Hahó, újra beleolvasót hoztam el nektek. Ezúttal Aurora Lewis Turner: Névtelenek c.
könyvéből fogok majd hozni hetente egy kis részletet. Bízom benne, hogy
tetszeni. Nekem meg van a könyv, és hamarosan elkezdem én is olvasni, elmesélem
nektek, hogy tetszett-e vagy sem.
Aurora Lewis Turner:
Névtelenek
(Bolygókeringő trilógia 1.)
A
Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az emberiség maradéka áldott
tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is sejtik, hogy vannak mások
rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik különleges erőkkel
bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő érdekeiket szolgálva
titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi leszünk a vad. Én így
futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos karjaiba… Így kezdődött a
keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első könyve.
Engedéllyel
3. fejezet
A Hetedik Bolygó
Auróra sokáig csak állt, és nem
hitt a szemének, ugyanis egy igencsak lepukkant kocsmában találta magát.
Különféle, nem túl bizalomgerjesztő emberek nyüzsögtek körülötte, főleg
férfiak. Többségük bőrruhát viselt, terjedelmes szakálluk és hosszú hajuk volt,
mind motorosoknak tűntek. A levegő bűzlött az alkoholtól és az izzadtságtól,
mivel a bár közepén egy harcteret alakítottak ki, amiben éppen egy fizetett
meccs keretein belül laposra vertek egy hasonló kinézetű keménylegényt.
Auróra hirtelen egy lökést érzett
a vállán, ami majdnem a padlóra terítette őt. Megfordult, és észrevette, ahogy
egy kövér férfi két nagy korsó sörrel egyensúlyozott a tömegben. Nem igazán
fért el ott, így egymás után lökte arrébb az előtte állókat. Ahogy a ketrecharc
a végéhez közeledett, a zsivaj egyre erősödött körülöttük. Auróra egy nagyot
nyelt, miközben észrevette, hogy néhányan már kiszúrták őt a tömegben, hiszen
egy cseppet sem illett közéjük. Rövid sortot viselt egy spagettipántos toppal,
a lábán pedig ujjbedugós papucsot. Egyáltalán nem illett arra a helyre, ami
persze nem lehetett meglepő, hiszen nem úgy készült, hogy azon az estén egy
idegen világ idegen bárjában találja majd magát. Nagyot nyelt, körülnézett, és
kiszúrt magának egy nőt, aki miniszoknyát, hosszú bakancsot és szegecses
bőrkabátot viselt, miközben hangosan kokettált az egyik félrészeg vendéggel.
Erre egy furcsa ötlet szállta meg az elméjét, odalépett a pulthoz, ahonnan
aztán elvett egy alkoholtól átitatott szalvétát, majd, amikor a kocsmáros
odafordult hozzá, hogy megkérdezze, mit inna, kölcsönkért tőle egy tollat. Az
némán szolgálta ki a lányt, aki ezután megfordult, és a falon lógó mosdó
felirat felé vette az irányt. Rettenetes állapotok uralkodtak abban a
helyiségben; a falakat mindenféle felirattal firkálták tele, egyetemes bűz
terjengett a környéken, a WC-kagylók leszaggatva álltak, miközben a higiéniának
ott nyoma sem látszódott. Auróra ennek ellenére bevette magát az egyik fülkébe,
amelyet még csak bezárni sem lehetett, majd remegő kézzel kezdett írni. Amint
végzett, kilépett az előtérbe, mire a falon lógó, törött tükörben meglátta
magát. Immár fekete topot viselt fekete miniszoknyával és acélbetétes
bakanccsal. Így már jobban hasonlított ahhoz a nőhöz, akit az előbb látott a
bárban, ezért a kocsma hangulatához is jobban illhetett. A zsebébe nyúlt,
ahonnan előhúzott néhány ismeretlen bankjegyet, amivel a bárpulthoz indult. Úgy
érezte, hogy itt az ideje inni valamit, hiszen olyannak tűnt az egész, mintha
egy furcsa álomba cseppent volna. Nagy levegőt vett, végül elszánva magát ismét
a nyüzsgő tömegben lavírozott a nagydarab, félrészeg emberek között.
Odament a pulthoz, de ahelyett,
hogy nyíltan megkérdezte volna, hogy hol van egyáltalán, rendelt egy
gin-tonikot. Valami azt súgta neki belülről, hogy nem volt teljesen jó ötlet
inni, de eközben úgy érezte, hogy mégis ez kellett ahhoz, hogy kitisztuljanak a
gondolatai. Vissza, sajnos, már nem mehetett, hiszen tudta, hogy ott csak
katonák várnák őt. Ekkor eszébe jutott Nikki, akiről még mindig nem tudott
semmit, így az ijedtségét hirtelen aggodalom váltotta fel. Azt is tudta, hogy
senkinek nem beszélhetett arról, hogy milyen új képességei születtek. Bár
elfogadni nagyon nehéz volt, legbelül tisztában lett azzal, hogy az eddig
ismert élete véglegesen és visszavonhatatlanul megváltozott. Azt viszont nem is
sejtette, hogy mit kellene tennie, hogy mihez kezdjen ezután.
Ha kíváncsi vagy a többi részletre, akkor itt be tudod szerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése