A pszichológiai feszültség nagymestereitől
James Patterson & J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok
(The Coast-to-Coast Murders)
Megjelenik április 6-án!
Fordította: Bosnyák Edit
J. D. Barker A negyedik majom-trilógiával egy új dimenzióját teremtette meg a modern kori kriminek; nem csak egy olyan sorozatgyilkos figuráját hozta létre, amilyet eddig nem láttunk, de remek ízléssel és arányokkal vegyítette a műfaj klasszikus elemeit az új elgondolásokkal.
A könyvek világszerte hatalmas sikert arattak, és a kritikai elismerés sem maradt el:
James Patterson, a világ egyik legnépszerűbb szerzője felkérte Barkert
egy közös thriller megírására. A madártollas gyilkosságok fogadtatása
minden előzetes várakozást túlszárnyalt, így a páros már dolgozik a
következő közös regényen (az Agave tervezi a kiadását!), és a könyv
megfilmesítése is szóba került.
Michael és Megan Fitzgerald örökbe fogadott testvérek – Michael
kamionsofőr, Megan pedig pszichológiát tanul az egyetemen –, akik
borzalmas közös múlton osztoznak és csak egymásban bízhatnak. A
nevelőszüleik híres intellektusok, egy kiváló diplomával rendelkező
pszichológus és egy elismert pszichiáter, akik sajátságos kísérleti
környezetben nevelték fel fogadott gyerekeiket, ami bár megóvta őket a
világ kegyetlen realitásától, ugyanakkor sötét titkokat is kényszerített
rájuk.
Los Angelesben Garrett Dobbs nyomozó és Jessica
Gimble FBI-ügynök egyesített erővel dolgozik egy gyilkossági ügyön.
Találnak is egy gyanúsítottat, és letartóztatják, de ekkor valaki
elkövet egy ugyanolyan gyilkosságot. Majd még egyet. Aztán már nemcsak
Los Angelesben, hanem az ország különböző részein. A nyomozók
felfigyelnek a négytagú Fitzgerald családra: lehet közük a
gyilkosságokhoz?Dobbs és Gimble versenyfutásba kezd az idővel, és
átszelik az egész országot Kalifornia partjaitól egészen New York
államig, hogy megállítsanak egy rendkívül találékony és elmebeteg
sorozatgyilkost, akinek olyan sötét és furcsa étvágya van, hogy ellene a
logika és a tapasztalat már nem segít.
James Petterson 
J. D. Baker
J.D. Barker számos könyv, például a Dracul és A negyedik majom-trilógia szerzője. A regényeit két tucat nyelvre lefordították, és elkeltek a megfilmesítési jogaik is. Barker a New Hampshire-i tengerparton lakik feleségével, Daynával, és lányukkal, Emberrel.
James Petterson a világ egyik legnépszerűbb szerzője, Alex Cross megalkotója. A kortárs írók közül az általa létrehozott képzeletbeli hősök bizonyultak a legmaradandóbbnak. Floridában él a családjával.
Részlet a kötetből:
„Hol leszel, amikor véget ér az életed?
Én egy élelmiszerboltban voltam, és a mangók között válogattam.
Tizenhat perccel ezelőtt felhívott az a nő, aki az alattam lévő lakásban lakott Wilshire Village-ben, egy hatalmas, jellegtelen, mustársárga épületben a Broadway közelében, a Glendale Streeten, egysaroknyira Wilshire-től, Los Angelesben.
Ott hagytam a kosaramat a gyümölcspult előtt, és futva tettem meg a tíz háztömbnyi távolságot. Amikor zihálva és leizzadva hazaértem, a postás az előcsarnokban állt, és a postaládák alatt összegyűlt és egyre növekvő tócsát bámulta. A keskeny patak egyenletesen csorgott lefelé a lépcsőn, és elöntötte a földszinti falmélyedést.
Elrohantam a postás mellett, felszaladtam a lépcsőn, gondosan ügyelve arra, hogy ne csússzak el.
Amikor odaértem a lakásom ajtajához, megcsörrent a telefonom. Megint a szomszéd keresett.
– Látom, Mrs. Dowell. Biztosan kilyukadt az egyik cső.
Láttam már ilyet télen, a keleti parton, de nem sejtettem, hogy ez Kaliforniában is megtörténhet.
A víz kifolyt az ajtóm alatt a folyosóra, és tócsába gyűlt a lépcsőfordulóban.
– Michael? Folyik lefelé a falamon, és csöpög a plafonról is – mondta Mrs. Dowell. – A festményeim, a bútoraim… Felhívta a házmestert?
Megkerestem a kulcsom, bedugtam a kulcslyukba, és kinyitottam a hevederzárat.
– Azt hittem, maga már felhívta.
– Miért hívtam volna fel? A maga lakása.
Azért, mert a házmester fél órával ezelőtt ideért volna, és elzárta volna a vizet.
– Amint letesszük, azonnal felhívom, Mrs. Dowell. Megígérem.
Kitártam az ajtót, és beléptem. A villanykapcsoló felé nyúltam, de jobb belátásra tértem, mert majdnem félcentis vízben álltam.
Mrs. Dowell felsóhajtott.
– Ki fogja megtéríteni a kárt?
A keményfa padló csillogott a lenyugvó nap fényében. A víz befolyt a hálószobából a nappaliba, végigfolyt a folyosón, és kifolyt a bejárati ajtón.
Csobogást hallottam.
– Azt hiszem, a fürdőszobából jön – mondtam a szomszédomnak.
– Nem válaszolt a kérdésemre – közölte Mrs. Dowell.
– Kifizetem a kárt, emiatt ne aggódjon!
– A festményeim felbecsülhetetlen értéket képviselnek.
Láttam a festményeidet. Együtt kimegyünk a bolhapiacra, és veszünk másikat.
Csak a hálószobában volt padlószőnyeg. Végigtocsogtam rajta, és vizenyős lábnyomokat hagytam magam után.
Amikor beléptem a fürdőszobába, megállapítottam, hogy a víz a mosdóból és a kádból folyik, átbukott a fehér porcelánon.
– Most leteszem, Mrs. Dowell, és felhívom a házmestert. Később visszahívom.
Megfordultam, és benéztem a hátam mögött lévő hálószobába. Tudtam, hogy nem hagytam nyitva a csapokat, tehát valaki más csinálta.
A megnyúlt árnyékokat leszámítva a szoba üres volt.
Ismét a mosdó felé fordultam, és elzártam a csapot.
Az a valaki beletömött egy törülközőt a lefolyóba, hogy elzárja a víz útját.
Ekkor futásnak kellett volna erednem, és el kellett volna hagynom a lakást. Bárcsak így tettem volna, mert ami ezután következett, sokkal rosszabb volt annál, mint hogy egy idegen betört hozzám.
Odaléptem a kádhoz, és az alkonyi fényben benéztem a hullámzó vízfelszín alá. Egy gyönyörű arc nézett vissza rám. A nő zöld szeme és a szája nyitva volt, szőke haját lágyan ringatta a sodrás.
Döbbenten meredtem a kádamban heverő meztelen és élettelen lányra. A bőre hibátlan volt, csak az orrán virított néhány halvány szeplő.
Egy idő után elzártam a csapot, de nem emlékeztem a mozdulatra. Csak arra emlékszem, hogy leültem a kád szélére, és levegő után kapkodtam.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése