Ismerjük meg a szerzőket következő rovatában Tiszlavicz Mária: Duplacsavar szerzőjével készítettem egy kis
interjút. A könyvet még régebben Kildara
által kaptam kézhez. Ma már nem vagyok Kildara
tagja, de még így is nagy örömmel készültem az interjúra. Izgultam, hogy
elvállalja-e vagy sem. Egyike legtehetségesebb szerző, aki ugyanúgy szereti
Cobra 11-et, mint én. Köszönöm Mária,
hogy elfogadtad és elmeséled, hogyan kezdted el az írói pályát.
(Tiszlavicz Mária)
Tiszlavicz Mária
Irodalom-, művészet- és
zenekedvelő családban nőttem fel. Amint megtanultam olvasni, anyukám kezéből
kivettem egy Agatha Christie könyvet, ő meg hagyta, hogy elolvassam – így
kezdődött számomra a rejtélyek, kalandok és regények szeretete. Akkor úgy
hittem, írni egyszerű, nekem is menni fog. De beláttam, hogy amit könnyű
olvasni, valóban nehéz megírni. Azóta folyamatosan gyakorlok, fejlesztem magam
az írástechnika terén, és falom a könyveket. Egy történetben azt kedvelem a
leginkább, ahogy az író a férfi és a nő közötti kapcsolat kialakulását
ábrázolja. Továbbá szeretem a krimiket, legyen szó a klasszikus „ki a gyilkos?”
típusú gondolkodtató történetről vagy egy pörgős akcióregényről.
Sok pozitív visszajelzést kapok
olvasóimtól, melyek erőt adnak a munkához. Mindig nyitott szemmel és füllel
járok a világban, mert hiszem, hogy ihletet bárhonnan kaphatok. Amint megtalál
egy ötlet, először lejegyzem, majd eltöprengek rajta, megvilágítom különböző
nézőpontokból.
Mesélek a Duplacsavar
keletkezéséről is, de előre szólok, szpojleres – elolvasni csak saját
felelősségre!
Egy időben nagyon sok könyvet
olvastam, filmet láttam, amiben a főhősök akár jók, akár rosszak voltak,
szerepükből nem léptek ki még akkor sem, ha ellenségeskedésen kívül mást is
kezdtek érezni egymás iránt (barátság, szerelem, összefogás). A Duplacsavar
című munkám alapötlete ekkor pattant ki a fejemből. Eltöprengtem, hogy milyen
lenne egy „tiltott” szerelem a jó és a rossz között akkor, ha kiderülne, a
rossz tulajdonképpen szintén a jó oldalon áll. Vajon hogyan hatna ki a két
félre a felismerés? Hogyan reagálnának a szereplők a hazugságokra és az
igazságra? Úgy véltem, ez igen komplex téma, ezért nem akartam egyetlen
regénybe belezsúfolni mindent. A Duplacsavar éppen ezért egy sorozat
nyitódarabja, amelyben a két főszereplő először csak felsorakozik egymással
szemben, egyik a jó, másik a rossz oldalon, és ismerkednek egymással. Arra
próbálok ebben a részben választ találni, hogy miként viselkedik a főhős, ha az
érzelmei szembekerülnek a racionális énjével. Egy mondatban így tudnám leírni a
Duplacsavar fő mozgatószálát: Szív kontra józan ész – melyikre hallgatsz, ha az
életedről van szó?
Számomra nagyon fontos a
hitelesség, éppen ezért sok időt fordítok kutatómunkára. Cikkeket,
összefoglalókat, ismertetőket olvasok, tanulmányozom a térképeket és a helyi
szokásokat. Szívesen elbeszélgetek a történethez kapcsolódó témában járatos
személyekkel. A kitalált történeteimet személyes tapasztalataimmal is
gazdagítom, mint ahogyan a Duplacsavarnál is tettem. Ez a regény Klagenfurtban
játszódik, ahol jómagam is hosszabb időt töltöttem. Az itt szerzett
benyomásaimat használtam fel a történethez.
Orvosi tanulmányaimból is
merítettem a regényhez. Egyik szereplő, aki a rossz oldalon játszik, egy
bőrbetegségben, ún. vitiligóban szenved. Ennél a betegségnél hiányoznak a
bőrből a festékanyagot, pigmentet termelő sejtek, de csak bizonyos területeken,
e miatt éles határú, fehér foltok vannak a bőrön. A rendőrök ezeknek, a
foltoknak a segítségével találják meg végül a tettest. A vitiligós fehér
területek rajzolata pont olyan egyedi, mint az ujjlenyomat vagy a karon futó
vénák rajzolata.
Az írás a mindennapjaim
elengedhetetlen részévé vált. Az alkotás mellett igyekszem tovább képezni magam
az írástechnika, valamint a könyvmarketing terén, hogy még jobban megfeleljek a
jelen kor olvasói igényeinek és elvárásainak.
Még egyszer köszönöm szerzőnek, hogy elmesélte. A könyvét itt tudjátok beszerezni, mint könyvben, mint ebookként is.
A könyveket itt tudod beszerezni:
