Mai bejegyzésemben Szabó Tamás: Holdviz c.könyvéből hozok újabb részletet. A könyvet Maxim Kiadó gondozásában jelent meg Dream válogatásaként.
Hogy tetszett az előző rész? Vajon most mi következik?
Szabó Tamás:
Holdvíz
Engedéllyel
Pár perce még a lehető legintimebb kapcsolatot létesítettünk egymással, ám az ejakulációm óta távolságtartóan viselkedtünk. Most már a legszívesebben magáztam volna őt a korának és a megváltozott társadalmi szituációnak megfelelően.
Résnyire nyitotta előttem az ajtót, de ekkor elgondolkodva felém fordult, és mindenféle affektálás nélkül azt mondta:
– Te tényleg nagyon jóképű, önzetlen és gyöngéd pasi vagy. Bárcsak mindegyik kuncsaftom ilyen lenne… Hogy lehet az, hogy nincs barátnőd? Ne mondd, hogy nem pisálnak egy ilyen srác után a csajok. Fogadj el egy jó tanácsot egy magamfajta tapasztalt nőtől: ne legyél ilyen komor. Engedj fel egy kicsit, és meglátod, bármelyik lány a tiéd lehet.
Kényszeredetten magyarázkodni kezdtem:
– Nos, hát van egy politológia szakos lány a Karon, ahova járok... Neki nagyon tetszem. Meg újabban egy régi haverom nővére is folyton hívogat, mert járni akar velem, de én... hogy is mondjam csak magának, illetve neked... Szóval, ha akarnám, lehetne barátnőm, de nem akarok, mert az a személy, akibe én szerelmes vagyok, nos ő, szóval…
Itt elhallgattam. Nem árulhattam el neki a titkot.
Samantha meleg mosollyal nézett rám, és mindent értően bólintott.
– Vagy úgy! Már minden világos: te a másik oldalon evezel! Újabban egyre több férfi így van ezzel. Ez most divat, vagy hogy is híjják: trend. Nem kell szégyellned, hogy langyi vagy.
Félreértett; azt hitte, homokos vagyok, egy kísérletezgető zugbuzi, aki azért jött el hozzá, hogy kipróbálja a „hagyományos utat.” Tényleg ez tűnt ki a szavaimból.
Mielőtt mentegetőzni kezdhettem volna, Samantha odahajolt hozzám, és megpuszilt a szám sarkán. (Pedig előzőleg arra számítottam, hogy maximum egy kézfogással búcsúzunk majd el.)
Jó volt ismét a friss levegőn. Enyhén remegő lábakkal sétáltam vissza a kocsihoz. Szörnyen hideg este volt. Ám furcsamód nem fáztam. Testemet jólesően melengette az aprócska tűz, amit az imént kaptam.
Vagyis amit vettem. Ötezer forintért.
Üresnek és elhasználtnak éreztem magam, de ugyanakkor olyan nyugodtnak is, amilyen már rég voltam. Olyan békesség honolt bennem, amilyen csak egy közösülés után szállja meg az embert.
Azon morfondíroztam, amit „Samantha” mondott. Ó, ha tudná...
Amit én titkolok, az még az ő ősi mesterségénél is erkölcstelenebb.
Megkönnyebbülten állapítottam meg, hogy sikerült kiűznöm magamból a bűnös vágyat, amit nem lenne szabad Noémi iránt éreznem, és tudtam, egy ideig nem is fog újra gyötörni. Nyugtom lesz tőle.
De vajon meddig?
*
Véget ért a polgári jogi előadás az egyetemen. Kiürült a lépcsőzetes nagyelőadó, én azonban nem mozdultam. A leghátsó sorban ültem. Nem volt még kedvem átmenni a 7-es tanterembe a következő órára. Igazság szerint semmihez sem volt kedvem. Csak az vigasztalt, hogy péntek van; holnap nem kell korán kelni. És nemsokára itt a nyári szünet.
Az összes hallgató kiment már a nagy teremből. Kettesben maradtam az idős Erdődy professzorral, aki még mindig a katedrán állt, és ráérősen pakolta be a papírjait meg a könyveit elnyűtt aktatáskájába.
A könyvet itt tudjátok megvenni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése