Hogy tetszett az előző részek? Lassan egyre érdekesebb
részek lesznek. Én már várom, hogy egyben elolvashassam Megyeri Judit legújabb könyvét. Most pedig a 3. részét hozom el
nektek. Holnap pedig 4.ig részét is felteszem nektek.
Megyeri Judit:
Holttest az Ambróziában
(Rózsakői rejtélyek 1.)
Részlet a hamarosan megjelenő könyvéből
ENGEDÉLLYEL
3.rész
3.rész
– Mi a franc?! – mordult fel Ben meglepetten, miután nagy puffanással elterült a padlón.
Sajgó oldalát tapogatva tápászkodott fel, és hunyorogva nézett körül. Nem a saját hálószobájában volt, hanem egy elegáns nappaliban. Ezek szerint megint Alexnél töltötte az éjszakát.
Leroskadt a keskeny heverőre, amiről az imént legurult, és szorosan lehunyta a szemét. Nem vágyott másra, csak még néhány óra zavartalan alvásra, de az emlékek kezdtek visszaszivárogni. Mégis mit képzelt, amikor beállt pókerezni?!
Kicsoszogott a fürdőbe, és megmosta az arcát hideg vízzel. Hosszan öblögetett, de így sem sikerült teljesen eltüntetnie az alkohol savanykás utóízét a szájából. Fintorogva meredt a tükörképére – a látvány nem volt túl szívderítő. Vörös haja, ami miatt gyerekkorában fantáziátlanul hol répának, hol bohócnak csúfolták, kócosan meredezett minden irányba. Sötétkék szemét az a kábult tompaság felhőzte, amit leginkább gyűlölt a másnaposságban. Nem mintha ez meggátolná abban, hogy újra igyon, bár már nem olyan sűrűn, mint régen, de még mindig gyakrabban, mint szeretné.
Töltött magának egy pohár vizet és felhajtotta. Az asztalon a tömérdek üres üveg és zacskó között még árválkodott fél tányér chips, de a gondolattól, hogy egyen belőle, kavarogni kezdett a gyomra. Inkább visszament a nappaliba felöltözni. Farmerját a kanapé mellett, pólóját az egyik fotelbe hajítva találta. Felvette mindkettőt, és a mobilja keresésére indult. A telefon egy színültig telt hamutartó társaságában a kandallópárkányon hevert. Ben homlokráncolva meredt a készülékre, de nem kapott új üzenetet, és hívása sem érkezett.
Épp zsebre vágta a mobilt, amikor Alex lépett ki a hálószobából, szorosabbra húzva a derekán köntöse övét.
– Minek keltél fel ilyen korán?
– Korán? Már rég elmúlt dél.
– Reggel nyolckor feküdtünk le – jegyezte meg Alex. – Ha onnan számítjuk, még javában hajnal van. – Egy doboz cigarettát húzott elő a zsebéből és körülnézett. – Nem láttad az öngyújtómat?
Ben elvigyorodott barátja érvelésén.
– Ott van – mutatott a kártyalapokkal és zsetonokkal borított asztalra. – Egyébként meg van egy kis elintéznivalóm.
Alex felmarkolta az öngyújtót, meggyújtotta a cigit, és elterült az egyik fotelben.
– Miféle elintéznivalód lehet szombat délután?
– Elmegyek az Arslanba, hátha hallok valamit.
Alex komótosan kifújta a füstöt, csak utána válaszolt.
– Ezek szerint még mindig nem adtad fel?
– Miért kéne feladnom? Eddig minden remekül ment.
– Hát persze! Olyan remekül, mint az a pár héttel ezelőtti ügyed.
Ben nem felelt. El akarta felejteni azt a szerencsétlen megbízást, sőt, eleve el sem kellett volna vállalnia! De bármennyire is szeretné visszaforgatni az időt, és semmissé tenni összes rossz döntését, ez sajnos nem lehetséges.
Zsebre rakta telefonját és körülnézett a szobában. Az egyik sarokban megtalálta, amit keresett: a fényes, fekete bukósisakot.
– Később beszélünk! – fordult vissza Alex felé. Barátja lustán biccentett, és tovább eregette a füstkarikákat.
Folytatása holnap lesz.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése