2020. június 15., hétfő

Beleolvasó:Aurora Lewis Turner: Névtelenek (Bolygókeringő 1.) - ("Mert te vagy eddig az egyetlen, akivel találkoztam, és aki olyan erőkkel rendelkezik, mint én."

Elérkezett a hétfő, így újabb részletet hozok nektek Aurora Lewis Turner: Névtelenek c. könyvéből. Hogy tetszett az előző rész? Vártátok a következőt? Vajon mi lesz a mostani részben?


Aurora Lewis Turner: Névtelenek 
(Bolygókeringő 1.)


Tartalom:

A Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az emberiség maradéka áldott tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is sejtik, hogy vannak mások rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik különleges erőkkel bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő érdekeiket szolgálva titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi leszünk a vad. Én így futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos karjaiba… Így kezdődött a keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első könyve.


ENGEDÉLLYEL


– Nem? Akkor figyelj! – felelte a férfi, miközben elérte az autót, és készen állt arra, hogy beszálljon oda. Auróra hamar utolérte őt, majd az autó és a férfi közé vetette magát. Fel kellett szegnie a fejét, hogy a segítője szemébe tudjon nézni. Soha nem érezte magát annyira határozottnak, mint akkor.
– Megmentetted az életemet.
– Ez nem jelent semmit. Inkább menj az utamból, és kezdj vele azt, amit akarsz!
– Tudom, hogy ki vagy – próbálta a lány összerakni a férfiról hallott információmorzsákat. Annak teste érezhetően megfeszült erre, majd hitetlen szemekkel a lányra nézett, aki bátortalanul így fűzte tovább a mondandóját:
– Lloydnak hívnak.
– Ezt itt mindenki tudja. Most tűnés az utamból! – próbálta a kezével arrébb sodorni a lányt, hogy be tudjon szállni a kocsiba, de Auróra nem akarta feladni a harcot, így behajolt az ablakon keresztül, és ennyit mondott neki:
– Vagy szólítsalak Arktosnak? – A férfi ledermedt egy pillanatra, aztán Auróra szemébe nézett, és ezzel lezárta a vitát.
– Szart se tudsz rólam – indította el az autót minden bűntudattól menetesen, és hagyta ott a remegő térdű Aurórát.
A lány nem sokat értett a körülötte lévő eseményekből, de azt pontosan tudta, hogy Lloyd, azaz Arktos, olyan erőkkel rendelkezett, amelyeket ép ésszel nem igazán lehetett felérni. Ahogyan azt is tudta, hogy neki is pontosan ilyen ereje lehetett. Így arra is könnyedén rájött, hogy, ahhoz, hogy közelebb kerüljön a saját ereje mibenlétének megismeréséhez, a férfin keresztül vezetett az út. Ezért elővette zsebéből az üres szalvétát, majd írni kezdett rá. Amint látta, hogy eltűnnek onnan a betűk, tudta, hogy sikerült a terve, és ezzel együtt ő maga is eltűnt. A következő pillanatban Lloyd autójának anyósülésén találta magát, aki ijedtében elkapta a kormányt, így majdnem lesodródott az amúgy üres útról.
– Mi a fasz? – kérdezte a vezető ijedtében szinte magától, mire a lány megkapaszkodott az ülés szélében, és ezt mondta neki:
– Válaszokat keresek a kérdéseimre.
– Akkor keresd őket máshol! Miért nem akadsz már le rólam?
– Mert te vagy eddig az egyetlen, akivel találkoztam, és aki olyan erőkkel rendelkezik, mint én.
– Na, ne mondd! – válaszolta Lloyd, amint megállt az út szélén, majd a mellette ülő lányhoz fordult, és ironizálva így folytatta:
– Talán szabadidődben te is szoktál embereket ölni?
– Nem, én csak… – Auróra körbenézett a lepukkant kocsiban, majd egy nagyot sóhajtva kérdezte:
– Hol vagyunk?
– Ezt se tudod? – kérdezte a férfi, mire beleszívott a cigarettájába, és megjegyezte:
– A Hetedik Bolygón, illetve annak egyikén. Hol éltél ezidáig? – Ez utóbbi mindinkább egy költői kérdés volt, mintsem szó szerinti, de a lány mégis válaszolt rá.
– Az Európán, a főváros egyik külkerületében. Akkor még nem tudtam, hogy… mutáns vagyok, mint amilyen te is.
– Senki nem hív bennünket mutánsnak. Ez elég sértő – jegyezte meg a vezető ülésen ülő.
– Akkor kik vagyunk?


A könyvet itt tudjátok beszerezni:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése