Megint egy újabb beleolvasót
hozok nektek. Ezúttal Sylvia River
szerzőtől Reményhajsza c. könyv
sorozatából az első részét. Egy kis részlet kerül fel a blogra és remélem lesz
több is. Nagyon ajánlom nektek ezt a történetet, mert ebben megtalálható a
rock, akció, szerelem és krimi is. Izgalmas, pörgős cselekmény tarkítják Nem is,
szaporítom tovább a szót. Így megmutatom nektek miről is, szól a történet.
Sylvia River: Reményhajsza
(Reményhajsza 1.)
Tartalom:
John
Kenderson rockzenész felfigyel az
énekesnőként szárnyait próbálgató Bonnie-ra, majd úgy dönt, lehetőséget ad neki
arra, hogy bizonyítson. Meghívja együttesébe, a Bermudába vendégszerepelni, és
a lány rövid időn belül bebizonyítja, valóban tehetséges. A
duett-lemez elkészítésének munkálatai közben Bonnie és John időt szakít a
romantikus érzelmi szálak szövögetésére is, amelynek folyományaként hamarosan
összeházasodnak. Az új taggal kibővült együttes turnézni indul a lemezzel, ám a
koncertsorozat végén a házaspár sorsa tragikus fordulatot vesz.
A kialakult helyzetből adódóan igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény, vagy csak annak hajszolása.
Az apróbb félreértéseket követik a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a véletlenek azért erősen megtámogatnak.
A küzdelem megkezdődik, szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is.
Az oldalak fogytával együtt a problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…
A kialakult helyzetből adódóan igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény, vagy csak annak hajszolása.
Az apróbb félreértéseket követik a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a véletlenek azért erősen megtámogatnak.
A küzdelem megkezdődik, szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is.
Az oldalak fogytával együtt a problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…
Részlet
a könyvből
(Szerző
engedélyével)
Miután a férfi kiment, Bonnie
dúdolva lezuhanyozott, majd lement a nappaliba. Azonban, már semmi sem volt
olyan nyugodt a házban, mint addig, ugyanis hazatért Dorothea Kenderson, John
felesége.
Amikor Bonnie leért a lépcsőn,
Dorothy éppen a kávéját kevergette. Kenderson összefont karral állt, annyira
távol a feleségétől, amennyire csak lehetett. A házvezetőnő pedig éppen felfelé
sietett a lépcsőn, mert szólni akart Kathynek, hogy készítse fel Stephanie-t az
anyjával való találkozásra.
A még hivatalos feleség
beszélgetést kezdeményezett a férjével, miután szúrós pillantással szemügyre
vette Bonnie-t:
– Mi van Johnny, újabban az
óvodából szerzed be az éppen aktuális szeretődet? Miért lakik itt?
Megállapodtunk abban, hogy én sem hozok ide senkit, de te sem!
– Ugyan semmi közöd hozzá, mert
ez továbbra is az én házam, de csak hogy tudd: a hölgy az együttes új tagja és
nem a szeretőm! Miért jöttél? Csak pénz kell, vagy kitaláltál valami mást is,
csak hogy felbosszants? – hallatszott a dühös válasz.
– Látni szeretném a lányomat! El
akarok válni tőled, és ezt jöttem veled megbeszélni!
– Nagyszerű! Az első értelmes
gondolat, amit a házasságunk ideje alatt hallottam tőled. Sajátod, vagy
szerezted? – felelte gúnyos mosollyal a
szája sarkában a férfi.
– Mindjárt nem fogsz annyira
vigyorogni, szívecském! Stephie velem jön most, te pedig csak havonta egyszer
láthatod majd! – vágott vissza az asszony.
– Ugyan nem néztem utána, de
mióta kapja meg a felügyeleti jogot egy ilyen felelőtlen, csavargó,
jövedelemmel és lakással nem rendelkező, kábítószerrel élő alkoholista, mint
te? – érdeklődött immár rezzenéstelen arccal az énekes.
– Már jó ideje tiszta vagyok és gondoltam
erre is! Beszereztem egy ideiglenes végzést, hogy amennyiben valaha megcsaltál,
akkor nálam helyezik el Stephanie-t a jogerős bírói ítéletig. Mindezt pedig, a
gyerek védelmében. Márpedig, Jennifer a barátnőd volt, ezt mindenki tudja!
Úgyhogy, szólhatsz Kathynek, hogy csomagolja össze Stephie ruháit, mert már
most magammal viszem!
– Mutasd azt a végzést! – szólt John
a feleségéhez.
Az asszony átadta neki az iratot,
így a zenész egyből látta, hogy teljesen szabályos és hivatalos. Elkomorodott,
fogalma sem volt róla, hogy most mit fog tenni. Egyben azonban teljesen biztos
volt: nem fogja engedni, hogy a felesége elvigye a gyereket. Ebben a válságos
pillanatban futott be Richie, és a nappaliban szinte megfagyott a levegő.
Dorothea arra számított, hogy a
férje már nem tartja a kapcsolatot Richie-vel, illetve, hogy a kompromittáló papírfényképeket
John megsemmisítette dühében. Az énekes a gitáros kezébe nyomta a végzést, úgy
várta, hogy barátja hogyan fog reagálni. Fraser, amikor addig a kitételig ért,
hogy a gyermek felügyeleti jogát azért bízzák az anyára, mert a férj
házasságtörést követett el, szélesen elmosolyodott:
– Dorothea, kedvesem! A
válaszlépést már most borítékolom neked, tehát bizonyítanod kell hamarosan a
saját fedhetetlenségedet, de én vagyok rá a tanú, hogy nem vagy az! Egyébként
érdekelne, hogy miként bírtad ki röhögés nélkül, amikor ezzel érveltél a saját
igazad mellett?
– Ki hinne neked, Richie? A
férjem legjobb barátja vagy, természetes, hogy mindent megtennél azért, hogy a
gyerek maradhasson! Akár hazudhatsz is, vagy esetleg bizonyítani is tudod, amit
állítasz?
– Ő nem tudja, ellenben én igen,
édes – gúnyolódott John, miközben a páncélszekrényből elővette a bizonyítékul
szolgáló fényképeket. – Milyen érzés, amikor a saját fegyvered fordul ellened?
– Jobban tennéd, ha addig
elmennél, amíg hitvesedet jókedvében találod – javasolta Richie.
– Ezt még mindannyian meg
fogjátok bánni! – sziszegte a nő, és terve bukása miatt irgalmatlanul dühösen,
elhagyta a házat.
A könyvet itt tudjátok beszerezni :
