Szeretném megköszönni S. A. Locryn írónőnek azt, hogy lehetőséget kaptam elolvasni a számomra legszebb történelmi romantikus történetet, a Gyufaláng című kötetét. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozni fog Tamás és Sándor. Később biztosan újra fogom majd olvasni. Mert ez a történet holtbiztos, hogy nem egyszeri olvasós
Gyufaláng
Tartalom
Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult
őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg
kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?
Véleményem
5/5
Nemrég fejeztem be a könyvet, de még mindig a hatása alatt vagyok. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mi lehet Sándorral és Tamással. Mariannal, Karcsival és Bencével. Vajon mi történhetett velük?
Írónőnek olyan történetet sikerült írnia, hogy még később is ezen rágódjak, ami nagy ritkán fordul elő velem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe fogom zárni Tamást és Sándort. Élethűen mesélte el a történetüket, mintha maga is ott lenne, vagyis nem, hanem valaki elmesélte, és ő pedig megírta.
Ez akár a valóságban is megtörténhetett volna. Egy olyan időben, korszakban, ahol az ilyen szerelemért halál járt volna. De ők ketten dacoltak mindennel. Hiszen a szerelem a legerősebb a világon.
Mindent legyőz, világokat dönt romba. El sem tudom képzelni, milyen lehetett az élet a háborúban, és utána az életbe visszarázódni. Nem merek belegondolni sem. Ez a történet iszonyatosan lelkivilágomba tört. Féltettem őket, hogy ne legyen semmi bajuk.
Ez a történet a szerelemről, szabadságról és az életben maradásról szólt. Egy olyan világban, ahol ezért meglincselik, megölik az embert. Ez a történet rávilágít arra, hogy történjen bármi, a sors vagy az univerzum mindig kitalál valamit. Összehozza, akiket össze kell hozni.
És ami még tetszett az - az, hogy S. A. Locryn olyan dolgot tett, amit eddig soha egy író nem tett volna. Olyan apróságot csempészett bele a történetbe, hogy szinte fel sem fogtam, mennyire fontos szál lehetett a cselekmény sodrásában.
Az egész történetben Tamással tudtam azonosulni. Az ő szemével, érzéseivel bepillanthattam az álarca mögé. Átéreztem, miken mehetett keresztül, és miket kellett megtennie még, hogy elérje a számára kijelölt boldogságot. Flashbackek, vagyis a visszaemlékezések nagyon ott vannak, így értelmet nyertek, hogy mikor, hogyan találkoztak a szereplők, és elképzelhetjük, milyen lehetett frontvonalon harcolni. Néha úgy éreztem, mintha magam is ott lettem volna, hallani véltem a sipító hangokat.
Izgultam, vártam, mi lesz a vége. Hogy vajon beteljesül végre a szerelmük, a kapcsolatuk? Mi lesz ezután? Forogtak az agyamban a kérdések. Sokszor félre kellett tennem, mert volt olyan jelenet, amit nem bírtam olvasni. Ilyen volt Sándor kínzása, Tamás elvesztett családjának titka, a bántalmazások és sok minden más.
Ezért is tartott számomra sokáig kiolvasni a könyvet. S. A. Locryn méltán lehet büszke. Fantasztikus történetet írt. Zseniális! Ezek után kíváncsian várom, mivel fog előrukkolni.
Ha rajtam múlna, 100 csillagot adnék. Semmi kivetni való hibát nem találtam. Egyszerűen fantasztikus. Ezt mindenkinek el kell olvasnia.
Szívből ajánlom nektek ezt a nem mindennapi történetet.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése