2020. június 12., péntek

Beleolvasó: Hajnal Kitti: Főnix - ("Nem mondott többet, a hóna alá kapta a bukósisakot, és feltépte az ajtót. Ahogy suhantak mellette a házak, máris valami furcsa nyugalom szállta meg. Noah-n kívül egyetlen szerelme volt: a sebesség.")

Hajnal Kitti: Főnix c. könyvéből újabb részletet hozok nektek. Az előző részben ugye, összeveszett Jake és Noah. A mostani részben pedig Jake egy kis magányra volt szüksége, a másik szenvedélye a sebesség, ezért felült a motorjára és elsuhant hazulról. Hogy aztán mi lesz később, majd kiderül a következő részben.


Hajnal Kitti:
Főnix


Tartalom:

Kaphat-e főnixként szárnyra hamvaiból egy kapcsolat? Képes-e egy erősnek indult szerelem túlélni az idő, a titkolózás és a kimondatlan szavak, okozta sebeket? 
Jake tizenkilenc éves. Három szenvedélye van: a festés, a motor, és Noah. Három éve alkotnak egy párt, Jake épphogy tizenhat múlt, amikor elcsábította a férfit, aki a tanára volt. A kapcsolatukat így több okból is titokban kellett tartaniuk, a négy fal azonban nemcsak köréjük nőtt, egy idő után közéjük is állt. Az egyre több súrolódás egyre több veszekedést szült, Jake ráadásul egy vitájuk hevében elkövetett egy súlyos bűnt, ami tovább mélyítette közöttük a szakadékot. Amikor azonban Noah életében feltűnik valaki más, és elszánja magát a szakításra, rá kell döbbennie, hogy ők ketten képtelenek elengedni egymást…


ENGEDÉLLYEL

Nem mondott többet, a hóna alá kapta a bukósisakot, és feltépte az ajtót. Ahogy suhantak mellette a házak, máris valami furcsa nyugalom szállta meg. Noah-n kívül egyetlen szerelme volt: a sebesség.
Kihalt területet keresett, hogy ne kapcsolják le, amiért túllépi a korlátozást. Ha tombolni akart, próbált nem kárt tenni semmiben és senkiben, inkább kereste a veszélyt, legyen az száguldás vagy egy tízemeletes ház tetején üldögélés. A szabadság határait feszegette, hogy úgy érezze, él.
Gyorsított. A szél nekiütközött, megpróbálta visszatartani, de ő ellenállt. Igyekezett kiüríteni a fejét, és csak a motorra koncentrálni, de nem sikerült. Ellepték az emlékek, az utolsó pillanatban kerülte el a hirtelen felbukkanó, ezerrel dudáló autót.
Zakatoló szívvel állt meg az út szélén. Levette a sisakot, lejjebb tolta az útról a járgányt, majd hanyatt dobta magát a füvön. Nem érdekelte, hogy hűvös van, a gyéren elővillanó csillagokat figyelte, és gondolkodott.
Nem tagadhatta, hogy észrevette a változást Noah viselkedésében, de nem tulajdonított neki elég nagy jelentőséget, mert lefoglalta a saját baja. Túl sok volt, túlságosan fölé nőtt a fájdalom, pedig ha időben kapcsol, talán még elejét vehette volna…
De minek is? Hiszen Noah azt állította, nem történt köztük semmi. Morbid módon leginkább ez bizonytalanította el Jake-et. Miért vallotta be, hogy van valaki más a képben, ha hónapok alatt nem fordult komolyra? Amikor ők összejöttek, hetekbe telt csupán, mire levette a lábáról a férfit, és utána már „csak” rá kellett vennie, hogy elfogadja.
A fiú félt. Elképzelni sem bírta az életét Noah nélkül, még akkor sem, ha az utóbbi időben a kapcsolatuk csak vitákból és sértődésből állt. Hitt benne, hogy helyrehozhatják, de most, hogy kiderült, vetélytársa akadt, fogalma sem volt, mit tegyen. Az biztos, hogy nem engedi át könnyen a férfit. Persze lehet, hogy egyébként is egyoldalú az egész, csak Noah rábízta a kétségeit…
Soha nem tudott igazi választ adni arra a kérdésre, mit szeret ennyire a férfiban. Nem erős személyiség, nem kiemelkedő, bár túlzás lett volna azt állítani, hogy szürke jelenség. Valami furcsa kisugárzás, bizonytalan erő áradt belőle, ami annyira vonzotta Jake-et, hogy teljesen eszét vesztette. Megfogta a mélykék szempár és a halvány mosoly, gondolni sem tudott másra, folyton maga előtt látta, ha egy pillanatra lehunyta a szemét. Vele feküdt és vele ébredt, mígnem azon kapta magát, hogy mindenáron magának akarja. Mámorító volt, amikor végre megszerezte, az első csókjuk is kitörölhetetlen emléket hagyott…
Feküdt a fűben, kitapogatta a cigarettát a felső zsebében, és rágyújtott. Noah mellett rászokott, bár a férfi nem örült neki, hogy ilyen fiatalon dohányzik. Nem mintha túlzásba vitte volna, de most túl erősen vágyott rá. Szórakozottan figyelte az ég felé kúszó füstöt, a gondolatai ide-oda röppentek, emlékeken át a jövő kínzó kérdései felé. Noah szakítani akart… de végül ez most azt is jelentette, hogy részéről vége? Nem mondta ki, talán van még remény.
Jake csak akkor kelt fel a földről, amikor már átjárta a hideg. Felpattant a motorra, de nem hazafelé indult. Valakinek ki kellett önteni a szívét, mielőtt túlcsordulna, és valami hülyeséget követne el.
A hátsó bejáraton ment be, az ismerős biztonsági őr csak biccentett felé. Magától nem jött volna ilyen helyre, de Lindsay itt dolgozott, és neki most szüksége volt rá. Az öltözőben leült, ott várta meg, a klubba, eszébe se jutott betenni a lábát. Mit nézne ő a sztriptízen, ha egyszer nem érdeklik a nők?
– Úristen, a frászt hoztad rám, te ökör!
– Bocs.

A könyvet itt tudod beszerezni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése