Hát sajnos mai nappal véget ért a Beleolvasó az Aurora Lewis
Turner: Névtelenek (Bolygókeringő 1.) c.könyvéből. Akinek tetszett azt a
bejegyzés alatt található linkeken tudja megvásárolni a könyvet. Bízom benne,
hogy ezekkel, a részletekkel kedvet szereztem nektek az olvasáshoz.
Aurora Lewis Turner
Névtelenek
(Bolygókeringő 1.)
Tartalom:
A Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az emberiség maradéka áldott tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is sejtik, hogy vannak mások rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik különleges erőkkel bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő érdekeiket szolgálva titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi leszünk a vad. Én így futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos karjaiba… Így kezdődött a keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első könyve.
ENGEDÉLLYEL
– Onnan, hogy én is ezt csináltam – felelte Lloyd hidegen. – Egykor én is katona voltam, és élveztem, ha mások szenvedtek miattam. – Auróra az ajkába harapott, hogy elfojtson magában egy önkéntelen szisszenést. – Az olyan erők, mint amilyen neked is van, igencsak ritkák és értékesek. Sokat fizettek volna érte.
– Zsoldos voltál? – A lány szájából szinte önkéntelenül buggyant ki ez a kérdés, mire a férfi bólintott egyet, és mintha egy pillanatig az emlékeibe mélyedt volna, elmélázott. Aztán mégis felemelte a fejét, hogy egy sóhajjal folytassa:
– Ez már régi történet.
– Ezek szerint nem kell attól félnem, hogy átadsz nekik?! – mondta félig kérdezve ezt a lány, mire Lloyd megrázta a fejét, majd Auróra felé fordította zöld tekintetét.
– Viszont így is nagy bajban vagy.
– Mit tennének velem, ha elkapnának?
– Ez attól függ, hogy ki kapna el. Vannak olyanok, akik élve felboncolnának és kivennék az agyadat, mások fegyvert készítenének a képességeidből, megint mások fogva tartanának téged a halálod napjáig.
– Nem is tudom, hogy melyik megoldás a legszimpatikusabb – csattant fel a lány némi szarkazmussal hangjában.
– Vannak, akik segítenének neked.
– Mint te? – kérdezte Auróra Lloyd egészen helyes arcvonásait fürkészve.
– Rám ne számíts! Épp azért élek ezen a koszfészek bolygón, hogy távol tartsam magam a bajoktól, mint amit épp te készülsz hozni a nyakamra.
– Akarod, hogy lelépjek?
– Ha elmész, meghalsz – merült el Lloyd a saját gondolataiban, miközben egy düledező ház bejáratához kanyarodtak be. – Nem, itt maradhatsz egy éjszakára, aztán továbbállsz. Útbaigazítalak azzal kapcsolatban, hogy merre találsz majd barátokat, akik segíteni tudnak neked.
– Te nem jössz velem? – kérdezte a lány elcsukló hangon, mire Lloyd ismét felé fordította zöld tekintetét, majd megrázta a fejét.
– Én már eleget harcoltam, kölyök. – A következő pillanatban kiszállt a kocsiból, mire követte őt Auróra is, aki aztán a tekintetét a roskadozó házra vetette. – Mint már mondtam, itt éjszakázhatsz.
– Ez a te házad? – kérdezte a lány döbbent hanglejtéssel, mire Lloyd a ház felé lépett, aztán megjegyezte:
– Hidd el, ha tudtam volna, hogy vendégem lesz, akkor se takarítottam volna ki.
Auróra egy furcsa mosolyt látott a férfi arcán átsuhanni, mire mindketten az épület felé indultak. A háznak hiányzott az egyik oldala, belül pedig tele volt törmelékkel, beszakadt gerendákkal és egy lépcsősorral, amely nem vezetett sehova. Lloyd röviden megjegyezte:
– A felső szinttel történt egy kis baleset, így csak az alsó használható. – Auróra pillantása a falakra vándorolt, amelyeket végestelen-végig karmolásnyomok szántottak. A következő pillantása pedig ismét Lloydra vetődött, jobban mondva a kezére, ami abban a pillanatban egy normális férfikéznek tűnt. Az észrevette a lány pillantását, majd zsebre dugta a kezeit, és így fűzte tovább a mondandóját:
– Egyetlen éjszaka, nem több.
– Köszönöm – bólintott egyet a lány, aztán illendőnek érezte, hogy bemutatkozzék –, egyébként Auróra vagyok.
– Pont leszarom – vont vállat a férfi, majd hátat fordított neki, és az egyik kicsavarodott ajtajú szoba felé vette az irányt, miközben oda se fordulva Aurórához ennyit tett még hozzá a beszélgetésükhöz:
– Ahol helyet találsz, oda nyugodtan letelepedhetsz.
Amint a férfi belépett a helyiségbe, és üggyel-bajjal magára zárta a szoba ajtaját, Auróra a másik szoba felé vette az irányt, hogy aztán meglássa a hatalmas rumlit, ami ott várt rá. Egyetlenegy bútor sem maradt ott épen, kényszerű választása így egy szétszakadt szófára esett. Annak másik felét hamar megtalálta, majd összetolta a tőle elszakított fejrésszel. Így végül az egy elfogadható ágynak bizonyult éjszakára. Mégis elég nehezen jött álom a lány szemére. Kavarogtak a gondolatai, és sok olyan gondolata támadt, amelyek közül szinte mind vendéglátójához vezetett. Aznap többször felriadt, mert álmában egy sötét, medveszerű lény épp az ő vérére szomjazott. Egyszer aztán egy zakatoló hangra ébredt, ami nem a házon belülről, mindinkább azon kívülről érkezett, mintha csak az égből jött volna. Tudta, hogy megtalálták őt.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése