Beleolasó: Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok - ("Clarissa felemeli a kezét, letolja magáról a paplant, és emelgeti a lábát, hol kiteszi a tetejére, hol vissza alá. ")

Úgy látszik a hétfők a beleolvasó első napjai lesznek, ugyanis újabb Beleolvasót hoztam el nektek. Ezúttal Fodor Zsana írónő érdeklődött a Beleolvasó után, hogyan is megy ez. Nos, hát hetente fogtok olvasni itt a blogon Elhúztam, Anyátok c. kötetéből részleteket. Én már olvastam, nagyon tetszett és reméem nektek is tetszeni fog.

Fodor Zsana:

Elhúztam, Anyátok

Tartalom:

Clarissa ​néhány napja úgy érzi, valami gond van vele. Méghozzá éppen éjszaka törnek rá viharos vágyak. Így, közel a negyvenhez, tippelgetni kezd: ugyan mi lehet a gondjai hátterében? Ilyen az, amikor a kapuzárási pánik beköszön? Vagy talán máris a menopauza szórakozik vele? Tanácstalan: mi a jó nyavalya fészkelhette be magát az álmaiba, felborítva lelki egyensúlyát, mígnem barátnője, Rose ki nem rángatja otthonról, és el nem viszi egy beachbuliba. Ott aztán minden világossá válik számára… Berlin zártkörű bulijaiba keveredni olyan kalandokat jelent, melyekről eddig álmodni sem mert. Vagyis de. Pont ez a baj… 
Peter nem veszi észre az előjeleket, ugyanis felesége, Clarissa nagyon jól titkolja gondjait. Egy nap azonban, az éjszaka közepén, ott találja magát a közepében. Felesége olyat mutat neki, amitől tátva marad szeme-szája. Ettől kezdve fenekestül felfordul addigi nyugodt életük. Peter nem győzi kapkodni a fejét. Támogatja ugyan Clarissa döntéseit, ám olyan lapokat dob elé az élet, melyek megingatják hitében. Még az is lehet, hogy enged a csábításnak. Csak egyszer. Talán megérné kipróbálni, milyen szolgáltatást nyújt Sisy, az eszkortlány, aki nem mellesleg Clarissa barátnője, ráadásul Peter barátja, Carl eszkortcsaja. Mi lesz ebből…?

ENGEDÉLLYEL

(A történet fikció, a képzeletemben jött létre, minden esetleges kapcsolódás a valósághoz, csak is a véletlen műve)

Düh

1.

Peter

Már megint hallom: mocorgás-fészkelődés-paplansurrogás. Ez a harmadik nap. Utálok felébredni az éjszaka közepén, kínszenvedés lesz a visszaalvás. Oldalra pillantok: Clarissa felemeli a kezét, letolja magáról a paplant, és emelgeti a lábát, hol kiteszi a tetejére, hol vissza alá. Mi az isten baja van már megint? Nem tűröm tovább! Holnap szólok neki, hogy övé a kanapé, így járt.

Ellenőrzöm a hőmérsékletet: az ébresztőóra kijelzője neonzölden világít: huszonkét fok. Melege nem lehet, ezt még jól szokta tűrni. A nap egész délelőtt sütötte a ház oldalát, de a huszonkét fok egész jó éjszakára, még nyár van, sehol a szeptemberi lehűlés. Oké, a gyerekeknél olyan húsz-huszonegy fok körül lehet a nyugati és keleti fekvésű szobák miatt, a miénk pedig déli, ezért magasabb a nyári hőmérséklete, de a különbség elenyésző, nem ez lehet a gond. Nagyot fújok. Ha nem fejezi be a motoszkálást, megint mehetek ki aludni.

A nappaliba lépve felmérem a viszonyokat: talán akad jobb ötlet, mint a kanapé, amit ugye, ki sem húzhatok, túl nagy zajt csapnék vele, ezt a kört már lejátszottam tegnap és azelőtt. Hiába gondolom újra, ugyanarra jutok, mint korábban: az ülőfelére fekszem, nincs más lehetőség.

Iszom egy pohár vizet a konyhában, hátha segít gondolkodni. Akár a kanapé díszpárnáit is összeilleszthetném a szőnyegen. Az üres poharat forgatva a kezemben, felmérem a helyzetet. Talán jobb ötlet. Kicsit arrébb tolom a szoba közepén lévő dohányzóasztalt, hogy jobban elférjek a földön. Tuti, lerohad reggelre a derekam, de legyen, jobb, mint a keskeny ülőfelület.

Leülök a párnákra, viszonylag kényelmes. Menni fog. Még ki kell hoznom a takaróm. Tegnap reggel itt hagytam egy plédet a kanapén, de hűlt helye. Leteszem a poharat a konyhapultra és kifordulok a szobából, a hálóba tartok.

– Na nem! – döbbenek meg, amint belépek. A félhomályban, az utcalámpa fényét ugyan megszűri a roletta, mégis jól kivehető, hogy Clarissa nem állt le. Mégis mit művel a feleségem? Ebből a buliból maradtam én ki eddig?

Lassan közeledem az ágyunkhoz, a látvány letaglóz. A paplan lelóg az ágyról, a hálóing félig felcsúszva, a keze pedig... Mi? Nagyon úgy tűnik, hogy erotikus álma van. Nyög, jobbra-balra vetődik, valami kivehetetlent motyog. Ezt nem hiszem el! Nem ébreszthetem fel, még megijeszteném, és persze eszem ágában sincs elrontani az örömét. Szóval, őt is zavarja, hogy majd egy hónapja nem dugtunk. Mint ahogy mostanában… Ha egyáltalán összejön az a havi egy-két alkalom.

Hozzá kell érnem. Szeretném megsimogatni a combját, legalább ennyi részem legyen benne.

Megérintem, és figyelem, vajon felébred-e. Semmi. Oké. Lábai közé telepszem, a kezei épp a mellén kalandoznak. Rásegítek a menetre, simogatom én is, de nagyon óvatos vagyok. Ez csak a ráadás lehet, hisz az élmény az álmában játszódik. Motyog valamit, de érthetetlen, majd hirtelen. a csípőjét megemeli, és felnyög.

Látom az arcán az enyhe mosolyt. Megérkezett.

Vegyes érzések öntenek el. Szégyellem is magam, de a nyugalom érzése is átjár. Nyilván mérgesnek kellene lennem, hogy nem hozzám fordul, de ez most nem lényeg. Tudatában sincs annak, hogy némi közöm azért csak volt az öröméhez. Annyi bizonyos, hogy erről beszélnünk kell. Egyáltalán, mi lehet ennek az oka?

Lehúzom a hálóingét, és betakarom a földről felrángatott paplannal.

Ki kell mennem a fürdőbe, hogy elintézzem a saját köröm..

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Erawan Kiadó

Fodor Zsana Író