“Izgalmas, megható, hangosan röhögős.”
Mark Billingham
Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub
(The Thursday Murder Club)
2020 egyik legnagyobb krimi szenzációja!
Több mint 1 millió eladott példány Angliában!
Steven Spielberg vette meg a filmjogokat!
Megjelenik május 4-én.
Fordította: Orosz Anna
Fülszöveg
Négy valószínűtlen barát.
Egy kegyetlen gyilkosság.
Isten hozott a csütörtöki nyomozóklubban!
Egy békés nyugdíjas otthonban négy barát minden csütörtökön összeül,
hogy megoldatlan gyilkossági ügyekről beszélgessenek. Amikor kegyetlen
gyilkosság történik a faluban, a nyomozóklub tagjai hirtelen egy aktív
nyomozás közepébe cseppennek. S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már
közel járnak a nyolcvanhoz, van pár trükk a tarsolyukban, amire senki
sem számít. Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat
elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?
Richard Osman első
regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és
kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac
rekordjait.
A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos
eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a
sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.
Blörbök
“Olyan leleményes, mint a legjobb Agatha Christie-regények.
Imádtam a Fredrik Backmant idéző szereplőket!”
A. J. Finn
“Elképesztően bájos és nagyon okos. Pont ilyennek képzelünk el egy regényt Richard Osmantól.”
Sarah Pinborough
“Gyilkossági rejtély Agatha Christie nyomdokain.”
Araminta Hall
“Izgalmas, megható, hangosan röhögős.”
Mark Billingham
“Okos cselekmény, nagyszerű csattanók és kivételes humor!”
Fiona Barton
“Bámulatos rejtély.”
Caroline Kepnes
“Okos, könyörületes, szívélyes, megindító és NAGYON vicces. Milliószor is megnevettetett.”
Marian Keyes
“Ördögien eszes, borzasztó vicces és szórakoztató. Menthetetlenül beleszerettem.”
Shari Lapena
“A titkok és rejtélyek rajongói imádni fogják.”
Harlan Coben
“Vicces, okos és tagadhatatlanul brit.”
Adam Kay
“Robert Galbraith és Tom Sharpe találkozása.”
Philippa Perry
“Kiemelkedő regény. Végig nevettem rajta.”
Belinda Bauer
“Tömör gyönyör… Imádtam minden oldalát.”
Jane Fallon
Imádtam a Fredrik Backmant idéző szereplőket!”
A. J. Finn
“Elképesztően bájos és nagyon okos. Pont ilyennek képzelünk el egy regényt Richard Osmantól.”
Sarah Pinborough
“Gyilkossági rejtély Agatha Christie nyomdokain.”
Araminta Hall
“Izgalmas, megható, hangosan röhögős.”
Mark Billingham
“Okos cselekmény, nagyszerű csattanók és kivételes humor!”
Fiona Barton
“Bámulatos rejtély.”
Caroline Kepnes
“Okos, könyörületes, szívélyes, megindító és NAGYON vicces. Milliószor is megnevettetett.”
Marian Keyes
“Ördögien eszes, borzasztó vicces és szórakoztató. Menthetetlenül beleszerettem.”
Shari Lapena
“A titkok és rejtélyek rajongói imádni fogják.”
Harlan Coben
“Vicces, okos és tagadhatatlanul brit.”
Adam Kay
“Robert Galbraith és Tom Sharpe találkozása.”
Philippa Perry
“Kiemelkedő regény. Végig nevettem rajta.”
Belinda Bauer
“Tömör gyönyör… Imádtam minden oldalát.”
Jane Fallon
Richard Osman
Brit televíziós producer és műsorvezető. A csütörtöki nyomozóklub az első és tagadhatatlanul az eddigi legjobb regénye.
Részlet a kötetből
„Ian nyugodtan, szinte már derűsen száll ki a rendőrautóból. A rendőrök beszéltek vele, hogy kibékítsék. Majd holnap visszajön. A sírok úgysem mennek sehova. Talán hiba volt ilyen korán idehozatni a markológépeket. De akkor is vagány húzás volt, szóval ezt a hibát érdemes volt elkövetni. A markolókkal üzent, márpedig üzenni fontos, bármi is legyen az üzenet. Nem bánja, hogy a lakók szembeszálltak vele, úgyis hamar ráunnak a dologra. Majd kitalál valami mást, amin felhúzhatják magukat. Mi lenne, ha kirúgná az egyik pincért, akit kedvelnek, vagy kitiltaná az unokákat az uszodából egészségügyi és biztonsági okokra hivatkozva? Akkor aztán senkit sem fog érdekelni a nyavalyás temető. Igazából nevetnie kell, de tényleg, úgyhogy így is tesz. Ebben a pillanatban azonban észreveszi Matthew Mackie atyát. Úgy ácsorog ott a reverendájában meg a kis fehér papi gallérjában, mintha övé lenne a hely. Ezt az arcátlanságot! Ez a föld Iané, az isten szerelmére! Ian tulajdona! A férfi a barikádhoz nyargal, és másodpercek múlva Mackie atya képébe dugja a mutatóujját.
- Ha nem lenne lelkész, most rögtön leütném magát. ‒ Köréjük sereglik a tömeg, mintha egy verekedést néznének egy kocsma parkolójában. ‒ Takarodjon a földemről, különben kidobatom!
Ian meglöki Mackie vállát, aki a mozdulattól hátratántorodik. Hogy megőrizze az egyensúlyát, belekapaszkodik Ian pólójába, de mind a ketten kibillennek, és a földre esnek. Donna az elszörnyedt Karen Playfairrel együtt felsegíti Iant és a papot. Néhány lakó, köztük Joyce, Ron és Bernard lefogja Ian Venthamet, miközben páran a szemközti oldalon védőfalat állnak Mackie atya köré, aki döbbenten mered maga elé a földön. Tisztára, mint az óvodában, de Mackie ezzel együtt megviseltnek tűnik.
- Nyugodjon le, Mr. Ventham! Nyugodjon le! - üvölti Donna.
- Tartóztassák le! Birtokháborító! - ordítja Ian, akit elrángat az útról egy csapat elszánt hetvenes és nyolcvanas vénember, sőt még egy kilencvenes is, aki egyetlen nappal maradt le arról, hogy a második világháborúban behívják katonának, és ezt azóta is bánja. Joyce a csetepaté kellős közepén találja magát. Milyen kemény legény lehetett annak idején Ron, Bernard, John és Ibrahim! És milyen gyengének tűntek most. Volt bennük valamennyi spiritusz, de igazság szerint egyedül Chris Hudsonnek sikerült lefognia Venthamet. Azért jó volt egy kis tesztoszteron, amíg tartott.
- Én egy szent helyet védelmezek. Békésen és törvényesen - mondja Mackie atya.
Donna felsegíti Mackie-t, és leporolja bő reverendáját, mely alatt egy törékeny öregember lakozik. Chris kirántja Ian Venthamet a köré gyűlt tömegből. Az adrenalin végigszáguld Ventham szervezetén, amit Chris vagy ezerszer látott már éjszakánként a városok utcáin botorkáló részegeknél. Pólójára feszülő izmain kidudorodnak az erek, ami árulkodó jele annak, hogy szteroidot használ.
- Menjen haza, Mr. Ventham, mielőtt letartóztatom, - utasítja a férfit Chris Hudson.
- Egy ujjal se értem hozzá - ellenkezik Ian Ventham.
Chris halkan beszél, nem akarja, hogy mások is hallják, amit mond.
- Láttam, hogy az atya kibillent az egyensúlyából, Mr. Ventham, de csak az után, hogy maga hozzáért, még ha nem is erővel. Szóval, ha le akarnám tartóztatni magát, megtehetném. És a detektívösztönöm azt súgja, hogy lesz itt egy-két tanú, akire számíthatok a bíróságon. Szóval, ha nem szeretné, hogy vádat emeljenek maga ellen egy pap inzultálása miatt, ami nem festene túl jól a prospektusaiban, akkor szálljon be szépen az autójába, és lépjen olajra. Megértette?
Ian Ventham bólint, de csak a látszat kedvéért, mert fejben már egészen máshol jár, más körül forognak a gondolatai. Végül lassan és bánatosan megrázza a fejét, és ezt mondja Chris Hudsonnek:
- Itt valami nem stimmel. Valami készül.
- Hát, bármi is készül, az holnap is készülni fog - válaszolja erre Chris. - Úgyhogy menjen szépen haza, nyugodjon le, és szedje rendbe magát. Viselkedjen férfi módjára, és törődjön bele, hogy vereséget szenvedett. Ian sarkon fordul, és elindul a kocsija felé. Vereség? Na persze. Elhalad a tréler mellett, kétszer megdöngeti a taxi ajtaját, és odaint a kijárat felé. Lassan bandukol az autó felé, elgondolkodva. Hol van Bogdan? Bogdan jó gyerek. Lengyel. Le kéne burkoltatnia vele a medencéjét. Á, túlságosan lusta, ezek mind azok. Majd beszél Tony Currannel. Tony tudni fogja, mi legyen. De mi van Tonyval, elveszítette a mobilját? Valami nem stimmel vele. Ian odaér a Range Roverhez. Kerékbilincset raktak rá. Az apja dührohamot fog kapni, Chris csak most vette kölcsön tőle. Busszal kell hazamennie, és az apja ott fogja várni az állomáson. Ian halálra rémül, és elerednek a könnyei. Ne sírj, Ian, apa meg fogja érteni. Ian nem akar hazamenni. A zsebében kotorászik, aprópénzt keresve, aztán megtántorodik és előrebukik. Kinyújtja a kezét, hogy megkapaszkodjon valamiben, de csak a levegőt markolja, semmi mást. Mire Ian Ventham a földre zuhan, már halott.”
- Ha nem lenne lelkész, most rögtön leütném magát. ‒ Köréjük sereglik a tömeg, mintha egy verekedést néznének egy kocsma parkolójában. ‒ Takarodjon a földemről, különben kidobatom!
Ian meglöki Mackie vállát, aki a mozdulattól hátratántorodik. Hogy megőrizze az egyensúlyát, belekapaszkodik Ian pólójába, de mind a ketten kibillennek, és a földre esnek. Donna az elszörnyedt Karen Playfairrel együtt felsegíti Iant és a papot. Néhány lakó, köztük Joyce, Ron és Bernard lefogja Ian Venthamet, miközben páran a szemközti oldalon védőfalat állnak Mackie atya köré, aki döbbenten mered maga elé a földön. Tisztára, mint az óvodában, de Mackie ezzel együtt megviseltnek tűnik.
- Nyugodjon le, Mr. Ventham! Nyugodjon le! - üvölti Donna.
- Tartóztassák le! Birtokháborító! - ordítja Ian, akit elrángat az útról egy csapat elszánt hetvenes és nyolcvanas vénember, sőt még egy kilencvenes is, aki egyetlen nappal maradt le arról, hogy a második világháborúban behívják katonának, és ezt azóta is bánja. Joyce a csetepaté kellős közepén találja magát. Milyen kemény legény lehetett annak idején Ron, Bernard, John és Ibrahim! És milyen gyengének tűntek most. Volt bennük valamennyi spiritusz, de igazság szerint egyedül Chris Hudsonnek sikerült lefognia Venthamet. Azért jó volt egy kis tesztoszteron, amíg tartott.
- Én egy szent helyet védelmezek. Békésen és törvényesen - mondja Mackie atya.
Donna felsegíti Mackie-t, és leporolja bő reverendáját, mely alatt egy törékeny öregember lakozik. Chris kirántja Ian Venthamet a köré gyűlt tömegből. Az adrenalin végigszáguld Ventham szervezetén, amit Chris vagy ezerszer látott már éjszakánként a városok utcáin botorkáló részegeknél. Pólójára feszülő izmain kidudorodnak az erek, ami árulkodó jele annak, hogy szteroidot használ.
- Menjen haza, Mr. Ventham, mielőtt letartóztatom, - utasítja a férfit Chris Hudson.
- Egy ujjal se értem hozzá - ellenkezik Ian Ventham.
Chris halkan beszél, nem akarja, hogy mások is hallják, amit mond.
- Láttam, hogy az atya kibillent az egyensúlyából, Mr. Ventham, de csak az után, hogy maga hozzáért, még ha nem is erővel. Szóval, ha le akarnám tartóztatni magát, megtehetném. És a detektívösztönöm azt súgja, hogy lesz itt egy-két tanú, akire számíthatok a bíróságon. Szóval, ha nem szeretné, hogy vádat emeljenek maga ellen egy pap inzultálása miatt, ami nem festene túl jól a prospektusaiban, akkor szálljon be szépen az autójába, és lépjen olajra. Megértette?
Ian Ventham bólint, de csak a látszat kedvéért, mert fejben már egészen máshol jár, más körül forognak a gondolatai. Végül lassan és bánatosan megrázza a fejét, és ezt mondja Chris Hudsonnek:
- Itt valami nem stimmel. Valami készül.
- Hát, bármi is készül, az holnap is készülni fog - válaszolja erre Chris. - Úgyhogy menjen szépen haza, nyugodjon le, és szedje rendbe magát. Viselkedjen férfi módjára, és törődjön bele, hogy vereséget szenvedett. Ian sarkon fordul, és elindul a kocsija felé. Vereség? Na persze. Elhalad a tréler mellett, kétszer megdöngeti a taxi ajtaját, és odaint a kijárat felé. Lassan bandukol az autó felé, elgondolkodva. Hol van Bogdan? Bogdan jó gyerek. Lengyel. Le kéne burkoltatnia vele a medencéjét. Á, túlságosan lusta, ezek mind azok. Majd beszél Tony Currannel. Tony tudni fogja, mi legyen. De mi van Tonyval, elveszítette a mobilját? Valami nem stimmel vele. Ian odaér a Range Roverhez. Kerékbilincset raktak rá. Az apja dührohamot fog kapni, Chris csak most vette kölcsön tőle. Busszal kell hazamennie, és az apja ott fogja várni az állomáson. Ian halálra rémül, és elerednek a könnyei. Ne sírj, Ian, apa meg fogja érteni. Ian nem akar hazamenni. A zsebében kotorászik, aprópénzt keresve, aztán megtántorodik és előrebukik. Kinyújtja a kezét, hogy megkapaszkodjon valamiben, de csak a levegőt markolja, semmi mást. Mire Ian Ventham a földre zuhan, már halott.”
Előrendelhető extra kedvezményekkel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése