Beleolvasó következő utolsó részéhez érkeztünk. Szabó Tamás: Holdvíz c. könyvéből
hoztam el nektek. Remélem tetszettek, ezek a kis részletek a történetből és
kedvetek lesz megvásárolni. Ráadásul most akciósan meg is lehet vásárolni a
könyvet Dream Válogatás oldalán található a nyári akciós résznél, az olvass.hu
oldalon.
Szabó Tamás:
Holdvíz
Engedéllyel!
Nem tudom, milyen normákra célzott az imént, fiatalúr, de a harmincas években hatályba léptek a zsidótörvények, és az egész ország felbolydult. A szerelmem zsidó lány volt, a szüleim eltiltottak tőle, és a környezetemben mindenki rossz szemmel nézte, hogy olyasvalakinek udvarolok, aki a sárga csillagot viseli. Én mégis hajlandó lettem volna mindenre az ő kedvéért, nem érdekelt, mit mondanak mások. Maga is bizonyára tapasztalta már, kedves kolléga, hogy a gyümölcs csak még ízletesebb lesz, ha meg van tiltva! Kitört a háború, a családja és ő Svájcba menekültek. Csak az ötvenes években tértek vissza Magyarországra. Én vártam rá. Ám a történelem újra megbélyegezte a kedvesemet és a rokonait: az apját kuláknak nyilvánították és elhurcolták, a fivéreit pedig halálra kínozták az ÁVH-s pribékek. Nem törődve a tilalommal és azzal, hogy a szüleim kitagadtak, megkértem a lány kezét. Három évig élhettem vele. Három gyönyörű év… Nem hittem volna, hogy végül mégis engem választ. Elmondása szerint többek között azért jött hozzám, mert én voltam az egyetlen férfi, aki a nyomorban is mellette állt. Mindig is úgy éreztem, nem érek fel hozzá; hogy többet érdemelne nálam. Mégis boldog házasságunk volt… Minden jól ment egészen addig, amíg szegény bele nem halt a második fiunk szülésébe.
Mostanra elhalványodott a tanár-diák szereposztás; csupán egy éltesebb korú férfi állt a tapasztalatlan ifjúval szemben.
– Néha csak rá kell bízni magunkat az események sodrására, Szentpál úr. Ha erőltet valamit, nem biztos, hogy megkapja. Lehet, hogy épp akkor éri el, mikor nem űzi oly vadul. Ne foglalkozzon semmiféle társadalmi normával! Ha én engedelmeskedtem volna a tágabb környezetem, az akkori jogszabályok, avagy a Zeitgeist tilalmának, akkor sohasem élhettem volna együtt ezzel a nagyszerű asszonnyal, és háromévnyi boldogságtól fosztottam volna meg magunkat. Szóval csak szeresse nyugodtan azt a lányt, és ne törődjön semmivel!
Teljesen lenyűgözött a beszédével. Minden egyes szava beleégett az elmémbe, és tudtam, hogy mindig emlékezni fogok rájuk.
– Én az élet minden területén jogásziasan gondolkodom, így a szerelemben is. Miért lenne hát bűnös az, ami hivatalosan elítélendő, de igazából csodálatos, és nem is ártunk vele senkinek? Kit érdekel, hogy jogilag nem szabad szeretni egy lányt? Az ember alkotta pozitív jog úgyis szakadatlanul változik – lásd: zsidó törvények –, de a szerelmünk állandó, és nem bűnös: az ötvenes években végre én is együtt lehettem a szeretett nővel. Az élet túl rövid, nem szabad halogatni dolgokat. Carpe diem! Kit érdekel, hogy most éppen nem szabad? És kit érdekel, hogy mit mond a mindenkori hatalom, vagy a társadalmi norma egy párkapcsolatra?
Furcsának találtam a helyzetet: épp egy prominens jogász mondja nekem, hogy ne törődjek a jog kógens szabályával. Csakhogy nekem eszembe jutott a Btk. idevágó passzusa a vérfertőzésről.
A professzor barátságosan megveregette a vállamat.
– És végezetül hadd világosítsam fel: a szerelmünk halála az igazi csapás. Ez a „megoldhatatlan” probléma, nem pedig a viszonzatlan szerelem. – Ezt már a jól ismert, fennhéjázó hanghordozással mondta, amellyel a vizsgákon szokta kijavítani a rosszul felelőket.
Kinézett a folyosóra, ahol már egy diák sem volt. A távolban egy takarítónő épp felmosta az ódon épület járólapjait.
– De most már igazán mennem kell – búcsúzott Erdődy. – Minden jót! És próbálja meg összeszedni magát.
Elhagyta a termet. Sokáig néztem utána. Lehorgasztott fejjel álltam a nagy tábla mellett. Olyan egyedül éreztem magam.
– Bárcsak olyan világ lenne, amelyben szabadon szerethetném a magam kedvesét, professzor úr – suttogtam. – De egyszerűen nem szabad. Ha tudná, hogy miért, biztosan megértené.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése