Köszönöm Miklós, hogy időt szánsz a kérdéseimre. Már régóta szerettem volna interjút készíteni erről az oldaladról is. Többoldalú, kreatív alkotó vagy. Kevesen tudnak arról, hogy milyen fantasztikus borítókat készítesz, és mellette íróként is tevékenykedsz. Egyik munkád szebb, mint a másik, és tényleg azt adja vissza, amit a történet sugall. Több munkád is tetszik, de számomra Marilyn Miller és Susan Skiethen borítói tetszettek a legjobban. Bár úgy gondolom, meg kell, hogy említsem a Macsót és a Házinyuszi borítóit is
Halasi Miklós Író és Borítótervező
Mióta tervezel borítókat, és miért döntöttél úgy, hogy az írói pályafutásod mellett belevágsz ebbe?
Igazából nem borítókkal, hanem könyvjelzőkkel kezdtem a fotószerkesztő pályafutásomat. Ugyanis Krisztin még nem létezett papíron, amikor az Imádom a könyveket rendezvényein, az írótársaimnál észrevettem a szebbnél-szebb, rajongóknak szóló ereklyéket. Ekkor még javarészt ebookban adtam ki a regényeimet, melyekhez készült képi összeállításokat nem nevezném igazi borítónak. A könyvjelzőket látva rájöttem, hogy ezeken keresztül könnyebb elérést biztosíthatok a történeteimhez, ugyanis mindegyikre QR kódot tettem, hogy mobillal egyszerűbben megvásárolhatók legyenek az ebookok. Pár ilyen könyvjelző után vágtam bele az első komolyabb könyvborítómba, Krisztin nyomtatott verziójának elkészítésébe, még 2018-ban. Kihívás volt, mert a kalapos hölgyet ábrázoló rajzot egy igen kedves barátném lánya készítette, Badari Boglárka, és többféle variációt próbáltam végig. A fotószerkesztő programomnak és a sorsnak hála, teljesen véletlenül jött össze a borító mai elrendezése.
Ezután a Hangulatkeringő trilógia részei készültek el még ugyanezen a nyáron. A látványuk olyannyira jól sikerült, hogy a Házinyuszi, azaz az első könyv megjelenése előtt bő fél évvel már azt kérdezték tőlem, hol lehet megvenni. Ekkor döbbentem rá igazán, mennyire számít egy ütős külső, és ezt követően foglalkoztam kiemelten a képekkel, betűkkel, szerkesztéssel.
Mennyire nehéz összeegyeztetni a két felettébb eltérő szakterületet?
Nem nehéz. Pontosabban: amikor ihletet kapok, és időm is van arra, hogy leírjam a gondolataimat, akkor nekiülök gépelni, de a borítókészítés szinte bármikor végezhető a szabadidőmben, amikor gép előtt ülök. Persze, ha leadási határidő van a nyomda felé, akkor elsőbbséget élvez ez utóbbi foglalatosság, ellenben az írás szerencsére nem időhöz és kiadóhoz kötött a részemről. Nem véletlenül írom lassan második éve a trilógia középső darabját, a Hercegnőt, pedig jó lenne már azt is befejezni, hogy a harmadik részt kezdhessem el, hiszen nagyon várják már az olvasóim.
Honnan merítesz inspiráló ötleteket, illetve mennyire rendeled magad alá az írók fantáziájának?
Teljesen más a két dolog, ezért jól megférnek egymás mellett. Az íráshoz, fogalmazáshoz agy, koncentráció kell, míg a grafikához inkább megérzés, szépérzék, kísérletező kedv, játékosság. Ez utóbbi azért érdekes, mert egy könyvborító tényleg akkor lesz tökéletes, ha merész, látványos, ütős, és amikor ránéz az ember, izgalmasnak, netán gyönyörűnek találja. Az ingyenes képmegosztó oldalakon nagyon sok, lélegzetelállító kép vár mindenkit, melyek profi fotósok munkái, mondhatni tökéletesek. Ilyen alapból kiindulni már fél siker, de ezután jön a játék az effektusokkal, betűkkel, több kép illesztésével, montázzsal és még sorolhatnám a technikai finomításokat. Persze mindent lehet a végtelenségig fokozni, de néha a kevesebb tényleg több.
Fontos dolog, hogy a könyv témáján kívül illeszkedjen a szerző stílusához, ízléséhez is, hiszen őt, az írását tükrözi majd a történet külseje. Érezze magáénak az író. Épp ezért velük közösen készül el a borító, és már ha van elképzelésük, tervük, igyekszem azt megvalósítani. Az álmaiknak néha korlátjai is vannak, hiszen rajzolni kevésbé tudok, inkább a fotószerkesztésben vagyok otthon. Tehát aki hozzám fordul, inkább képekkel készüljön, ráadásul olyanokkal, melyek hivatalosan is felhasználhatók kereskedelmi célokra. Ez utóbbi feltétel erősen behatárolja azt, miből indulhatunk ki, de úgy gondolom, eddig a legtöbb esetben sikerült megtalálni a legjobb megoldást.
Mennyi időbe telik elkészíteni egy borítót?
Ez igazából összetettségtől függ, és sokszor hetekig készül, mert minden nap jöhet valami új ötlet. Az alapok összerakása egy este alatt is meglehet, aztán jönnek a finomítások, betűk keresése, elrendezés igazgatása, effektezések, fülszöveg - ezek az apróságok külön napokra oszlanak el. Előfordul, hogy a borítót készítem el először, és a gerinc, valamint a hátlap az első „kapavágást” követően 1-2 hónappal később alakulnak ki. Szóval ez egy eléggé elhúzódó, több estéből álló folyamat.
Mit gondolsz, van divat a könyvek külső megjelenésre terén? Elvégre az utóbbi években számos külső borításon visszaköszön a félmeztelen férfiak és nők képei.
Mindenképpen van divat. Külföldön, a romantikus könyvek borítóit már rajzolják, színes, vidám külsőt kap a legtöbb. A Goodreadsen figyelem a kinti megjelenéseket, hiszen azok a trendek hamarosan hozzánk is begyűrűznek. A félmeztelen pasik bár sosem csengenek le, a félmeztelen nőket mégsem teszik ki a borítókra, csak esetleg háttal. Az erotikus könyveken ilyen párosok később is előfordulhatnak, hiszen a borító adja a témát, de a romantikusok esetében már változás érződik. Szerencsére egyre merészebb és látványosabb megoldások látnak napvilágot, melyek sokszor engem is lenyűgöznek.
Mit szólsz azokhoz a negatív véleményekhez, ahol a borítót kritizálják? Hogy tudod ezt kezelni? Melyiket szereted jobban csinálni: írni vagy borítót tervezni?
Egy negatív vélemény sosem esik jól, ellenben ha építő jellegű, azaz az illető megmondja, mit és hogyan lehetett volna megoldani (esetleg meg is mutatja), azért hálás vagyok, mert mindig szeretek újat tanulni abban a témában, ami érdekel. Amennyiben sima trollkodásról van szó, kevésbé veszem fel, hiszen kritizálni mindenki tud, még én is. Sokan értenek itthon a focihoz, de... Mivel az írás és a borítózás is más-más énemet csalogatja elő, így dönteni nem igazán tudnék. Élvezem a fotószerkesztést is, mert kikapcsol, de az írást talán jobban, mert akkor egy új világot hozhatok létre, különböző helyzetekben találhatom magamat, és mint egy másik élet, úgy merülhetek el benne.
Mi a különbség a tervezett fotó, illetve szerkesztett között?
A tervezett fotó azon kívül, hogy egyedi, a beállítások is a könyvborítónak készülnek, épp ezért egyedi, ráadásul költségesebb. A szerkesztett fotónak viszont olyan korlátai lehetnek (például megvilágítás vagy az alak kivágása), amiket utólag nem biztos, hogy javítani lehet. Nyilván a tervezett fotóval könnyebb dolgozni, hiszen létezik már egy kész terv, akár fejben vagy vázlatban, míg a szerkesztettnél az alapkép (vagy képek) beállításai miatt kötöttebb végeredmény születik.
Ha esetleg egy írónak nem jön be az elkészült borító, szoktak cserét kérni? Ilyenkor milyen javaslatokkal érvelsz, vagy van egyáltalán helye cserének?
Szerencsére ilyen szituációba eddig még nem futottam bele, hála annak, hogy a szerzővel közösen próbáljuk meg kitalálni az adott keretek között a lehetőségeket. A legtöbb írónak van már elképzelése, hiszen a karakterek, szituációk a fejükben léteznek, így ezekhez a tervekhez a legjobb eszközöket, fotókat kell megtalálnunk. Az már nekem is kihívás, ha nekem kell kitalálni az elmesélt sztori alapján a borítót. Ilyenkor vízjeles képekkel teszek javaslatokat, mintákat készítek. Igyekszem megtalálni azt a kompozíciót, ami elég ütős lehet ahhoz, hogy az olvasók felfigyeljenek a könyvre, hiszen nehéz kitűnni több millió könyv közül. Néha az egyszerű, máskor a látványban dús összeállítás jön be, a fő, hogy tükrözze a szerzőt és a történetet.
Mennyire szól bele a kiadó egy adott könyv borítókép készítésébe?
Egyelőre nem voltak ilyen tapasztalataim, mert a szerzőknek közvetlenül készítettem borítókat. Ezeket addig csiszoltuk, amíg azok el nem nyerték a megrendelő tetszését. Mivel olyan összeállításra törekszem, ami hatásos, ezért remélem, nem csak az olvasóknak, hanem a kiadóknak is tetszik, amiket készítek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése