Ismerjük meg közelebbről a
szerzőket ezúttal Ludányi Bettinát kértem, mesélje el, miként kezdte el az írói
pályát. A szerző jelenleg két könyvet, jelentettet meg Az egyetlen menedék és
Mennem kell c. könyv. És volt szerencsém mindkettőt elolvasni. Bátran merem
ajánlani mindkét könyvet az olvasóimnak. Nem csak szórakoztató és romantikus,de
elgondolkodtató mondtatok is, vannak. Az egyetlen menedék c. könyv egyike
legjobbak a többi közül. Vannak néhány történet, amire azt mondom, hogy szuper,
jó volt és imádtam. De ez a könyv másabb… A mennem kell c. könyv, viszont
előolvasóként vettem részt,amiért még egyszer köszönöm a szerzőnek a
lehetőséget. Ez a könyv viszont igazi nyári kikapcsolódást nyújt. Egyszerre
romantikus és krimi a javából. Bár az óta bővült néhány jelenettel. Amit nagyon
várok, hogy elolvashassam. Nos nem is szaporítom tovább a szót. Ismerjétek meg
hát Ludányi Bettinát.
Köszönöm a szerzőnek, hogy elfogadta a felkérésemet.
Magamról:
Első gyermekként érkeztem a meleg
családi fészekbe 1994-ben. Amikor a gyermekkoromról beszélek, mindig egy
meghatározó alakot szoktam kiemelni. Ő a nagypapám. Emlékszem, hogy minden délutánt,
naplót vezetett, verset írt és szavalt. Még arról a napról is született egy
költemény, amikor megszületett, óvodába, illetve iskolába mentem. Ha náluk
aludtam, minden éjjel megfogta a kezem, és mesélt. Mindig valami újat. Fejből.
Nagyon értett ahhoz, hogy történeteket találjon ki, és megnevettesse egyetlen
lányunokáját.
Akkor még nem tudtam, mennyi
közös van bennünk, ám mire kiderült, már késő volt. Amikor kezembe veszem a
regényem, mindig elképzelem, milyen büszke lenne most rám. Ilyenkor még jobban
hiányzik, mint általában.
Az írást viszonylag korán, az
általános iskolában kezdtem el. Az unokatestvéremmel is gyakran ültünk össze,
hogy történeteket találjunk ki: egy fejezetet ő, egy fejezetet én. Persze saját
történeteink is voltak, amiket a legjobban, a parkban, vonalas füzettel az
ölünkben szerettünk írni. Azt hiszem, ezt a pillanatot hívhatjuk a kezdet
kezdetének. A többi pedig, ahogy mondani szokták, már történelem.
A nevem:
Talán nem fog meglepetésként érni
a kijelentés, én azért mégis kihangsúlyoznám: nem használok álnevet. Szeretem a
nevem, mert a szüleimtől kaptam. Azt akartam, hogy ez a név szerepeljen a
borítókon. Ha nem így lenne, valószínűleg nem érezném magaménak a munkát, amit
a kezembe fogok.
Kezdetben én is szerettem volna
álnevet, de egy nagyon jó barátnőm szerencsére lebeszélt róla. Jó, hogy
hallgattam rá.
A kezdetek:
Mint említettem, általánosban
kezdtem írni. Voltak kihagyások az életemben, de amikor szükségem volt rá,
mindig visszataláltam az íráshoz. Ha nem ezt csinálnám, fogalmam sincs, mihez
kezdenék. Talán festenék. Régen is nagyon szerettem, mert mindig kikapcsolt. Manapság
azonban az írás annyira elveszi a figyelmem, hogy nincs időm festeni. Viszont
az írás kárpótol mindenért.
Az íróságom célja:
Én nem egyszerűen szórakoztatni
akarok. Meg akarom mutatni az embereknek, hogy minden helyzetben ott a fény az
alagút végén. Még akkor is, ha túl távol vannak tőle, hogy lássák. A
karaktereim velem együtt erősödnek, és mutatják meg, hogy minden a bátorságon,
a kitartáson és az akaraton múlik. Ha ezt megtanulja az ember, akkor nem lesz
előtte akadály.
Az íróságom oka:
Kikapcsol, feltölt, megnevettet,
vagy épp megríkat. Mondhatnék nagy szavakat arról, hogy az írás egy terápia, de
inkább nem. Azért írok, mert szeretek, és pont. Nincs semmi különleges dolog
ebben. Egyszerűen úgy gondolom, hogy annak kell szentelnünk az életünk legalább
egy kis részét, amit szeretünk csinálni. Az már csak a bónusz, hogy másokkal is
megoszthatjuk a kalandokat, amelyek a fejünkben születnek meg.
Amit még rólam tudni érdemes:
Ha tehetném, tuti a tenger mellé
költöznék, mert szerintem nincs megnyugtatóbb dolog a világon. Folyamatosan ott
ülnék a parton, és írnék, boroznék, meg figyelném a hullámok játékát. Nem
véletlenül visszatérő elem a tenger a történeteimben.
A másik nagy szenvedélyem az
utazás. Már számos helyen voltam a világban, de még mindig úgy érzem, hogy
rengeteg kincset kell még felfedeznem. Szerintem ebből a betegségből sosem
fogok kigyógyulni.
A szerzőnek van csoportja, ahova
nyugodtan beléphettek és ráadásul csak csoporttagoknak kedvezményesen hozzá is,
juthat a könyvekhez.
Lépj be a csoportba és szerezd be a könyvet!
