Mai blog bejegyzésemben pedig megint egy beleolvasót hozok nektek, ezúttal C.C.Brown: Tania-Örvény a múltba címmel. A mostani részben a megmentői épp megismerik Tania-t és a fura dolgait. Tania pedig megismerkedik Lady Thinderrel és George-al az inassal, számomra személyes kedvencem a könyvből.
Tartalom:
Almási Tania egy rendkívüli lehetőséget kap a dél-angliai tengerparton működő Living Coasts víziállatkerttől, így néhány hónapra Torquay-ba költözik. A tenger fölött magasodó állatkert helyén száz éve még az angol arisztokrácia társasági életének központja, a Marine Spa épülete állt. Egy éjszakai, egyéni mentőakciója alkalmával a sziklák alatt kavargó örvény a mélybe, vagyis 1893-ba sodorja. Így veszi kezdetét egy izgalmas, kalandokkal átszőtt utazás, ahol egy okostelefon fontos szerepet kap, de számtalan bonyodalom okozója is. Hogyan sikerül áthidalnia az évszázados különbségeket? Izgalmas hajsza, kalandos utazás, szerelem, humor, és felhőtlen kikapcsolódás, legfőképp az olvasónak!
ENGEDÉLLYEL
A két lovas konflis nagyon is igazinak tűnik, a Beacon Cove széles, macskaköves útján. A gyönyörű, fényes, fekete lovak orrlyukaiból párafelhő száll fel, patáik türelmetlenül kopognak a macskaköveken. A bakon egy cilinderes kocsis ül, hosszú fekete köpenyben. Amikor meglát bennünket, leugrik, kinyitja a kocsi ajtaját, leengedi az apró lépcsőt, amelyen keresztül beemelnek, majd leültetnek egy piros bársonyülésre. A furcsa ruhás nőt is felsegítik, aki velem szemben foglal helyet. Rám mosolyog.
– Így drágám, most elmegyünk a házamba, s majd ott kipihenheti magát, s illő ruhát is keresünk önnek.
Majd megkopogtatja a kocsi tetejét, s az nagyot rándul, ahogy a két ló nekiveselkedik.
4. Lady Thinder otthona
Útközben, a konflis ablakán kitekintve alig hiszek a szememnek. A régi, ismerős épületeket mintha kipofozták volna. A kikötőben nagy a jövés, menés. Halas, zöldséges kordékat tologató asszonyok, halászok harsogva kiabálnak át egymásnak a bárkáikról. A belső yacht kikötőben most óriási kereskedelmi hajó áll. Hét árbocos izé. A pallóján jönnek, mennek a nehéz terheket cipelő kikötőmunkások. Esküszöm, mindjárt jön Onedin kapitány, és odakiált az első tisztnek, hogy "Bains! Az ördögbe is, mindjárt itt a dagály, és kifutunk!"
Gyerekek játszanak valami golyókkal nem messze tőlük. Maszatos kis arcuk, és rongyos ruházatuk van, mintha a Twist Oliver című film castingjára várnának. Elegáns asszonyok, cilinderes, nagybajuszos urak sétálnak az üzletsoron. Svájcisapkás rikkancs fiú újságot lobogtat kezében, hangja érces, nem igazán kisfiús. Hentesek, fűszeresek, halárusok üzletei sorakoznak a Torwood street emelkedőjén. Nagybajuszos, köpönyeges, fényes sisakos rendőr posztol az utca sarkán. Keresem a kamerákat, de vagy nagyon jól elrejtették őket, vagy ez tényleg csak egy hülye, de nagyon is valóságosnak tűnő álom. Kóvályog a fejem, csak úgy pörögnek előttem az élő film kockái, melyben most én is benne vagyok. De hogy kerültem ide? És miért pont én kerültem ebbe a helyzetbe?
Olvastam már ilyen jellegű könyveket. Mindig izgalmasnak tartottam a történetekben az időutazást, de két lábbal a földön járó ember vagyok, nem hiszek sem az ufókban, sem az angyalokban. Most viszont már semmiben sem vagyok biztos, amiben eddig NEM hittem.
Georgiára nézek, engem néz jóindulatú megértéssel a szemében. Nem tudom, hogy leolvasott e bármit is meghökkent, hitetlenkedő arcomról, de megszólal.
– Ugye, messziről került ide hozzánk, kedvesem? – kék szeméből őszinte kíváncsiság tükröződik.
– Meglehetősen – válaszolom röviden, nem faggat tovább.
– Bocsásson meg, de miért szólított az imént madame Zara-nak?
– Hiszen minden ruházatán e név szerepel – válaszolta.
Ez igaz is. A Magyarországon beszerzett ruháim nagy részén ez a márkanév található. A hölgy azonban folytatja.
– Módfelett különösnek tartottam ugyan némelyiken, a nagy feliratokat, amelyeket valamilyen újfajta, számomra nem ismert módszerrel helyeztek a szövetre, de manapság annyi minden új kerül be Európából, Amerikából Angliába, hogy minden nap tanulhat az ember valamit – mosolygott rám.
– De talán nem ez a neve, gyermekem?
Hangja olyan dallamosan hullámzik föl, s le a magánhangzóknál, hogy öröm hallgatni.
– Nem asszonyom. A nevem Tania Almási.
– Oh, hát mi végből kerültek önre egy másik hölgy nevével ellátott ruhadarabok?
Nos, ezen még nem gondolkoztam. Mármint a háttér sztorin. Mivel, ha nem akarom, hogy a bolondok közé zárjanak, kénytelen leszek úgy hazudni, mint a vízfolyás.
– Oh, az hosszú történet – mondom csendesen, s ő bólint, mintha mi sem lenne ennél természetesebb.
Kinézek az ablakon, a Babbacombe dombjait látom. Még olyan ritkán vannak a házak, hogy a tengert már messziről látni lehet a mélyben. A kocsi befordul pont arra, ahol eredetileg, mármint 2016-ban éltem két hónapig. Bekanyarodunk a Babbacombe csodás panorámájú sétányára. Az én időmben itt ücsörögtem a zöld füvön, és sült halat falatoztam. Most az egyik, hófehér oszlopokkal szegélyezett, hatalmas házhoz gördül be a konflis.
A konflis nagy döccenéssel megáll, már nyitják is az ajtót, a kis lépcsőt lehajtják. Magamra tekerem a takarót, amelyen eddig ültem, és Georgia után én is lelépek a lépcsőn, melyről két inas segít le.
– Köszönöm! – mondom határozottan a szolgáknak, akik újra fel akarnak emelni.
– Már tudok egyedül is járni.
Lady Thinder hátrafordul, egy kézlegyintéssel elküldi őket, majd int, hogy kövessem. Pazarul berendezett ház előcsarnokába érünk, ahol néhány alkalmazott serénykedik körülöttünk. A falakon csodálatos festmények, hatalmas ablakok, trópusi növények, pálmák mindenütt.
– Gyönyörű! – bukik ki belőlem az elismerés.
– Köszönöm kedvesem. Most elkísérik a vendégszobába, kerítünk megfelelő ruhát. Addig is a rendelkezésére áll az egyik szobalányom!
Középkorú, kövérkés asszony igyekszik felénk.
– Marie, mutasd meg Almási kisasszonynak a vendégszobát, hívd a szolgát, fűtsön be a kandallóba, s készíts meleg fürdőt. Valamint, bármit óhajt a kisasszony, olyan mintha én kérném tőled, Marie.
– Igenis, Madame – pukedlizik az, majd előttem mutatva az utat, elindul.
– Mire kész lesz a fürdővel kedvesem, a ruha ott várja majd a szobában, s Marie segít öltözködni, és rendbe tenni a toalettjét. Később találkozunk a szalonban, a teán – int, majd tovalibben az egyik szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése