Elérkezett hát újra hétfő és megint hozom nektek Aurora
Lewis Turner: Névtelenek (Bolygókeringő trilógia 1.) könyvéből újabb részletet.
Eddig hogy tetszett nektek? Várjátok a következő folytatást, ugye? Ha tetszett,
hagyjatok nyomot!
Aurora Lewis Turner: Névtelenek
Tartalom:
A Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az
emberiség maradéka áldott tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is
sejtik, hogy vannak mások rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik
különleges erőkkel bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő
érdekeiket szolgálva titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi
leszünk a vad. Én így futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos
karjaiba… Így kezdődött a keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első
könyve.
ENGEDÉLLYEL
- Nincs nevünk. Nevezhetsz minket kivülállóknak, adaptálódottaknak vagy bármi másnak. vagy bármi másnak.
– Tehát akkor névtelenek vagyunk – mosolyodott el a lány a gondolatra, mire a férfi vállat vonva így szólt:
– Ahogy tetszik.
– És mégis, hogy jöttek létre a névtelenek?
– Túl sok a kérdés – mélyesztette bele Aurórába zöld tekintetét Lloyd.
– Azt akarod, hogy eltűnjek, nem? Ha válaszolsz a kérdéseimre, akkor megígérem, hogy békén hagylak. Ez fair alkunak tűnik. Én a helyedben elfogadnám, mert hosszú távon nagyon idegesítő tudok lenni – tette hozzá a lány mosolyogva.
– Rövid távon is az vagy – nézett bele a visszapillantó tükrébe a férfi, mire megjegyezte:
– Nem akarok sokáig itt időzni, hiszen a hullák előbb-utóbb szemet szúrnak valakinek.
– Veled megyek – ajánlkozott Auróra.
– De jó lesz nekem! – hördült fel tehetetlenül a férfi, miközben újra visszatért az útra, és a semmi felé vette az irányt. Miután egy percig mindketten néma csöndben ültek az autóban, Lloyd megkérdezte Aurórát:
– Mit akarsz tudni?
– Először is, hogy esetleg van-e nálad valami ennivaló – döbbent rá a lány arra, hogy farkaséhes volt. Lloyd a kesztyűtartóra mutatott, ahonnan Auróra előhalászott egy meggyötört szendvicset, amit halkan majszolni kezdett. Amikor már csillapodott az éhsége, tovább kérdezte a férfit:
– Kik azok a névtelenek? Többen is vannak?
– A névtelenek, ahogy te hívsz minket, a betelepítés során adaptálódtak a környezethez – nézett rá a lányra, de az nem mutatta jelét annak, hogy értené, amiről a férfi beszélt, ezért így vitte tovább a gondolatmenetet:
– Amikor el kellett hagynunk a Földet, egy kapitalista cég irányította a betelepítést. Nagyon egyszerű elveken működött a dolog; létezett hat bolygó, amelyek a leginkább földszerűnek, viszonylag békés és nyugodt bolygóknak számítottak. Ide költöztek azok, akik meg tudták ezt fizetni. Minél többet fizetett az ember, annál nagyobb csomagot kapott cserébe; nyugodt környezetet, szép lakást, autót, iskolát a gyerekeinek… mintha csak a gravitáció mértéke lett volna az egyetlen dolog, ami változott volna az előző életéhez képest.
– És mi történt azokkal, akik nem tudtak fizetni? – kérdezte Auróra remegő ajkakkal.
– Azok, akik kevesebb pénzzel rendelkeztek, más bolygókra költöztek. Azok a bolygók veszélyesnek számítottak tele halálos csapdákkal, vérszomjas lényekkel. Oda nem építettek házakat, az embereknek maguknak kellett boldogulniuk, úgy ahogyan csak tudtak. Ezen bolygók összességét hívjuk a Hetedik Bolygónak. Ezen a bolygón például semmi sincs, az egész egy nagy sivatag, úgyhogy ádáz harcok folynak a vízért. Mindenki magának termeli az élelmet, ahogyan csak tudja. Nem ritka dolog, hogy az itteniek néha kannibalizmusra fanyalodnak. – Auróra gyomra ebben a pillanatban fordult fel, de még épp idejében tudta visszatartani a hányást. Lloyd szinte ügyet sem vetett erre, inkább folytatta a történetet.
– Mint mindig, az evolúció és az élet utat tört magának. Ezeken a bolygókon az emberek elkezdtek adaptálódni a környezetükhöz, megváltoztak, és különböző képességeket fejlesztettek ki maguknak, amelyekkel képesekké váltak aztán megbirkózni a körülöttük lévő veszélyekkel.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése