Köszönöm Szabó Tamás írónak, hogy elfogadta az interjú felkérésemet. Tamás elmeséli, hogy hogyan készülnek a regényei; miként kerülnek az olvasó kezébe könyv formájában a történetek.Az írónak már van egy könyve Holdvíz címmel, amely a Maxim Kiadó gondozásában jelent meg. A következő kéziratáról is mesélni fog nektek.
1.
Hogyan kezdtél bele a Holdvízbe? Meddig tartott az írás folyamata?
2000 körül láttam egy talkshowt,
amiben a híres sztárvendég arról mesélt, hogy csak felnőttkorában ismerte meg a
húgát. Nekem nincs lánytestvérem. Ez a fura téma sokáig foglalkoztatott: hogyan
reagálna egy fiatal férfi, ha az ölébe pottyanna egy gyönyörű lánytesó?
Ráadásul úgy, hogy külön nevelkedtek, így nem alakulhatott ki közöttük a
szexuális averzió.
Sokat fantáziáltam erről a
helyzetről. Ez volt az ötödik kéziratom, és az első, ami eredetileg nem is volt
regényterv, hanem csak a magam szórakoztatására gondolkodtam róla. De aztán
annyi ötletem gyűlt össze, hogy nem volt kérdés, ezt is meg kell írnom.
Az eredeti munkacím Noémi volt.
2003-tól 2005-ig írtam a regény első szakaszát, ez nagyon gördülékenyen ment.
2009-ben, a balatoni fejezet után sajnos elakadtam. Nem tudtam, mit lehetne még
kihozni a főszereplők kapcsolatából és ebből a nem mindennapi helyzetből. Próbáltam
befejezni a könyvet, ami ekkor már úgy 200 oldal lehetett, de egyik végkifejlet
sem tetszett (Noémi meghal egy balesetben / gyógyíthatatlan betegségben
szenved?) Így hát folytattam a mesélést, mondván írás közben talán megszáll az
ihlet. Elvittem a főhőseimet Brazíliába, és rájöttem, hogy az itt játszódó
jelenetek a legizgalmasabbak az egész műben. Viszont a cápatámadás jelenete
után ismét elakadtam. Évekig egyhelyben állt a projekt.
Néhány évvel ezelőtt Amerikában
dolgoztam és nyaraltam. Itt rengeteg szuper ötletem támadt. Többek között
megismerkedtem egy Aysu nevű török pincérlánnyal, aki nem volt a barátnőm,
mégis megihletett, már pusztán a nevével! Az ay ugyanis törökül holdat jelent,
a su pedig azt, hogy víz... Na, nem is kellett több nekem! Rájöttem, hogy ez
sokkal jobb cím lenne, mint az, hogy Noémi... De nem akarom lelőni a poént,
ezért többet nem árulok el azok kedvéért, akik még nem olvasták a könyvet.
2019-ben jelent meg a debütáló
regényem, akkor már Holdvíz címmel, egy rettentően hosszú munkafolyamat
eredményeképpen. Döbbenetes belegondolni, hogy az ötlet és a kiadás között
csaknem 20 év telt el!
2
Mi kell egy történet megírásához? Ihlet, múzsa esetleg valami más?
Nagyon sok minden: kezdetben
ihlet, aztán rengeteg energia, lendület, elkötelezettség, motiváció, kitartás,
türelem és szenvedély. Amikor erősen foglalkoztat egy koncepció, vagy érzem,
hogy sikerült találnom egy izgalmas történetet, amit el akarok mesélni az
olvasóknak, az olyan, mintha szerelmes lennék! Ilyenkor annyira benne vagyok a
mű világában! Szinte benne élek a sztoriban a főhőseimmel, azonosulok velük,
megfigyelem őket, s körbejárom az eseményeket minden irányból.
Kell az íráshoz egy csomó
áldozatos munka és sok idő. Szokták mondani, hogy a fenekével írja az ember a
regényt. Vagyis ott kell ülnöd éveken át az író asztalodnál, és dolgoznod kell
a történeten, ha esik, ha fúj. Amikor épp nem írsz, akkor is a sztorin kell
agyalni, továbbá fejleszteni, megtalálni benne az ellentmondásokat, betömködni
a lyukakat a cselekményen... Szükség van kutatómunkára is. Sokszor elmegyek a
helyszínekre, ahol fotókat, videókat készítek, jegyzetelek, utánajárok, vagy
utánaolvasok valaminek.
3.
Amikor készen lett a Holdvíz, elmeséled a folyamatát a kezdéstől a
könyvformáig?
Bevallom őszintén, amikor készen
lett, elgyávultam, mert rájöttem, hogy ez többé nem hobbi, hanem kötelezettség,
és komoly felelősség is egyben. Ott álltam egy többszáz oldalas irománnyal a
kezemben, és éreztem: ha nem tudom, vagy nem merem kiadatni, elvész az a sok
idő, energia, amit beleöltem! Nem akartam kidobni az ablakon annyi év munkáját.
Szóval tudtam, el KELL küldenem a kiadóknak, nincs kibúvó! Mégis évekig a
fiókomban porosodott.
Németh Karcsival, a legjobb
cimborámmal időnként elkocsikáztunk a Templom térre, egy gyönyörű parkba, ahol
általában megittam egy-két sört, és folyton ment a nosztalgiázás a szokásos
témákkal: csajok, black metal, Bud Scencer és Terence Hill kívülről tudott
komédiái... és persze örökké előkerült a Holdvíz témája is. Sokat beszéltünk
róla. Egyre nagyobb bűntudat kínzott, ha eszembe jutott, milyen régóta
porosodik otthon a legjobban sikerült kéziratom. Nagyon régi vágyam volt, hogy
megjelenjen tőlem valami. Ez volt a legnagyobb álmom, amit valaha is el akartam
érni. Csak hát nagyon bizonytalan voltam: mi van, ha nem fog tetszeni a
szerkesztőknek?!
A haverom mindig bátorított ezeken
az összejöveteleken, hogy kezdjek el végre kilincselgetni a kiadóknál. (Amúgy
Karcsi készítette az eredeti borítót is, és azokat a vicces Holdvíz-mémeket,
amiket a Facebook oldalamon is láthattok. Az egyiken például Travolta olvassa a
regényemet a vécén, a Ponyvaregény időszakából. Nagyon jópofa kép.)
2016-ig halogattam ezt a fontos
lépést. Először elküldtem a könyvet a Jelen Vagyok Tehetségkutató Egyesületnek.
De ők csak magánkiadást javasoltak.
Itthon szerintem, hiányzik az
irodalmi ügynökség intézménye. Csak a szerzők és maguk a kiadók vannak. Lehet
kilincselgetni, kuncsorogni, menni háztól házig, mint valami porszívóügynök! Ha
valaki sikeres író akar lenni, nem elég tehetséges művésznek lennie, hanem
tudnia kell eladnia, menedzselnie magát és a produktumát.
Egy sor kiadónak elküldtem
e-mailben a kéziratomat, de egyik sem harapott rá.
2017-ben a Tescóban láttam egy
könyvet a Maxim Könyvkiadó Kft-től, ami nagyon megtetszett. Otthon rákerestem
az e-mail címükre, majd nekik is elküldtem a könyvet. Végül átment mindegyik
szűrőjükön, mindegyik előolvasónak és szerkesztőnek tetszett. Szóval ki lehet
itt adni művet ismeretlenként is, csak hát rohadtul nehéz, és tényleg jónak
kell lennie a regénynek!
Három körben zajlott a
szerkesztés, a szinopszis szerencsére maradhatott. Hiba nem akadt a könyvben,
csak az volt a gond vele, hogy túl hosszúra sikeredett, így sokat kellett
belőle kihúzni. A bloggerek ajánlót írtak hozzá. Betördelték a végleges
szöveget, és a 90. Ünnepi Könyvhéten láthattam először. Áhítatos arccal vettem
kézbe a saját könyvemet. Felemelő érzés volt ismerősöknek és idegeneknek
dedikálni!
4
Készülsz új, izgalmas történettel? Ha igen, mesélsz róla?
A mostani projektemben, a
Megváltó álomban két korábbi kéziratomat frissítem fel (a filmes szakmában ezt
remake-nek nevezik), és rengeteg újdonságot teszek a szöveghez. A gimis
emlékeimről, a rocker életformáról mesélek benne; megelevenednek a régi, kultikus
dalok, az egykori szerelmek, a filmek, a rég bezárt szórakozóhelyek, a
megboldogult tinikor világa. Ezt akarom megörökíteni egy összetett, akció- és
érzelemdús regényben.
5.
Nagyon különbözni fog a két történet?
A Holdvíz rendkívül egzotikus, és
alapvetően életvidám könyv, csupa színes sztorival és helyszínnel, viszonylag
kevés szereplővel. Ha nem vesszük figyelembe a tabutémát, akkor ez egy kalandos
szerelmi történet. Az új projekt, vagyis a Megváltó álom mindenben az elődjének
az ellentéte: ez egy sokszereplős, nagyívű, sötét atmoszférájú thriller lesz,
amiben végig dübörög a metal zene! Itt is lesz ugyan tiltott szerelem, humor,
és romantikus szál, de még több vérre és nyomasztó, izgalmas jelenetre lehet
számítani.
Tavaly ősszel kísérletezni
kezdtem azzal, hogy beleszövök egy természetfeletti cselekményszálat is, hogy
még több misztikum legyen benne... ám most az a legújabb koncepcióm, hogy
maradjon inkább realisztikus a regény, és a már meglévő, misztikus jelenetek
Krisztián álmai lesznek. Minden hagymázas történést az őrült szektavezér
tébolyával magyarázok.
Ezúttal is sok kutatómunka várt
rám. Például a hetedik fejezet Horvátországban játszódik, nem sokkal az után,
hogy elhallgattak a fegyverek; tehát utána kellett olvasnom a délszláv
polgárháború történetének. És az egyik szereplő HIV pozitív; muszáj volt
tanulmányoznom ezt a nyomasztó témát is.
Viszont sok tekintetben hasonlít
is egymásra a két könyv. Ugyanaz a stílus, és a két cselekmény több ponton
egyezik. Itt is fiatalokat látunk majd nehéz helyzetekben, akik csakis magukra
számíthatnak a bajban. Aki olvassa majd, egyből látni fogja, hogy ez az a srác,
aki a Holdvizet is írta.
6.
Miután végzel a történettel, mit csinálsz még?
Többször átolvasom a szöveget,
kijavítom a hibákat, és ami a legfontosabb, hogy egyszerűen csak hagyom
leülepedni. Sokáig „pihentetem” a kész kéziratot, hogy el tudjak távolodni
tőle. Egy előző interjúmban említettem, hogy az idő a legjobb szerkesztő:
néhány hónap, év eltelte után ugyanis egyből kitűnik, melyik mondat / bekezdés
/ fejezet állta ki az idő próbáját, és melyik nem működik. Vagyis ha várok,
egyből látom, mit tarthatok meg, és mit kell letörölni.
Mondd, nehéz elkezdeni az írást? Van valami rituáléd?
Igen, nehéz. Néha órákig csak
ülök az üres képernyő előtt, és egyszerűen nem jönnek a megfelelő szavak!
Nagyon idegörlő tud lenni, ahogy magányosan vibrál a kurzor a fehér felületen.
Ilyenkor visszaolvasom a recenziókat, és a pozitív értékeléseket a Molyon, vagy
visszanézem a booktuberek videóit a YouTube-on (Pergamenre Hányt Szavak
Csatornája, Borkareads, Book Of Hails, stb). Örültem, hogy tetszett nekik a
Holdvíz! Olyan jókat mondtak róla! Szóval ezekből merítek erőt.
Ha már belelendültem a munkába,
akkor könnyen megy. Tegnap is írtam 10 oldalt! Befejeztem a főhősnő bírósági
jelenetét!
Van rituálém: lehalkítom a
telefont, hogy senki se zavarjon; mindig este nyolckor kapcsolom be a laptopom
szövegszerkesztőjét; bemelegítésnek visszaolvasom az előző nap írt termést,
hogy belerázódjak a mű világába, hangulatába, és aztán nekikezdek az aznapi
pensumnak. Ha megszáll az ihlet, sokszor hajnalig dolgozom.
Nagyon jó érzés belecsöppenni a
saját világomba! Lélekben teljesen ott vagyok, látom és hallom a szereplőket.
Sokkal intenzívebb ez az érzés, mint a leglátványosabb 3D mozifilm!
Köszönöm az interjút, Ági!
Remélem, sikerült meghoznom a kedves olvasóid kedvét a Holdvízhez. Ha egy izgalmas könyvre vágytok, amivel be lehet
kuckózni otthon a járvány elől, hadd ajánljam figyelmetekbe a regényemet!
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése