Mesék” csak egy-egy példányban készülnek, személyre szabottak, szintén magán úton nyomtatjuk.
8.
A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mesekönyveim eljutottak óvodákba - még a határon túlra is - , kórházakba és gyermekotthonokba, így sok kisgyereknek okoztak örömet. Mindenhol nagyon szerették a meséket.
Kaptam visszajelzéseket felnőttektől is, van köztük nagymama, pszichológus és óvodapedagógus is.
Ezeket a véleményeket gyűjtöm, jópárat kiteszek a honlapomra is, hiszen számomra ez az igazi mérce, hogy a meséim örömet okoznak, kis olvasóim várják a folytatást, és megerősít abban, hogy jó úton haladok.
9.
Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?
No igen…
Egyszerre több mesekönyv is készül.A „Borókakerti Mesék” Nyári folytatására vár még a hibajavítás, helyesírási ellenőrzés tömkelege, majd átküldöm Tündinek, hogy ezekhez is csodás rajzokat készíthessen. Az „Illatsimogató” egy aromaterápiás mesekönyv, amihez már csak az illusztrációkat készítem.
A „Fűszerkerti mesék” majdnem kész, most ezzel foglalkozom a legtöbbet, hiszen előreláthatólag folytatásokban meg fog jelenni a városi újságban. Az első 6 mese készen van, és az illusztrációkkal is szépen haladok.
A „Koboldkonyha" már egy éve íródik, szép lassan. Kedvenc koboldom, Kikirics előállt egy ötlettel, amikor Patrik fiam válogatni kezdett a zöldségek között. Így most közösen dolgozunk egy gyerekeknek és szülőknek szóló receptes mesekönyvön, amiben megtanítjuk a szülőket, hogy hogyan bújtassanak egészséges zöldségeket süteményekbe, husikba, levesekbe úgy, hogy a gyerekeinknek eszébe se jusson fintorogni, vagy kikotorni őket a tányér szélére. Közben pedig mesélünk a gyerekeknek a fűszerkerti koboldjaink és tündéreink segítségével, megtanítjuk őket a szülőkkel együtt sütni - főzni, no meg némi varázsport is csempészünk a történetek közé.
És persze íródnak az egyedi kis „Ölelő Mesék" is, amik lassan egyre több gyerek és felnőtt polcán kapnak helyet.
10.
Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?
Hogy higgyenek a mesékben. Mert a hit nemcsak hegyeket mozgat, hanem világokat is teremt. Higgyenek az álmaikban, olyan erősen, hogy azoknak ne legyen más lehetőségük, mint valóra válni!
Könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése