Pár napja olvastam ki Vi
Keeland és PeneloepWard közösen
megírt Szívtipró pilóta c. könyvét. Külön
– külön is olvastam mindkét szerzőt,de így együtt ez az első számomra és azt
kell, hogy mondjam nem az utolsó lesz. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet.
Annyira könnyed kikapcsolódást nyújtott.
Vi Keeland – Penelope Ward:
Szívtipró pilóta
Tartalom:
Pénz vagy szerelem? Melyiket válasszuk?
Az olvasó fejben
talán azonnal megválaszolja a kérdést, gondolván: ez pofonegyszerű.
Számomra viszont nem az. Említettem, hogy egy csomó pénzről van szó? Rengeteg
pénzről!
El kell utaznom valahová, hogy ezt átgondoljam. Hirtelen ötlettől vezérelve
útnak indultam, de amikor a repülőtér várótermében összefutottam a szexi
Carterrel, a dolgok más irányt vettek. Túlfűtött beszélgetésbe elegyedtünk,
aztán ő elhúzott. Azt hittem, többé nem találkozunk. A sors azonban másként
rendelte.
Meglepetés! Carter veszélyes pasi, és folyton ide-oda repül. Mágnesként
vonzottuk egymást, de tudtam, hogy a dolog csak átmeneti lehet. Főleg, amikor
meghallottam az előéletéről szóló pletykákat. De rákattantam a pasira, és semmi
más nem számított. Tartottam tőle, hogy ebből óriási pofára esés lesz, mert
valahogy a lelkem mélyén mégis arra vágytam, hogy én legyek az, aki
megzabolázza ezt a szívtipró pilótát.
A legkevesebb, amit elmondhatok, hogy valóban a hetedik mennyországba repített.
De egyszer minden jó dolog véget ér, nem igaz? Csakhogy a mi kalandunk olyan
véget ért, amire egyáltalán nem számítottam.
Véleményem
5/5
Végre egy könnyed, csíntalan, kis
romantikus történetet olvashattam. Olyan habkönnyű volt, mintha egy tejes kávét
kóstolgatnék. Igazán vicces, kalandos volt számomra. Se nem többet, se nem
kevesebbet. Pont annyit, amennyit kell. Nem gondoltam volna, hogy két szerző
ilyen fantasztikus könyvet fog alkotni. Mindkettőjüktől már olvastam más – más könyvet,
de együtt még nem. Hihetetlenül jó volt, ha tehetném 10 csillagot, nyomnék
erre. Olyan szórakoztató volt ez a történet, vérbeli romantika. Tetszett, ahogy
találkoztak és az is, hogy nem akarták elengedni egymást, inkább fejest
ugrottak az utazásokba. S ez pont jó, mert így ismeri meg a másikat, hogy
valójában milyen ember is. Voltak vicces jelenetek, érdekes párbeszédek. Igazából
nem is volt annyi dráma benne, inkább vége felé volt. Már vártam mikor lesz a
csattanó, hiszen ennyire jó nem lehet az egész. Vagy mégis?
Carterről nem gondoltam, hogy fel
kellett dolgozni a veszteséget, de úgy látszik érzékeny szívet, takar a zord
külső mögött. Részemről most ennyit tudnék írni erről a könyvről, hiszen
tudtommal ott van még a másik könyve a két szerzőtől Nagyképű öltönyös címmel.
Mindenesetre ezt a könyvet
szívből tudom ajánlani, aki szereti a könnyed stílusú romantikus könyvet és
nincsenek nagy elvárásai. Nekem nem voltak és pont ezért tudod ennyire
kikapcsolni engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése