Újabb beleolvasót hoztam nektek.
Ezúttal Gergely Melinda: Új életre ébredve c. könyvből hoztam egy kis
részletet. 18 oldalt kaptam és 2 részletben fogom majd hozni.
Köszönöm Gergely Melinda szerzőnek, hogy engedélyezte a megosztását. Hetente két napon szerda és pénteken.
Gergely Melinda: Új életre
ébredve
Tartalom:
Csupán néhány embernek adatik meg az a
lehetőség, hogy tiszta lappal, elölről kezdje az életét. A fiatal és gyönyörű
lány már akkor tudja, hogy egy egészen új életre nyitotta ki a szemét, amikor
felébred a hatalmas, isten háta mögötti birtokon. Emlékek nélkül,
összezavarodva teljesen rá van utalva a megmentőjére, Krisztiánra. Egy komor és
megkeseredett férfira, aki csúf arca ellenére szinte első perctől kezdve
beférkőzik a lány szívébe.
Részlet a könyvből:
„ELSŐ RÉSZ
AZ ÚJ ÉLET KEZDETE
I
Fejezet
„Azt hittem az emberek majd elfogadnak olyannak amilyen,
vagyok, de tévedtem. Az emberek mindig csak azt látják, amit látni akarnak,
semmi többet. Miattuk pedig nem fogok megváltozni.”
A lány szép lassan
kinyitotta a szemét, de a körülötte lévő világot mély homály fedte. A
szempillái ólomként nehezültek el s szinte maguktól lecsukódtak. Feketébe
öltözött az álma. Sötét, nyomasztó, s már - már fullasztó fekete ködbe, ahonnan
nincs kiút. Csak egyetlen gondolat járt a fejében: „Nem szabad elaludnod. Nem
szabad... Ébren kell maradnod, minden áron.” Ezeket, a szavakat mondogatta
magában, de csak gondolatban, mert a torka annyira égett, hogy egyetlen szó se
jött volna ki rajta.
Víz morajlott
körülötte. Fázott. A teste ernyedt volt és fáradt. Már a szemét sem bírta
kinyitni. Mintha kicsúszott volna valami a kezéből, amit mindeddig
szorongatott. Tudta, hogy valami fontos dolog lehetett az, de nem tudta, mi.
Érezte, ahogy a testét hullámok simogatják, s lassan lehúzzák a mélybe. Nem
maradt ereje ellenkezni. Mintha egyenesen a halál karjaiba zuhant volna. Mégsem
félt, inkább végtelen nyugalmat érzett.
„Végre vége”, futott
át az agyán. Már arra sem vette a fáradságot, hogy levegőt vegyen, hisz
értelmetlen lett volna, mert a víz teljesen magával sodorta. Ám abban a
pillanatban egy erős kéz szorítását érezte a csuklóján, amely megragadta s
egyetlen mozdulattal a víz felszínére rántotta őt.
„Már túl késő”,
gondolta. Körülölelte a sötétség, aztán vakító fény. Hirtelen egy hatalmas kovácsoltvas
kapu előtt találta magát, amely kitárult előtte. A fény, ami odaát várta,
melegséget, nyugalmat és túlvilági boldogságot árasztott magából. Olyannyira,
hogy nem volt más vágya, mint oda belépni. Oda, ahol nincs több fájdalom és
boldogtalanság. Elindult, de ahogy az első lépést megtette, erős szorítást
érzett a mellkasában, és nagyon messziről, egy erőteljes, szinte parancsoló
férfi hangot hallott, ami ezt mondta: „Gyere vissza! Nem engedem, hogy
meghalj!” Aztán a kapu hirtelen bezárult előtte, hangos szinte visszhangszerű szózat
kíséretében: „Még nem jött el a te időd! Eredj vissza és kezdj új életet.”
Abban a pillanatban
felpattantak a szempillái. Tágra nyílt szemmel, dobogó szívvel bámult a
semmibe, mint aki egy rémálomból ébredt fel.”
A könyvet itt tudod beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése