Veda Sylver - Törékeny boldogság
– Valami rosszat mondtam? – rebegtette a szempilláját Donna, mint egy ártatlan, ma született bárány, miután Becca kiviharzott a mosdóba.
– Nem tudom – sóhajtottam felé fordulva. – Mondtál?
– Én csak kedvesen beszélgetést kezdeményeztem, hogy ne legyen olyan kellemetlen...
– Hány éve ismerjük egymást? – vágtam a szavába. Sok mindent elnéztem, de a hazugság nem tartozott közéjük. Főként, ha nyilvánvalóan hülyének akartak nézni.
– Jó, feladom. – Egy pillanatra feltette a kezét, majd belekortyolt a piros koktéljába. – Figyelj, Matt! Őszinte leszek.
– Kérlek!
– Cuki, de mit akarsz tőle? Ez még egy kislány!
– Ő – javítottam ki.
– A külsejével még lehetne mit kezdeni, egész helyeske, de nem a te súlycsoportod. Te szenvedélyre, kalandra, izgalomra vágysz. Egy ízig-vérig nőre van szükséged. Értem én, hogy hajt a vadászösztön. Ő végre egy igazi kihívás még neked is, de hamar rá fogsz unni, ha már megkaptad. Elcicázol vele pár hétig, aztán dobod? Akkor össze fog törni. Vagy vele maradsz szánalomból?
– Befejezted, vagy van még esetleg más is?
– Oké, felejtsd el! – rántotta meg sértődötten a vállát.
– Donna, tudod mennyire kedvellek! – tettem az asztalra a karomat. Nem voltam mérges rá, de azért bántott a viselkedése. – Épp ezért örültem volna, ha ti ketten jól kijöttök. Lehet, hogy van némi igazság abban, amit rólam mondtál, bár azért ennyire talán mégsem vagyok felszínes. Rebecca viszont egy izgalmas lány, csak esélyt sem adtál rá, hogy megismerd a valódi arcát.
– Szereted? – kérdezte a szememet fürkészve. Látszott, hogy ő is furcsállotta a saját kérdését. Bólintottam. Felhajtotta a koktélját, aztán felállt. – Na jó, megerőltetem magam a kedvedért. Utána megyek.
Itt megvásárolható továbbra is a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése