~~~ Recenzió ~~~
Köszönöm Szivárványálom Könyvek Kiadónak a lehetőséget, hogy
elolvashattam Sam Wilberrytől a Csillagvizsgáló című könyvet. Először
vehettem kézben az írótól a könyvet, eddig nem volt szerencsém olvasni. Ezek
után szívesen olvasnék még tőle. Az biztos, hogy tehetséges, látszik, érződik a
kötetében, hogy nagyon jól ír.
Sam Wilberry:
Csillagvizsgáló
Tartalom:
“Nem csak egy
Univerzumban létezünk, hanem mi magunk is azok vagyunk.”
Édesanyja váratlan
halála kifordítja a négy sarkából Aaron világát. A fiú létrehoz egy blogot,
ahol kiírhatja a fájdalmát, ahol önmaga lehet, és szép lassan felépül egy olyan
közösség, akiknek mindent elmondhat.
Lehet-e az írott szó
valódi gyógyír? Milyen út vezet az önmegvalósításig?
A blogbejegyzéseken
keresztül Aaron lelke legyezőként nyílik ki, és mutatja meg az érzéseit, a
gyászt, a félelmeket, a kimondatlan titkokat. És amikor rátalál a boldogság,
csak egyetlen feladata van: megőrizni azt.
Véleményem
5/5
Nem tudom van-e Magyarországon
gyász tanácsadó, de ha van, oda adnám ezt a könyvet érdemes, lenne elolvasni.
Egy olyan fiúról szól a történet,
aki elvesztette az édesanyját.
Feldolgozni sosem könnyű, de elengedni sem. Tudom, mert mindkét
nagyszülőmet vesztettem el évekkel ezelőtt.
Aaron az írásban,blogolásban
kereste a vigaszt, a gyász feldolgozásában. Egy végtelenül szomorkás történet
volt számomra és egyszerre inspirálóan is hatott rám.
Köszönöm, Sam! Régóta halogatott
ötletemet valósíthattam meg. A történet által kaptam egy kis lökést, hogy
megtehessem.
Úgy érzem ez a történet mindenkihez,
szól. Annyira egyszerű mondanivalója van mindenkihez, hogy sokszor meg kellett
állnom és megkérdeznem magamtól, hogy tényleg egy fiatal srác írta ezeket?
Bölcs gondolatok egy 15 éves sráctól, aki édesanyját elvesztette. Őszintén
egyáltalán fel lehet dolgozni? Elfogadni? Elengedni? Nem tudom.
Sorról sorra veszi Aaron az
anyukája emlékeit, bepillantást enged, hogy milyen volt az édesanyja számára.
Menetközben becsatlakozik az apukája és annak barátnője Tania is.
Olvasás közben elgondolkodtam,
vajon én mit érezhetnék, ha anyukámat elveszíteném? Erre inkább nem is akarom
tudni a választ.
Voltak vicces, humoros helyzetek.
Mélyen szántó gondolatok, érzések, amivel azonosulni tudtam, illetve kedvenc
idézeteim is vannak belőlük. S ezek az érzések, gondolatok később jön rá Aaron,
hogy mitől más, miben különbözik a többiektől. Ahogy rájön már más színben,
látja a világot.
Viszont egy kis apróságot
szeretnék megemlíteni az azt, hogy kevés szó esik az édesapjáról, Taniaról
illetve Tonyról és a barátairól. Szívesen olvastam volna még, hogy a szülei
milyenek voltak, boldogok voltak vagy szomorúak? Hogyan élte meg azt, hogy
szülinapján halt meg az Édesanyja… Tania-val mennyire lettek jóban stb. Ahogy
az utolsó lapokhoz értem, nagyon sajnáltam, hogy nincs tovább. Szívesen
olvastam volna még, túl hamar vége lett az egész.
Mindenesetre minden korosztálynak
szívesen ajánlom ezt a könyvet, aki szívesen olvasna ifjúsági regényt. Szerintem
ezt a könyvet egyszer valamikor újra fogom olvasni. Érdemes többször kézbe
venni, forgatni a könyvet.
Kedvenc idézeteim:
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése