Ahogy ígértem hoztam egy újabb
interjút. Az „Ismerjük meg közelebbről a szerzőket” rovatában M. G. Brown szerzőt kértem fel, hogy
meséljen el kicsit magáról, történeteiről és esetleges közel és távoli
terveiről. Szerzőnek jelenleg a harmadik kötete jelenet meg Lángoló Rózsaszirmok címmel. A
történetei így kezdődnek sorban, ha esetleg valaki szeretné megvásárolni:
Kavargó Rózsaszirmok (Rózsaszirmok
1.)
Vérvörös Rózsaszirmok (Rózsaszirmok
2.)
Bimbózó Rózsaszirmok (Rózsaszirmok,
kiegészítő kötet)
Lángoló Rózsaszirmok (Rózsaszirmok
3.)
Mesélj magadról egy kicsit. Mit lehet
tudni rólad?
A
nevem Barna Hajnalka, és nagy szívfájdalmamra már közelebb vagyok a harminchoz,
mint a húszhoz. Írott- és elektronikus sajtó szakirányon szereztem diplomát,
tehát végzettségemet tekintve újságíró vagyok, habár a mindennapokban teljesen
más területen dolgozom. Ennek ellenére az eredeti szakmámból is megőriztem egy
szeletet, mert mellékállásban szerkesztéssel és lektorálással foglalkozom, és
persze, regényeket is írok. A privát életben egyébként teljesen olyan vagyok,
mint amit, a könyveimet olvasva gondolna az ember: Nagyszájú, kicsit hebrencs,
szókimondó és végtelenül maximalista. Imádom a humort, még keserű perceimben is
képes vagyok viccet csinálni a kevésbé kellemes élethelyzeteimből is. Hiszem és
vallom, hogy a nevetés gyógyír a léleknek. Egyébként egy teljesen snassz vidéki
lány vagyok, nem mindennapi hóborttal.
Miért pont M. G. Brown az írói neved?
Mindig
is tetszettek azok az írói nevek, amikor két betű rövidítéshez egy vezetéknév
(vagy kreált vezetéknév) tartozik, és amikor elkezdtem komolyabban az írással
foglalkozni, úgy döntöttem, hogy mindenképpen ilyen módon szeretnék szerepelni
a könyveimen és a köztudatban. Azt viszont fontosnak tartottam, hogy a
művésznevem – vagy nevezzük akár írói álnévnek – szorosan kapcsolódjon hozzám,
csak egy kicsit azt az énemet képviselje, amit a hétköznapokban nem biztos,
hogy mindenkivel meg szeretnék ismertetni. Így választottam az M. G. Brown
nevet, egy rövidebb töprengés után. A Brown az értelemszerűen a Barna angol
átirata, az M. G. pedig a Morning Glory, mint a Hajnalka virág szintén angol
nyelvű rövidítése.
Hogyan kezdted el az írói pályát?
Nos,
azt, hogy konkrétan mikor- és hogyan kezdtem el az „írói pályát”, nehezen
tudnám megmondani. Apró koromtól kezdve mindig is történeteket szőttem, már
azokban az időkben is, amikor még nem is tudtam írni és olvasni. Aztán alsós
koromban már verseket írtam, idő közben kiváltképp megszerettem az olvasást,
úgyhogy alakult magától, észrevétlenül. Már főiskolát is úgy választottam –
illetve választott nekem anyukám, mert én tanácstalan voltam –, hogy a
későbbiekben az írással tudjak foglalkozni. Csak ez érdekelt, csak ebben voltam
jó, úgyhogy evidens volt, hogy errefelé orientálódom. Aztán a főiskola alatt
egyre több elismerést szereztem, ezzel együtt egyre több önbizalomra tettem
szert, és persze, nagyon sokat tanultam is. Imádtam az újságírást, de a média
világától egyenesen hányingerem volt. Én vagyok az az ember, aki baromira nem
ismeri sem a magyar, sem a külföldi sztárvilágot. Nem érdekelnek a celebek, a
mondva csinált sztárocskák, az IQ negatív marhák bohóckodásai, de ugyanígy nem
érdekel a politika sem, vagy a világgazdaság, ami nem kifejezetten válik
előnyére egy újságírónak. Rajongok a történelemért, és jó is vagyok belőle,
úgyhogy egy ideig játszottam a gondolattal, hogy történelmi magazinná vagy
portálnál fogok elhelyezkedni, de ahhoz újabb egyetemet kellett volna
elvégezni, és még akkor is csekély esélyem lett volna rá, hogy egy óhajtott
munkakörben elhelyezkedhetem. Dolgoztam ugyan újságíróként, sőt még
főszerkesztőként is egy ideig, de nem éreztem úgy, hogy kiteljesedhetek ebben,
munkakörben. Ekkor már szinte teljesen készen volt a Kavargó Rózsaszirmok, amit
főiskolás koromban kezdtem el írni, ezért úgy döntöttem, hogy hagyom a csudába
az egész újságírósdit, és azt csinálom, amit valóban szeretnék: Önmagam örömére
fogok írni. Aztán elkezdődött ez a kaland, aminek vannak ugyan mélységei, de
egy percig sem bánom, hogy így alakultak a dolgok.
Írásod célja?
Mint
ahogy említettem, én elsősorban önmagam örömére írok. Ha senki nem olvasná,
akkor is írnék, mert egyszerűen nem tudom kikapcsolni a fejemben pörgő
filmeket. A nap szinte huszonnégy órájában velem vannak a történeteim. Velük
kelek, velük fekszem, nap közben is eszembe jutnak, elmélkedem, fantáziálgatok,
gondolkodom, vagy épp írok. Sőt, még álmomban is nagyon sokszor előkerülnek.
Nem egy olyan jelent van például a Rózsaszirmokban, ami álmomban született meg.
Szóval célom úgy konkrétan nincs vele. Írok, mert muszáj. Mert szeretek, mert
ez tesz boldoggá, ez tesz egésszé. Persze vannak mérföldkövek, amiket el
szeretnék érni, de azokat inkább az önmagamnak történő bizonyítás gyanánt. És
persze, talán egy kis hiúság is bejátszik.
Családod miként fogadta el, hogy ezen a
pályán indultál el?
A
családom nem igazán szól bele az életembe. Támogatnak, ha kérem, vagy akkor is,
ha nem, de már gyerekkoromban önálló individuumként kezeltek, és soha nem
mondták meg, hogy mit csináljak, vagy mit ne csináljak. Ilyen téren nagyon
szerencsés helyzetben vagyok, mert nagyon laza és felvilágosult családból
származom. Mi elfogadjuk egymás stiklijeit, még akkor is, ha megérteni nem
mindig sikerül.
Tervezel-e új könyvet kiadni? Ha igen,
mesélsz róla?
Hűha!
Ez szerintem egy tartalmas válasz lesz. Nos, természetesen tervezek új
könyveket. A Rózsaszirmoknak épp megjelent a harmadik része, a Lángoló
Rózsaszirmok, ezt követően pedig ugyanezen sorozat második előzménykötete fog
érkezni. Aztán következik majd a sorban a Megbűvölt Rózsaszirmok, ami lezárja a
négykötetes alapsorozatot, és természetesen az előzményköteteket is, amik
becsatlakoztak a sorozathoz. A negyedik részt fogja követni egy epilógus
regény, ami a szereplők évekkel későbbi életére fókuszál, de ebben már nem fog dominálni
a fantasy szál, ez inkább egy laza kis romantikus-humoros regény lesz azoknak,
akik szerették a sorozatot. Szóval, maga a „Rózsaszirmok univerzum” a két
előzménykötettel, a négy alapkötettel és az epilógus kötettel hét részből fog
állni. Ehhez még hozzá jön majd mindenki kedvenc Lindájának az önálló kis
sztorija, valamint az Éjsötét Rózsaszirmok, ami az előzménykötetek, és a
Kavargó Rózsaszirmok közötti két évet fogja felölelni, Daniel szemszögéből. Ez
egy nagyrészt humoros, igazi férfias, csajozós kötet lesz, és imádott
Danielünknek azt az arcát fogja megmutatni, amit Cathy csak hallomásból fog
ismerni. Aztán hozzájuk csatlakozik még a Sorsok című kisregény, amiben a
szülők fiatalkorát ismerhetjük meg a maguk problémáival, valamint az A Lady és
a Lord, ami már történelmi romantikus kisregény lesz, és Catherine dédszüleinek
a történetét dolgozza fel. Ha mindegyik regény megszületik, vélhetően lezárul a
Rózsaszirmok univerzum. Közben írok egy romantikus regényt is, ami már
nagyrészt el is készült. Olaszországban játszódik, és egy fiatal olasz
színésznő útkereséséről fog szólni. A megszokott M. G. Brown-os humor garantált
ebben a regényben is, és persze az elmaradhatatlan romantika. Emellett vannak
még készülőben lévő regényeim, de nekik ki kell várniuk a sorjukat, így nem is
megyek bele a témába, mert ki tudja, mit hozok még ki belőlük, mire rájuk kerül
a sor.
Vannak-e további terveid?
A
terveim zömében megfelelnek annak, hogy milyen könyvek várhatóak tőlem az
elkövetkezendőkben. Természetesen vannak egyéb tervek is, amik nem konkrétan
egy sztorit jelentenek, hanem inkább a megvalósítási módot, de ezekről egyelőre
mélyen hallgatok, mert nem akarok semmit sem elkiabálni.
A
könyveket itt tudjátok beszerezni közvetlenül a szerzőtől, akár dedikáltan is.
Facebook csoport:
