El is hoztam a következő részletet
a Holdvíz c. könyvből. Egy kis rövid
részlet Zoltán kis légyottjáról. Vajon ezután mi fog történi? Mi lesz a
következő lépése? Elmegy innen a kétes helyről vagy maradni fog-e?
Szabó Tamás:
Holdvíz
Engedéllyel
4.rész
– Mingyá’ lelankadol, szivi. Váltsunk pózt?
– Igen. Feküdj a hasadra, légy szíves – mondtam.
Hosszasan simogattam a fenekét. Gusztusosan lesült a szoláriumban... kivéve alul. Észrevettem ugyanis, hogy közvetlenül a két farpofája alatt egy-egy fehér kis sávban feltűnően világos maradt a bőre. Nyilván hason feküdt a szoláriumban, ebben a testtartásban a feneke alja rálógott a combjára, eltakarva ezzel azt a kis felületet, így ott nem tudott lebarnulni.
– De finom, te aztán tudsz valamit – dünnyögte arcát a párnába fúrva.
Négykézlábra állt, és homorított. A popsija csábítóan gömbölyödött felém. Hátulról beléhatoltam és élvezettel mozogni kezdtem benne. Azt képzeltem, hogy ő Noémi. Megérezve, hogy most végre kellemes nekem, Samantha elkezdett ellentétes irányban mozogni, és nyögdécselni. Az ágyrács azonban visszatükrözte az arcát, így láthattam, hogy most is olyan unott, mint korábban. De nem érdekelt. Kizárólag a teste kellett. Nem zavart a tudat, hogy csak önkielégítést végzek a vaginájában.
Mindvégig Ő járt az eszemben, amint szenvedélyesen hátrahajlik a táncparketten; integet nekem a középiskola kapujában...
Ó... Istenem... Noémi!
Megpróbáltam egyetlen pontba sűríteni az érzést – a hónapok során fölgyülemlett, kínzó kéjvágyat –, majd a végső percben éreztem, ahogy a forrósággal együtt ez is kilövell belőlem, s végre megszabadulok tőle.
Noémi (vagyis Samantha) hátranézett rám a válla felett... Mosolygott.
A mellem zihált, a homlokom verejtékezett. Kész. Vége volt.
Próbáltam megragadni magamban az Ő képét, mint ébredező a mesés álom maradékát. Ám hamarosan elillant a pillanat varázsa, és én kényszeredetetten visszatértem lélekben e félhomályos szobába.
Samantha óvatosan lehúzta rólam a kondomot. Egy nagy törlőkendőt tartott alá, nehogy forró tartalma a lepedőre csöpögjön.
– Hú, micsoda tenger! Kedves egészségedre – mondta, majd kidobta a kis csomagot a szemetesbe. Az ágyon hagyott nekem egy papírkendőt, aztán kiment. Hamarosan a másik szobából hallottam a hangját, amint megkérdezi „Pamelától”:
– Pircsikém, holnap ki is lesz a soros a bevásárlásban?
Felültem. Fájdalmas ürességet, és szomorúságot éreztem belül. Pircsi Juing már egy új ügyféllel beszélt telefonon; elmondta a címet, és hogy a kaputelefonon a Golden Bt feliratot kell keresni. Természetesen az ajtó melletti obszcén kaktuszt sem felejtette el megemlíteni.
Samantha visszajött, azt mondta, elmehetek zuhanyozni, ha akarok. Én azonban megcsóváltam a fejem, és gyorsan felöltöztem. Undorodtam tőle, magamtól és ettől az egész magánakciótól. Szerettem volna minél hamarabb lelépni innen. Kivettem vastag pénztárcámból egy ötezrest.
– Köszönöm – rebegte szemlesütve, miközben átvette a bankjegyet. Amit az ágyban művelt, azt mindenféle gátlás vagy szemérmesség nélkül tette; érdekes módon most először fedeztem fel némi szégyenfélét az arcán, ahogy megalázkodva meg kellett köszönnie a fizetséget.
Most már mindenféle vágy vagy érdeklődés nélkül figyeltem őt, ahogy kikísért az ajtóig ugyanabban a munkagöncben, amiben fogadott.
Fölvettem a cipőmet és a kabátomat.
– Remélem, jól érezted magad nálam. Ha van kedved, keress fel újra – búcsúzott enerváltan. – Örültem, hogy megismerhettelek.
– Részemről a szerencse... – mondtam, és majdnem hozzátettem, hogy: „asszonyom!”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése