Napokban jelent meg Megyeri
Judit írónőnek a legújabb könyve a Holttest az
Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)
c. kötete. A könyv NewLine Kiadó
gondozásában jelent meg.
Ebből hozok egy kis részletet ,
hogy kedvet csináljak a vásárláshoz. Az előző részleteket itt, itt, itt, itt,
itt és itt találhatjátok meg. Jó olvasást kívánok nektek!
Megyeri Judit:
Holttest az Ambróziában
Részlet a hamarosan megjelenő könyvéből
7. rész
A férfi fura mód nem tett
fel újabb kérdést, csak közelebb lépett a bokszhoz, és alaposan szemügyre vette
a foltokat.
– Én a helyedben nem vesztegetném az időmet azokkal – biccentett az asztalon felsorakoztatott tisztítószer-arzenálra. – Ezen csak a csiszolás segíthet.
– Ennyire profi vagy a vérfoltok eltüntetésében?
– Nem hivatásszerűen, viszont pár évvel ezelőtt betársultam egy barátom kocsmájába. Ócska egy csehó volt, lepukkant törzsvendégekkel, a nézeteltérések gyakran végződtek verekedéssel. Ott a kelleténél kicsit több tapasztaltot szereztem ebben a témában.
– Szóval csiszolás – nézett Flóra savanyúan a padon éktelenkedő pacára.
– És festés.
– Remek… Akkor kereshetek egy szakit, aki hajlandó vasárnap dolgozni – morogta, és elkezdte visszapakolni a flakonokat a tisztítószeres dobozba. – Legkésőbb hétfőn muszáj kinyitnunk, és kétlem, hogy a vendégek szívesen kávéznának vérfoltos bútorokon üldögélve. – Felemelte a dobozt és elindult, hogy visszavigye a raktárba.
– Elfelejtkezel a katasztrófaturizmusról. – Ben felkapta a piszkos vízzel teli vödröt, és utánaindult. – Még az is lehet, hogy sorban fognak állni, hogy szelfizzenek a boksz előtt.
– Azt azért kétlem.
– Szeptember 11-e után csak úgy özönlöttek az emberek a Word Trade Centerhez, hogy megnézzék a pusztítást. Elég gusztustalan egy dolog, de hát így működik az emberi természet.
– Azért itt nem terrortámadás történt.
– Szerencsére! – biccentett Ben. – Hová öntsem a vizet?
– A vécébe, ott van hátul.
A férfi eltűnt az ajtó mögött, Flóra pedig elrakta a dobozt a takarítószeres szekrénybe, aztán lehúzta a kezéről a gumikesztyűt, és fintorogva a kukába pottyantotta. Még akkor is a kezét sikálta, amikor Ben visszajött.
– Végső esetben le is zárhatod a bokszot – mondta Ben, miközben visszamentek a kávézóba, és megálltak a pult mellett. – Csak elé kellene húzni valamit, mondjuk egy kisebb szekrényt. De van egy ismerősöm, aki talán tud neked segíteni. Amikor használt lakások felújításával foglalkoztam, sokszor kisegített az utolsó pillanatban, hogy kijavítson ezt-azt, még hétvégén is.
Flóra érdeklődve nézett a férfira. Lakásfelújítás és kocsma? Eléggé távol áll egymástól a kettő.
– Megadnád a számát? – A pult mögé lépett és bekapcsolta a kávéfőzőt, amíg Ben a telefonszámot kereste. – Még nem is mondtad, miért jöttél – jegyezte meg.
A férfi egy jegyzetlapra firkantotta a számot, majd visszacsúsztatta a zsebébe a mobilját. Felült az egyik bárszékre, és lazán a pultra könyökölt.
– Természetesen a gyilkosság miatt.
Tehát azért nem kérdezősködött korábban, mert tud róla! Flóra ettől nyomban ideges lett. A rendőrök felhívták a figyelmét a várható médiaérdeklődésre, de eddig nem vette komolyan. Pedig arra külön felszólították, hogy ne mondjon semmit a riportereknek.
– Valamelyik újságnak dolgozol? – kérdezte bosszúsan.
Ben először homlokráncolva pillantott rá, mintha meglepte volna a kérdés, aztán lassan elmosolyodott.
– Félreértesz, nem sztorit akarok írni az ügyről. Magánnyomozó vagyok. Azért jöttem, hátha szükséged van a segítségemre.
Ezúttal Flórán volt a sor, hogy meghökkenjen.
– Magánnyomozó vagy? – ismételte papagáj módjára.
– Igen, két éve nyitottam meg az irodámat.
Flóra automatikusan bólintott, de közben el sem tudta képzelni, hogyan passzol össze a magánhekuskodás a kocsmával és az ingatlanokkal. És ez az egész azzal a Bennel, akit régről ismert. A gimis Ben leginkább a lányok hajkurászásával töltötte az idejét, de ehhez képest meglepően jó jegyeket szerzett. Matekból az egyik legjobb volt az osztályban, és persze angolból is, bár ez senkit sem lepett meg. Az sem, hogy előszeretettel korrepetálta angolból a csajokat, aztán a különórák átcsaptak valami teljesen másba – már ha hinni lehetett a pletykáknak, mert Flórának eszébe sem jutott közel kerülni egy Benhez hasonló nőcsábászhoz. Akkor még volt esze. Bezzeg néhány évvel később már nem sikerült ilyen okosnak lennie.
– Én a helyedben nem vesztegetném az időmet azokkal – biccentett az asztalon felsorakoztatott tisztítószer-arzenálra. – Ezen csak a csiszolás segíthet.
– Ennyire profi vagy a vérfoltok eltüntetésében?
– Nem hivatásszerűen, viszont pár évvel ezelőtt betársultam egy barátom kocsmájába. Ócska egy csehó volt, lepukkant törzsvendégekkel, a nézeteltérések gyakran végződtek verekedéssel. Ott a kelleténél kicsit több tapasztaltot szereztem ebben a témában.
– Szóval csiszolás – nézett Flóra savanyúan a padon éktelenkedő pacára.
– És festés.
– Remek… Akkor kereshetek egy szakit, aki hajlandó vasárnap dolgozni – morogta, és elkezdte visszapakolni a flakonokat a tisztítószeres dobozba. – Legkésőbb hétfőn muszáj kinyitnunk, és kétlem, hogy a vendégek szívesen kávéznának vérfoltos bútorokon üldögélve. – Felemelte a dobozt és elindult, hogy visszavigye a raktárba.
– Elfelejtkezel a katasztrófaturizmusról. – Ben felkapta a piszkos vízzel teli vödröt, és utánaindult. – Még az is lehet, hogy sorban fognak állni, hogy szelfizzenek a boksz előtt.
– Azt azért kétlem.
– Szeptember 11-e után csak úgy özönlöttek az emberek a Word Trade Centerhez, hogy megnézzék a pusztítást. Elég gusztustalan egy dolog, de hát így működik az emberi természet.
– Azért itt nem terrortámadás történt.
– Szerencsére! – biccentett Ben. – Hová öntsem a vizet?
– A vécébe, ott van hátul.
A férfi eltűnt az ajtó mögött, Flóra pedig elrakta a dobozt a takarítószeres szekrénybe, aztán lehúzta a kezéről a gumikesztyűt, és fintorogva a kukába pottyantotta. Még akkor is a kezét sikálta, amikor Ben visszajött.
– Végső esetben le is zárhatod a bokszot – mondta Ben, miközben visszamentek a kávézóba, és megálltak a pult mellett. – Csak elé kellene húzni valamit, mondjuk egy kisebb szekrényt. De van egy ismerősöm, aki talán tud neked segíteni. Amikor használt lakások felújításával foglalkoztam, sokszor kisegített az utolsó pillanatban, hogy kijavítson ezt-azt, még hétvégén is.
Flóra érdeklődve nézett a férfira. Lakásfelújítás és kocsma? Eléggé távol áll egymástól a kettő.
– Megadnád a számát? – A pult mögé lépett és bekapcsolta a kávéfőzőt, amíg Ben a telefonszámot kereste. – Még nem is mondtad, miért jöttél – jegyezte meg.
A férfi egy jegyzetlapra firkantotta a számot, majd visszacsúsztatta a zsebébe a mobilját. Felült az egyik bárszékre, és lazán a pultra könyökölt.
– Természetesen a gyilkosság miatt.
Tehát azért nem kérdezősködött korábban, mert tud róla! Flóra ettől nyomban ideges lett. A rendőrök felhívták a figyelmét a várható médiaérdeklődésre, de eddig nem vette komolyan. Pedig arra külön felszólították, hogy ne mondjon semmit a riportereknek.
– Valamelyik újságnak dolgozol? – kérdezte bosszúsan.
Ben először homlokráncolva pillantott rá, mintha meglepte volna a kérdés, aztán lassan elmosolyodott.
– Félreértesz, nem sztorit akarok írni az ügyről. Magánnyomozó vagyok. Azért jöttem, hátha szükséged van a segítségemre.
Ezúttal Flórán volt a sor, hogy meghökkenjen.
– Magánnyomozó vagy? – ismételte papagáj módjára.
– Igen, két éve nyitottam meg az irodámat.
Flóra automatikusan bólintott, de közben el sem tudta képzelni, hogyan passzol össze a magánhekuskodás a kocsmával és az ingatlanokkal. És ez az egész azzal a Bennel, akit régről ismert. A gimis Ben leginkább a lányok hajkurászásával töltötte az idejét, de ehhez képest meglepően jó jegyeket szerzett. Matekból az egyik legjobb volt az osztályban, és persze angolból is, bár ez senkit sem lepett meg. Az sem, hogy előszeretettel korrepetálta angolból a csajokat, aztán a különórák átcsaptak valami teljesen másba – már ha hinni lehetett a pletykáknak, mert Flórának eszébe sem jutott közel kerülni egy Benhez hasonló nőcsábászhoz. Akkor még volt esze. Bezzeg néhány évvel később már nem sikerült ilyen okosnak lennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése