Gergely Melinda: Új életre ébredve (Beleolvasó)

Megint hoztam újabb két részt nektek Gergely Melinda : Új életre ébredve I. két részt belőle. Bízom benne, hogy tetszeni fog a következő két részlet. Ha meg tetszett a bejegyzés alatt megtalálhatod, hogy hol tudod megrendelni a könyvet. 

A következő két részt jövő héten szerdán hozom. 

Gergely Melinda: Új életre ébredve I.

Tartalom:

Csupán néhány embernek adatik meg az a lehetőség, hogy tiszta lappal, elölről kezdje az életét. A fiatal és gyönyörű lány már akkor tudja, hogy egy egészen új életre nyitotta ki a szemét, amikor felébred a hatalmas, isten háta mögötti birtokon. Emlékek nélkül, összezavarodva teljesen rá van utalva a megmentőjére, Krisztiánra. Egy komor és megkeseredett férfira, aki csúf arca ellenére szinte első perctől kezdve beférkőzik a lány szívébe.

Részlet a könyvből:

(Szerző engedélyével)

"   A lányt igencsak gondolkodóba ejtették a nő szavai. Miért mondta azt, hogy túlságosan meggyötörte az élet? Mi történhetett vele, amiért ilyen undok lett? Annyira elkalandozott, hogy a néninek kétszer is fel kellett tennie ugyanazt a kérdést, mire meghallotta és válaszolt.

- Ízlik a reggeli amit készítettem? 

- Oh, igen. Hát persze.

- Látom nagyon elkalandoztál.

- Igen, még nem vagyok túl jól.

- Elhiszem. De meglásd, hamar rendbe jössz majd.

- Igen, remélem - sóhajtott a lány, aztán kicsit vidámabban hozzátette: - Nagyon finom ez a pirítós, mondta miközben jó nagyot harapott belőle.

- Reméltem, hogy ízleni fog. Krisztán is nagyon szereti - mosolygott a néni. - Még nem tudom, hogy mit szeretsz és mit nem.

- Sajnos ezt én magam sem tudom - szomorodott el.

- Lassan majd rájössz. Emiatt ne szomorkodj - tette a vállára a kezét biztatóan a nő. - Idővel minden helyre jön, majd meglátod. Az is lehet, hogy holnapra már visszatér az emlékezeted. Ne törd olyan dolgokon a fejed, amiken már úgysem változtathatsz. Élj csak a mának, és ne törődj a holnappal. Az emberek túl sokat foglalkoznak azzal, hogy mi lesz holnap, és elfelejtik azt, hogy ma is nap van, és akár boldogok is lehetnének. De mire felébrednek, a holnapból is csak tegnap lesz, hisz az idő repül, észre sem veszed. Ezért élj minden napot úgy, mintha csak az az egy napod volna, a jövőt úgy sem sejtheted előre. Addig légy boldog, amíg még van rá lehetőséged - mondta a nő, miközben a saját múltján járt az esze.

   A lány komolyan elgondolkodott a néni biztató szavain, majd mosolyogva nézett fel a mindig vidám asszonyra, akin tisztán látszott, hogy betartotta saját tanácsát. Mintha semmi sem árnyékolná be a boldogságát, pedig mint mindenkinek, az ő életét is beárnyékolták a sötét gondok. 

   Ötven év körüli lehetett, őszes haja kontyba fogva, de még mindig csinosnak és szépnek mondhatta magát. Az egyre mélyülő ráncok ellenére a mosolya még mindig tündökölt és megfiatalította. Látszott rajta, hogy minden napot ajándéknak tekint ebben az életben.

- Köszönöm a biztató szavakat - mosolygott. - Majd megpróbálom betartani. De azért tudni szeretném, hogy mi az, amit tudnak rólam - kíváncsiskodott.

- Sajnos nem többet mint te, kedvesem, - komolyodott el a néni. - Semmilyen irat nem volt nálad, amikor Krisztián rád talált.

- Rám talált...?- szörnyedt el. - De hol? Hogyan? Mikor? 

- Jajj, már megint túl sokat fecsegtem! - tette a kezét a szája elé a néni rémülten. -Krisztián megtiltotta, hogy bármit is mondjak mielőtt megvizsgál az orvos. A fiacskám pedig majd mindent elmond, ha úgy látja jónak.

- Igen, persze. Ez érthető - törődött bele végül, de azért nem adta fel. - Azért azt megmondaná, hogy milyen évet írunk, és melyik hónapban vagyunk?

- Hát persze. 2011 május 3-a, kedd. Tavasz van. Ki is nyitom egy kicsit az ablakot, hogy egy kis friss levegő jöjjön be.

    Nyomban az ablakhoz sietett és kinyitotta az erkély ajtó mindkét oldalán. A tavasz mámorító illata azonnal betöltötte az egész szobát. A friss fű és a nyiladozó virágok illatkeveréke egészen üdítően hatottak a lányra. A madarak csiripelése, a méhek zümmögése, a szél suhogása, minden zaj és illat a tavasz érkezését jelezte. Újra él a természet és vele együtt az egész világ.

- Olyan szép - suttogta a lány, - mint egy álom. - Szemei a távoli messzeséget fürkészték: a kék égboltot, amin habként lebegtek a hófehér bárányfelhők, a nap vakító fényét és az erdő zöld lombkoronáit, közben pedig hallgatta az élet hívogató szavát. A madarak éneke hallatszott a legszebbnek és a legközelebbinek. Hát persze, hisz két kis veréb szállt az erkély mellvédére és önfeledten ugrándozva a vadrózsa levelei és bimbódzó virágai között, boldogan dalolták éneküket. Mintha csak őt üdvözölnék s daluk is csak neki szólna.

- Milyen szép is volna, ha a világ mindig ilyen békés és vidám lenne - suttogta  ábrándos tekintettel s eközben a távoli messzeséget fürkészte.

- Én is épp ilyen álmodozó voltam, mint te - mosolygott a néni. - De az élet megtanított arra, hogy soha ne kívánj többet, mint amennyit a két kezed munkájával el tudsz érni. Mert a túlzott ábrándozás még azt is elveheti, amid van.

- Igen ez így van - sóhajtott,  vissza térve a valós világba. - De az a legszebb álom, ami örökre az is marad.

   A néni csak mosolygott, ám a szíve mélyén igazat adott a lánynak, akit valamiért az első perctől fogva a szívébe zárt.

- Na de milyen modortalan vagyok - csóválta meg a fejét a hölgy. - Még be se mutatkoztam. A nevem Fehér Magda. Ha bármire szükséged van, csak hívj.

- Rendben - mosolygott.

Magda felsöpörte a pohárdarabkákat, kidobta a szemetesbe, az infuziós állványt is kitolta a szobából, aztán felvette a tálcát és így szólt:

- Most megyek. Sok dolgom van még a konyhában. Te csak pihenj nyugodtan és ne törd a fejed butaságokon. Inkább próbálj meg aludni egy kicsit, amíg ideér az orvos.

- Miért kell orvos jöjjön hozzám? - kérdezte kíváncsian. - Talán beteg vagyok?

- Krisztián majd mindent elmond - húzta ki magát a néni a felelet alól.

- Rendben - válaszolta egykedvűen. Egy cseppet sem tetszett neki, hogy titkolóznak előtte.

  Némán bámult maga elé Magda távozása után. Azon töprengett, hogy vajon mit jelenthetett az, hogy Krisztián talált rá és mi lehet az oka annak, hogy olyan gyöngének érzi magát. Ezekre a kérdésekre viszont csak egyetlen ember tudja a választ, méghozzá Krisztián. De őt még látni sem akarta,  beszélni vele pedig végképp nem. Aztán eszébe jutottak Magda szavai, és elhesegette a mihaszna gondolatokat. Lejjebb csúszott az ágyon, és becsukva a szemét csak a kinti morajra és illatmámorra koncentrált. Lassan mintha teljesen beleolvadt volna a környezetébe a felhők pihe- puha szárnyán röpülve.

   Egyszer csak megint minden hideg lett és sötét, félelmetesen sötét. Nagyon fázott és rettentően félt. Jéghideg hullámok simogatták és ringatták a testét, majd hirtelen lehúzták a mélybe. Aztán egy meleg kéz, gyöngéden megsimogatta az arcát, ő pedig azonnal kinyitotta a szemét. 

   Krisztián állt mellette kérdő tekintettel és egy idősebb férfi öltönyben. 

   A lány kapkodva szedte a levegőt és verejtékben úszott. Kellett néhány perc, míg magához tért a rémálmából.

- Talán rosszat álmodtál? - kérdezte Krisztián.

- Igen,- felelte a lány, majd a másik férfira nézett. A magas, ősz, ötven év körüli férfi, kedves pillantása nyugtatóan hatott rá. 

- Jó estét kisasszony! - köszönt udvariasan.

- Magának is jó estét! - köszönt kissé megszeppenve. Azonnal rájött, hogy ő nem lehet más, csak az orvos, s mikor bemutatkozott, sejtése igaznak is bizonyult.

- Az én nevem Bálint Eduárd - mutatkozott be kedvesen a férfi. - Az ön orvosa vagyok. Krisztián kért meg rá, hogy kezeljem magát. Hogy van? - kérdezte aggódó pillantást vetve rá.

- Igen, azt hiszem - felelte zavartan.

- Krisztián elmondta, hogy még nagyon gyenge, de ez természetes. Ne aggódjon emiatt. Pár nap, talán egy hét, és lassan ismét visszanyeri majd az erejét. Addig viszont pihennie kell. Felírtam néhány gyógyszert és vitamint, amitől hamar helyrejön. Na persze gyümölcsben és zöldségben gazdag étkezést is javaslok - fordult Krisztiánhoz.

- Ez csak természetes -helyeselt a férfi.

- Doktor úr, kérem árulja el, mégis mi bajom van! Miért nem birok szinte még mozogni sem?

- Kimerültség, enyhe kihűlés és tüdőgyulladás - felelte őszintén az orvos."

A könyvet itt tudod beszerezni:

Gergely Melinda Szerzői oldala

Colorcom Kiadó