Mai bejegyzésemben új Beleolvasót hozok nektek, Szabó Tamás: Holdvíz című könyvéből
kerülnek fel egy – egy részlet. Hetente hozom nektek, én már olvastam a könyvet,
és szívből merem ajánlani nektek. A könyvet Maxim Kiadó gondozásában, Dream
válogatásaként jelent meg.
Szabó Tamás:
Holdvíz
Részlet a Holdvíz c.könyvéből.
ENGEDÉLLYEL
Csak a Báthory utcában találtam
parkolóhelyet, innen gyalog mentem tovább a Bajcsy-Zsilinszky útra. Ismertem a
környéket, mert itt lakott Bea, a volt barátnőm. Ráérősen kerülgettem a járdán
a jég- és hófoltokat, összébb húzva magamon a kabátomat. Néztem a sápatag
alkonyi égboltot a leheletfelhőmön keresztül. Hamarosan besötétedik;
fájdalmasan korán! Nem is tudom, mikor láttam utoljára a napot. Annyira depis
ez az idő.
Megálltam a megadott cím előtt:
Bajcsy-Zsilinszky út 55.
Reményeim szerint itt átmelegedhetek egy
kicsit...
Hogy is hívják? Samanthának. Ez most
divatos név.
Azt hittem, föl leszek pörögve, ám
igazság szerint most, hogy megérkeztem, melankólia telepedett rám. Alig volt
kedvem az egészhez.
Megnyomtam a „Golden Bt.” feliratú gombot
a kaputelefonon. Egy behatárolhatatlan korú nő hangját hallottam, nyilván ő
volt Samantha:
– Igen?
Kiszáradt a szám.
– Halló, Zoli vagyok... Ööö… fél négyre
beszéltük meg.
– Köszi, hogy pontosan jöttél. Gyere fel
– dorombolta a kaputelefonba „Samantha”, a Golden Bt. „beltagja”. – Harmadik
emelet, hetes lakás. Egy fallosz formájú kaktusz van az ajtóm mellett. –
Kinyitotta nekem a bejáratot.
Beléptem a bérkaszárnya előterébe.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Magasak voltak az emeletek. Az utóbbi
időben hanyagoltam az úszást, rákaptam a cigire, és nem voltam jó kondiban.
Kifulladva értem föl a harmadikra. Mit is mondott a spiné, hányas lakás? Nem
jutott eszembe, de aztán észrevettem az említett kaktuszt az egyik ajtó mellett
(tényleg egy obszcén hímtagra emlékeztetett).
Bentről nevetés és a vízvezeték zúgása
szűrődött ki.
A szívverésem kezdett felgyorsulni.
Becsöngettem.
Kitárult előttem az ajtó. Nem láttam
mögötte senkit, csak egy műkörmös kéz nyúlt ki, és intett, hogy jöjjek be.
Beléptem a finom illatokkal teli lakásba, szinte mellbevágott a hőség.
Kíváncsian oldalra fordultam, hogy benézzek az ajtó mögé. Egyből megértettem,
hogy a kéz gazdája miért bújt el, mikor beengedett: mindössze egy átlátszó
fölső, egy falatnyi melltartó, valamint egy csipkés, fehér tangabugyi szerepelt
rajta. Félhomály uralkodott a takaros kis hajlékban, és ez csak még
sejtelmesebbé tette a Samanthával való találkozásomat. Végre valami elvonta a
figyelmemet a gondjaimról; álmos hangulatomat mintha egyből elfújták volna.
Belém hasított a felismerés, milyen helyen is vagyok, és ettől jólesően
felizgultam.
A vendéglátóm bezárta az ajtót, majd egy
profi kereskedő műmosolyával pillantott rám.
– Örvendek, Samantha vagyok – mondta
kényeskedve, ami igazából így hangzott: Örvándáh, Számántáh vájoh.
Kezet fogtunk. Keskeny, finom kacsója
volt, látszott, hogy gondosan ápolja. A bőre gyönyörűen lebarnult a
szoláriumban. Hosszú haja szőkére volt festve (mesterséges intelligencia). A
tűsarkújában majdnem olyan magas volt, mint én. Nagyon dögösen nézett ki.
Máshogy festett, mint a képen, amit abban a szexújságban jelentetett meg
magáról; a valóságban valahogy még vonzóbbnak tűnt. A hirdetésben ki volt
satírozva az arca, és nem látszottak a mellei, mert háttal állt a
fényképezőgépnek. Fotógaranciát vállalt azért a felvételért, és ma délelőtt,
amikor telefonon időpontot egyeztettünk, biztosított róla, hogy ő szerepel
rajta, vagyis nem kell attól tartanom, hogy egy bányarém fog ajtót nyitni
helyette. Ami miatt őt választottam az újságban fölvonuló prostik közül, az az
alteste volt. Gyönyörű popóval és egy táncosnő ruganyos combjaival
rendelkezett. Volt olyan csinos, mint egy bizonyos lány, akit sosem kaphattam
meg. Igen, nagyon hasonlított egymáshoz a testük.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése