2019. december 14., szombat

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Thomas Jake Larson

Újra itt az Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovata, ezúttal Thomas Jake Larson írót kérdezgettem,akinek nemrég jelent meg Agorafóbia c. könyve és volt szerencsém elolvasni is. Amit szívből tudok ajánlani, minden horror kedvelőnek. Köszönöm Thomas Jake Larson írónak, hogy elfogadta a felkérésemet és mesélt magáról, terveiről és a könyvéről.



1. Kérlek, mesélj kicsit magadról!

A végzettségem természettudományi, a munkám közigazgatás, a hobbim (vagy inkább az álmom) az írás. Persze van nekem is polgári nevem, magánéletem, macskám, de Thomas Jake Larsonként még az árnyékban vagyok, mint ahogyan ez a fotómon is látszik, de egyszer majd biztosan kijövök a sötétből.

2. Hogyan kezdted el az írói pályát?

Még mielőtt belemerültem a horrorba, és fel nem vettem ezt a nevet, valaki más voltam, aki rövid szépirodalmi prózákat és verseket írt, persze mindezt egyetem és munka mellett tettem, mint ahogyan teszem ma is. Hogy pontosan hogyan és mikor kezdődött azt nem tudom, de egyszer azon kaptam magam, hogy írok. Ezek a szösszenetek már megjelentek, elsősorban erdélyi lapokban találni belőlük, de magyarországi folyóiratokban is fellelhetőek.

3. Hogyan születik meg egy történet? Van esetleg ihlet, ötlet vagy inspiráció?

Valamikor két évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy belevágok valami nagyobb lélegzetvételű írásba, sőt azután még egybe, majd még egybe. Egyik napról a másikra a fejemben már készen álltak a sztorik, csak arra vártak, hogy leírjam. Szeretem a horrorfilmeket, éppúgy a regényeket, na nem kifejezetten a vérengzést, inkább a csavart, a nagy robbanást, ami megadja a mű végén a kegyelemdöfést, vagy a padlóba döngöl. El sem tudnám képzelni, hogy az én könyveim ne így érjenek véget.

4. Az írást megelőzi-e a kutatómunka, ha igen mennyiben folyik bele a munkába? 

Mindenképpen szükséges, főleg ha valós környezetben játszódik. Szerencsére a közismert internetes térkép utcanézete sokat segít a helyszín megismerésében, és persze az sem árt, ha egy adott épülettípust alaposan felmérünk, ha más nem, képeken, amire szintén nagy segítség a net.

5. Mennyire lesz hiteles az adott sztori? Illetve kell-e annak lennie?

Egy sztorinak, ha valós környezetben játszódik, vagyis nem erősen fantasy, mindenképpen hitelesnek kell lennie, legalábbis az időt, a helyszínt, az aktualitást illetően. Nyilván egy horrorban szellemek, gonosz űrkutyák vagy dinoszauruszok jelenhetnek meg, és ha egy velociraptor harapja le a szereplők fejét, legalább az állat viselkedése és biológiája legyen hiteles, ha más nem is. Mindenki hibázhat, egy hosszabb írásban előfordulhatnak benézett jelenetek, és persze nem vagyunk a világ összes dolgának szakértői, ezért nincs kizárva, hogy rossz helyen nézünk utána ennek-annak.


6. Általában egy történet mennyi ideig íródik? Mi kell ahhoz, hogy jó legyen?

Nem vagyok profi, nincs még rutinom egy hosszú regény megírásához, ezért nekem egy szamárvezetőre is szükségem van. Ez lényegében a kitalált történet rövid, tömör változata a főbb eseményekre összepontosítva. Emellett a szereplőket is leírom, és egy vázlatrajzot készítek a helyszínről, jelen esetben a kastélyról. Csak ezután kezdődik el az írás. Egyszer majd biztosan gyorsabb leszek, de az Agorafóbiának egy év kellett. Azt pedig, hogy jó lett-e az olvasók döntik el.

7. Kik láthatják először a kéziratot? Kik olvassák elsőként, illetve kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A másik énem írásait elsőként édesapám látta, aki sajnos már nincs közöttünk. Párom, barátaim, a horrort pedig elsősorban munkatársaim olvasták. Egyszerű emberek pont, mint az olvasók többsége, nem kritikusok, se nem írók, se nem tanárok. Egyébként, aki olvassa, bárki beleszólhat, hiszen az a lényeg, hogy a végeredmény jó legyen, és több ember véleményén alapuljon.

8. Család, barátok hogyan fogadták, hogy könyved jelent meg?

Természetesen örültek neki, legalábbis azok, akik tudják, hogy az Agorafóbia az én könyvem. Mert nem sokan tudják ki az a Thomas Jake Larson, csak egy szűk kör. Se a munkahelyemen, se a baráti társaságomban, se máshol azon kevesek közül, akiknek elárultam, nem tudják, hogy én ő vagyok. Párom inkább a szépirodalmi, lírai írásaimat szereti, ő nem olvas horrort.

9. Van kedvenc jeleneted a könyvben?

Az utolsó két fejezet. De erről nem beszélnék bővebben, nehogy spoiler legyen.

10. Volt olyan rész, amit nehezen írtál meg?

Amikor elkészültem a regénnyel, még eléggé összecsapott volt. Ha valahol elakadtam, ott egy tömör mondattal lezártam a fejezetet és továbbléptem. Mire a végére értem, és jött az átolvasás, addigra már megszületett a megoldás a problémás részekre.

11. A történet szereplőit kikről mintáztad, vagy a fantáziád szüleménye?

Az Agorafóbiában minden szereplő kitalált, először összeraktam egy hitelesnek tűnő nevet, amihez kitaláltam a karakter. Persze előfordult, hogy mikor az adott szereplő feltűnt a regényben, már egészen máshogy nézett ki, mint ahogyan a vázlatban leírtam. Néha egy új ötlet ledönti a régit. A másik énem prózai írásaiban vannak valós személyek, bár ezeket próbálom úgy megformálni, hogy ne lehessen rájuk ismerni. Na, ez nem mindig sikerül.

12. Vannak-e további terveid, ha igen melyek azok?

Kezdetben nem a terv szerint alakultak a dolgok, egy kicsi figyelmetlenség miatt meghiúsult a nyomtatott változat, így csak e-bookban jelent meg. Sokat hezitáltam, hogy mi legyen, folytassam-e, vagy ne. Végül néhány olyan ember, akiket ennek a könyvnek a létezése miatt ismerhettem meg, megerősített abban, hogy nem szabad mindjárt az elején feladni. Jelenleg ott tartunk, hogy ismét neki kezdtünk a nyomtatott könyvnek. Talán az év végére, de legkésőbb januárra biztosan lehet belőle rendelni/vásárolni.

13. Várható majd tőled következő könyv?

Igen. Van egy terv, amit szeretnék megvalósítani, bár ez azon is múlik, hogy találok-e olvasókat, mert ugye ők a legfontosabban ebben a körforgásban, nekik készülnek a történetek. Jönnek még könyvek, és ezáltal szeretnék még valakit bemutatni, ő Masha Kubiak az Agorafóbia borítóképének készítője, egy varsói babatervező és fotóművész. Az ő munkáival képzelem el a következő 3-4 könyvemet. Valószínűleg nem sokan hinnék, de az Agorafóbia borítóján látható kísérteties női alak egy játék baba.



A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Hamarosan nyomtatott formában is elérhető lesz a könyv.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése