Köszönöm Eszes Rita írónőnek, hogy elfogadta az interjú felkérésemet. Az
írónőnek eddig három könyve jelent meg, melyek az Illangók, a Perkák és a Rókatündér
címet kapták. Eddig csak az Illangók c. könyvét olvastam el, utazókönyvként. Sajnos
nem volt lehetőségem befejezni, mert kifutottam az olvasási időből. De
mindenképpen be szeretném szerezni. A könyveiről, az írásról szeretnék kérdezni
az Írónőt. Bízom benne, hogy nektek is legalább olyan izgalmas lesz olvasni,
mint ahogy nekem elkészíteni az interjút.
1.
Kérlek, kicsit mesélj magadról? Mit érdemes tudni rólad? Mióta írsz?
Tulajdonképpen egész életemben nagyon sokat írtam, mindenféle dolgot:
gyerekkoromban hosszú éveken át vezettem naplót és sok levelező barátom volt,
akikkel még a régimódi, kézzel írt leveleket küldözgettük egymásnak. Már akkor
is voltak saját történeteim; fogalmazások, novellák, regénykezdemények, de csak
játékból, nem mutogattam őket senkinek. Később, a főiskolán kommunikáció szakot
végeztem és a marketing-pr szakmában helyezkedtem el, úgyhogy a munkám során is
írtam eleget: cikkeket, hírleveleket, katalógusokat, mindenféle bemutató
anyagot. Amikor megszületett a kisfiam és otthon voltam vele, akkor írtam meg
az Illangókat, 2014-ben. Ez volt az első befejezett regényem, sok időt töltöttem
a világában, ezért szerettem volna kezdeni vele valamit. Akkor először éreztem
azt, hogy szívesen megmutatnám másoknak is, amit írtam, úgy a munkán kívül. Egy
év rakosgatás után végül az Aranymosás Irodalmi Válogatóra küldtem be, ahol
közönségkedvenc lett, így jelenhetett meg 2017-ben. Azóta vagyok a Könyvmolyképző
Kiadónál, ahol eddig három regényem és öt novellám jelent meg.
2.
Jelenleg 3 köteted van, melyik számodra a kedvenced?
Nem tudnék kedvencet választani, mindig az a regény áll a legközelebb a
szívemhez, amit éppen írok. Azt tudom, hogy a Rókatündér a legnépszerűbb az
olvasók körében, ebben a kötetben nagyon szeretem, hogy sok személyes emlék
került bele és hogy Japánban játszódik. Az Illangók és a Perkák egy trilógia
első és második kötete, ők kicsit háttérbe szorulnak a Rókatündér sikere
mellett, ezért is nagyon dédelgetem őket. Egyébként ebben a két kötetben a karaktereket
bírom nagyon, szerintem tiszta őrültek és ezért irtó klassz dolgozni velük.
Bármilyen hülyeségre rá tudom venni őket.
3.
Mesélnél kicsit a könyveidről? Melyik miről szól? Kik az Illangók, Perkák?
És a Rókatündér?
Ami hasonlít a könyveimben, hogy legalább részben mindegyik mitológiára
épít. Az Illangók és a Perkák a pogány magyar mitológián alapul, az illangók az
erdélyi tündérek gyűjtőneve a könyvben, a perkák pedig a második kötetben
felbukkanó, lószerű vízi lényeké, akik szintén mitológiai alakok. Ez a sorozat
erősebben fantasy, mint a Rókatündér, alapvetően egy kitalált világban
játszódik, ami néha érintkezik csak a mi világunkkal. Egy fiú ikerpár a főszereplője,
akik megtudják, hogy a családjuk már generációk óta kapcsolatban áll az
illangókkal, és most nekik kell átvenni a bizniszt. Egyetlen küldetésről van
szó csupán, de mégis alaposan belekeverednek az illangók ügyeibe, amitől aztán
minden megváltozik.
A Rókatündér ezzel szemben egy urban fantasy, a mai Japánban játszódik,
ezen belül is Oszakában, ahol én is tanultam diákként. Egy róka-ember alakváltó
lány útkereséséről, barátairól és szerelméről szól, sokkal inkább romantikus
könyv, de ez szerintem már a borítók közti különbségeken is meglátszik.
4.
Miben különbözik Rókatündér és az Illangók könyvek?
Úgy vettem észre, hogy az Illangók sorozatot inkább a huszonévesek
szeretik. Itt főleg a kalandok hangsúlyosak, sokszor kell olvasni a sorok
között, és eleve bonyolultabb a történet, mert négy nézőpont karakter van. Ahogy
halad előre a sztori, persze lesz benne némi romantika is, de ez lassabban bontakozik
ki, sőt, ha kivennénk a történetből a romantikus szálat, a cselekmény akkor sem
omlana össze.
A Rókatündér ellenben a tizenévesek kedvence, egyetlen főhős nézőpontjából
láthatjuk az egész történetet és sokkal fontosabb benne a szerelmi szál.
Tulajdonképpen ez indítja el az eseményeket; egy tiltott szerelem, ami miatt a
főhősnőt másik városba költöztetik, ám a fiú ott is felbukkan, és ez nem lehet
véletlen. Itt tulajdonképpen ez a kapcsolat mindennek a mozgatója.
5.
Általában egy történeten mennyi ideig dolgozol?
Szerinted, mi az, amitől jó lesz?
Ez
elég változó, attól is függ, hogy mit csinálok még mellette. Az Illangókat egy
év alatt írtam meg, úgy, hogy minden nap annyi időm volt foglalkozni vele,
amennyit a kisbabám aludt, néha másfél, néha két-három óra. A Perkákat fogalmam
sincs, mennyi ideig írtam, mert valahol a közepe táján félretettem, hogy egy
kicsit mással is foglalkozzak és közben véletlenül megírtam a Rókatündért, azt
hiszem, az olyan nyolc hónap volt. A legutóbbi kéziratomat pedig kitalálástól
az utolsó szó leírásáig öt hónap alatt raktam össze, ez volt eddig a
leggyorsabb teljesítményem. Remélem, hogy jó lett, de erre sajnos nincs fix
receptem. Nyilván vannak általános írástechnikai szabályok, amiket érdemes
betartani, de ettől még nem biztos, hogy tömegek fogják szeretni a regényt. Én alapvetően
abban hiszek, hogy ha az író beleteszi az érzelmeit, akkor az csak jól sülhet
el. Ezért olyan témákat választok mindig, amik az adott pillanatban érdekelnek,
amikről a hősökkel együtt tudok gondolkodni, tépelődni. Az írás nekem mindig egy
önismereti utazás is, gyakran teszek fel olyan kérdéseket a szereplőknek,
amikre én is keresem a válaszokat.
6.
Van kedvenc jeleneted, történeted a három könyv közül?
Hűha,
több is, de erre a kérdésre elég nehéz spoiler mentesen válaszolni. Az Illangókból
kettőt választanék. Az egyik, amikor Tartod az Ördögárokban elviszi Patricket
gyakorolni az éjszakába és kicsit közelebb kerülnek egymáshoz. De előtte még
Firtossal beszélgetnek egy sort, és kivételesen egész testvéries összekacsintást
látunk tőlük pár múltbéli dolog felett. A Perkákban nagyon szerettem, amikor Patrick
és Tartod újra találkoznak, illetve a könyv végét, mert azt hiszem, Mark és Firtos
ott jut el egy olyan pontra, hogy többé már nem azt fogják tenni, amit mások
várnak tőlük, hanem azt, amit tenni akarnak. Izgatottan várom, mit művelnek majd
a befejező kötetben.
A
Rókatündérben nagyon szerettem Midori rókatestben lévő jeleneteit, de azt is,
amikor újra találkozik Akirával, illetve, amikor Reit bemutatja Tristannak.
Hiába, azt hiszem, menthetetlenül szerelmes vagyok a nagy találkozásokba.
7.
A családod, barátaid hogyan fogadták, hogy könyved jelent
meg?
A közeli
családom, akik mindig is tudták, hogy van bennem egy ilyen lehetőség,
támogattak a kezdetektől. Az ismerősök többsége viszont elsőre meglepődött, hiszen
széles körben sosem meséltem arról, hogy én suttyomban írogatok. Aztán az volt
meglepő, hogy az első meglepetés után kiderült, hogy végül is valamiért
mindenki számított rá, hogy ilyesmi mégiscsak történhet, és elkezdtek felidézni
történeteket, hogy miért voltam gyanús már korábban is. Például, hogy állandóan
fantáziálok. Meg romantikus regényeket bújok. Az iskolában megírtam mások
beadandóit és én dolgoztam ki mindenki tételeit vizsgák előtt. A munkahelyeimen
tematikus rendezvényeket szerveztem, amik köré történeteket szőttem. Jesszus,
egy ideig még saját újságunk is volt. Hát, ilyesmik árultak el.
8.
Milyen további terveid vannak?
Írni, még, sokat. Szeretném, ha az idei évben is megjelenhetne
egy regényem és egy-két novellám, ahogy az már megszokottá vált az elmúlt évek
alatt. Közben szeretném megírni az Illangók trilógia befejező kötetét, jó
lenne, ha jövőre megjelenhetne az is. És egy szintén író barátnőmmel van egy félig
titkos szerelemprojektünk, amiről most akkor végleg lerántom a leplet: szeretnénk
közösen írni egy regényt. Fejben már megvan a sztori nagy része, de egy jó ideje
halogatjuk-tologatjuk a leírását az egyéb munkáink miatt. Jó lenne jövőre
nekifeküdni. Közben külföldi könyveket szerkesztek a Könyvmolyképző Kiadó
részére, ami szintén nagyon érdekes és nekem való feladat. Kész, azt hiszem,
végérvényesen elvesztem ebben a világban.
A könyveket itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése